Írok egy adagot most megint 5678 év után. Lejöttem aludni Vikiékhez, mert fönn egyedül lennék, és bevallom félek. Ha felhoz valaki egy szellemes akármicsodát én tényleg berezelek és nem bírok egyedül lenni. Szinti céklát szed, Marcsi lámúrozik, én meg hiányolom a lámúrtársam.
Jövőhéten Németországba megyek vele, már alig várom! Csütörtöktől hétfőig meg még kedden :) ja meg még utána is meg utána meg egész szünetbe:) de jó lesz végre:) Nagyon szeretem.
Kinn kurva hideg van, egy hete elájultam majdnem a buszon a melegtől. Most meg befagy az egész seggem. De azért örülök az ősznek, hogy végre felvehetem rég nem látott gönceimet és látszódik néha a leheletem, és használhatom az új esernyőmet, és felvillanyoz annak a gondolata, hogy még 3 hónap, és 3 nap, és 19 leszek. Ja és fekete a hajam/pill és még rövidebb. Rájöttem, hogy a technológia meg az anyagismeret nem a kedvencem. Tegnap rosszulesett egy egyszerű kérdés. De mostmár megnyugodtam némi esti kis idegeskedés után, és kb ezek az újdonságok, szóval kedves ismerőseim, akit még érdekel hogy mi történik szerény kis életemben, az most elolvashatja a friss dolgokat itt. Majd talán írok máskor, most enny elég.

Hát üldögélek Marcsi ágyán, és rászántam magamat, hogy írjak ide pár sort, mert jó régen tettem. Sok pótolnivaló van, de nincs kedvem leírni, a lényeg az, hogy még egy kicsit még itt üldögélek és elindulok a Bámbínóhoz, mert jön hozzám. Lilába vagyok, kölcsönloptam a Marcsi felsőjét, köszi:D.
Egyébként egész jól elvagyok itt a lányikákkal, úgy gondolom.
Az osztály.... az iskola... :D
Sok a lány, lesznek utálások, szeretések, de hát majd kialakul az osztályközösség remélem. Elég vegyes.
Liszüntujohaart

életjel

Tegnap meg ma meg szétrúgtam volna mérgemben egy loszándzselesznyi várost. Elképesztő, hogy hmmm... hány éves is vagyok? 16? Neeeeem.... 17? A-a. 18? Igen! Etaláltam! És hányra is kell hazaérnem? Este nyolcra? Kiakaszt. Nem csinálsz segget a szádból, hát bocsi, énsem, pedig hányszor megtettem miattad! Vagyis röhejes:D miattad vagy érted ettől kezdve nem sokat... Tudod miért baszom át a fejedet? Mert egyszerűen annyit sem engedsz, mint más anya a 15 éves lányának. Mit gondolsz? Pesten majd úgy ugrok ahogy füttyensz? Aha... szeretnéd. És mit gondolsz? Itthon nyáron 8ra itthon kell lennem, aztán a koleszba meg iskolaidőbe 10 ig lesz kimenő, ha csak nem kéretszkedek későbbig. És itt a varázsszó, kéretszkedni, amit te meg sem hallasz. Elég szelektív a hallásod. Ja és én is csak ember vagyok, vannak jogaim, meg lelkem, nem egy beosztottad vagyok, vagy ilyesmi... vagyis, jobban járnék ha beosztottad lennék, mert legalább pénzért csinálnék magamból full hülyét! Köszönöm, hálás vagyok.
Holnap költözés, ami jó is végre valahára, mert kevésbé kell itthon érzékelnem a szeretetteljes meleg családi otthont, meg rossz is mert a bámbínót nem fogom túl sűrűn látni:S Deh... megoldjuk;)
A nyár kurva unalmas volt, pedig ennek kellett lennie a világlegjobb nyáriszünetének, de a végefelé megcsillant a remény egy jó szünidő felé:)

Akadt egy problem. Ami igazából eddig is volt, de most borított ki. Azzal tisztában vagyok, hogy könnyen elkalandoznak a gondolataim és nincs nagy koncentrálóképességem, de hogy ennyire... meg más gond is van, amiről régebben tudtam, hogy nem túl jó ötlen így-úgy csinálni a dolgokat, de nem gondoltam, hogy tényleg beválik (vagyis hát épp ezaz, hogy nem válik be). Ezt nem biztos, hogy magamtól meg tudom oldani, szóval ide most segítségre lesz szükség. Lehet most néhol értetlen ábrázatok ültek ki az arcra, de egy ember érti, miről van szó, és még egy ember lesz, akivel megosztom.

Jaj de régen írtam már blogocskám, elhanyagoltalak :(
Na jó, a lényeg az, hogy kiszedték végre a varratokat csak az EGYIKBŐL, a másikkal, csak megint 1 hét múlva kell megszenvednem, hogy csíp, mint az atyaúristen. Most az van eldöntve, hogy mégsem vágatom le a hajamat, mert láttam egy lányt, akinek olyan haja volt amilyet szerettem volna, és mégse tetszik... énis dettó ugyanúgy néztem ki volna vele, és nem hogy még 16-nak néznek majd, mint most, hanem majd 14-nek szóval nem, és megnövesztem inkább :D
Eldöntöttem, hogy költök újfent a féltve őrzött bankóimból, mert most az elején úgysem kell majd gépet vennem... sőt, nem is biztos hogy elvállal egyik pasas sem, szóval majd meglátom. De egyszerűen muszáj, mert muszáj nekem egy kalap, meg minimum egy új "pull over", meg fülbevaló, meg még sorolhatnám, miket szeretnék, de megpróbálok egy tízezres határain belül maradni. Mondom MEGPRÓBÁLOK! Szóval ez van. Ma jön haza a haramia:S
És akkor most rodrígó í gábrielá!


Dam dam dam diridam dam dam dam!
Ha a szél ily zúgó förgetek,
És az ág ily hajló görgeteg,
És a lomb ily pajkos pörgeteg,
Akkor bizton mondható,
Hogy talán könnyen úgy adódhatik,
S miután fix hogy úgy adódhatik,
Hogy már ebből nem lesz semmi, de semmi jó.
Talán könnyen úgy adóthatik, fix,
Hogy úgy adóthatik, hogy
Már a csúnya Viharnap várható.



Gilisztagumicukoros tejles beflivel fűszerezett domboslamúrral átitatott randioszlató osztag <3

Megörjít ez a tapasz komolyan. Már lifeg és még forogni sem bírok benne. ÁÁÁÁ:@ faszomat!!
Amugy tök jó most ez az időjárásváltozás, hogy legalább nem izzadom le jobban, remélem ilyen hűvös marad délutánra is!
Bambino (L)

Gyönyörű ez a reggel, imádom! Az ember békés, mert örül a feje, még az oroszlánkirály is le lett töltve, és megy vígan, erre mivan korán reggel? Ordítozás, de mint az állat. Nem megyek ebbe bele, mert ha két szülő veszekszik és kikérdezik a csemetétől, hogy na kinek van igaza, akkor meg sem érdemes szólalnom, mert a végén én leszek a hibás. No mindegy.
Amugy meg alig bírok forogni, mert fáj meg feszül a nagy tapasztól a nyakam, olyan vagyok mint egy robot kb. De ennek ellenére tetszett a tegnap (kihagyva a részeket amikor izgultam meg ideges voltam ---> a bagolyutcasztori),és a rosé is feléledt a vázában:)
Új korszak kezdődött.

Hát ez fantasztikus! Hogy lehet úgy hajat mosni, hogy ráadásba kétszer samponozok és mégis zsíros maradt egy rész hmmmm??? Csokolom.

Íme az új blogtető, szerintem tökjó, olyan kis misztikus boszorkányos falu éjjel, amikor főzik a mérget háh:D Egyébként nincs semmi bajom a rózsaszínnel, csak túlzásba nem kell vinni.
Szert tettem egy új ismertségre egy fiatalember személyében, ami ugyan az ő oldaláról nem egyből barátságnak indult, de elhárítottam a barátkozás felé inkább, meeeeeeeert CSURIban vagyok:) (ez egy új szó a szótáramban). Egész jó kedvem van most, visszajött az az életkedv érzés, amikor tudok örülni valaminek. Egy dolog pedig nem, hogy megint elkezdett ugrabugrálni az állam pár nap után ismét. Amugy tiszta jó nap van ma, nem akarok gonosz lenni, de öcsém visszavonult, nem idegesít, mert le lett cseszve anyám által szóval nyugi van itthon aránylag egy időre. Az ebéd is palacsinta volt tiszta háváj. A Bambino is visszajött kazasztánból ezis is szintén boldogságos dolog jessz:) A Vé is jön velünk pestre ollyan tökjó lesz, megint osztálytársak leszünk:)
Egyébként most azon vacakolok melyik a jobb... a taktika, vagy az egyenes beszéd:S szerintem mindnek meg van a maga helye.

HURRIKÁN: anyagi bizonytalanság, elsöprő, romboló gondolatok.
TŰZVÉSZ: felduzzadó indulatai pusztítással fenyegetnek, és a kiégett tájból nehezen sarjad új élet. Ha nem lehet tűzoltó, kovács, legalább forró érzelmeihez keressen tűzálló partnert.
SÍRÁS: megkönnyebbülés, egy teher lassan távozik. A nevetés még kissé odébb van, de jönni fog, ha környezete megértő. Öröm fogja megtölteni a lelkét.
TESTVÉR: igény a segítségre, a feltétel nélküli szeretetre, gyakran a jelennel való elégedetlenséggel társul. A segítséget valószínűleg meg is kapja, de a szeretetnek manapság ára van.
Nem szoktam általában ilyen akció- és eseménydúsat álmodni, de főleg nem egy éjjel kettőt is. Tombolt egy hurrikán, de azt nem tudom, hogy épp a Katrina hurrikán mit keresett erre mifelénk, no de mindegy. Hatalmas nagy fekete égigérő forgószél pusztított mindenfele, majd a végén mindent lángogban magába szippantott az ég. És kihalt a táj. A házak tető nélkül maradtak, csak álltak a csupasz fekete falak.
A másik álom pedig sírással végződött. Idióta bújócskás játék. Egy száraz napon történt, amikor a szabad ég alá kitettek pár tágas függönyös öltözőt, olyan katonás volt az egész, koszos, mocskos. Ha az egyikbe bementél, elhúztad a függönyt, majd kijöttél, máshol találtad magad, de hasonló környezetben, ahonnan érkeztél. Én a 3 éves öcsémet hurcoltam mindenhova és üldözött minket egy gonosz srác, aki ha valakit elkap, jól elveri. Na és a végére kiderült, hogy nem is az én öcsém volt, hanem az övé, és vissza akarta szerezni, én pedig nem akartam hogy elvegyék tőlem, mert tudtam, hogy bántani fogják. El is vették, anyám jött és együtt sírtunk. Na hát ennyi.
I aspettare per il cappellaio...

Lüktet a jobb kezemen a hüvelyk és a mutatóujjam bögye, mert végre értelmesre sikeredett dolgot sikerült véghezvinnem. Hű micsoda mondat lett ebből. Na szóval a méretemre varrtam a fekete mellényemet, ami mellesleg durvább anyagból van mint egy póló mondjuk, és ahh alig vártam, hogy kész legyek. Döfködtem minden egyes öltésnél a tűt és tök nehezen ment bele. De annyira fasza így írni, hogy egy 3 éves ugrál a fejed tetején, meg rúg, karmol, ráhúz egy takarót a fejedre, a lábával berúgja ezt a fiókot, fővágom a kiságyba!! Meg hogy mindig akkor jön ide valaki mellém, mögém, elém (alám nem:D), amikor írom a blogomat és ezer év mire megírok egyet mert állandóan ÁHH... így nem lehet meglenni, egyszer gondolok egyet és kitálalok mindent, minden kis mocskos részlettel együtt, mert már unom, hogy állandóan titkolózni kell előttük...
De ez hálistennek megszűnik pont 3 hét múlva, majd csak hetente egyszer kell titkolóznom. Mellesleg sikerült megint negatívat írnom, de hát ez kell, hogy ne máson töltsem ki. És mellesleg egy ezresről nem is lehet nyom nélkül leszedni a hologrammot, ez hülyeség. Meg mire jó, ha valakinek minél több ismeretlenismerőse van myvipen? Tökjó, hogy engem is a részévé akarnak tenni páran:D egy kis ismeretlen emóspózerkisfiú, aztán akit már utálok, az a britnihercegnő, meg-két pózerkiscsaj ejjmár....
Várom a kalapost...
És most eszek. Köszönöm. Zsuzsannát hallották. Kitöröltem a BEP vidiót és ezt hallgatod kedves reader:


Mick Jagger - God Gave Me Everything
by mikibegood

Hogy a francba csinálták ezt a klippet, hogy egy ponton mozdulatlan a kép és úgy mozog, nemvágom, nem jöttem még rá.


Hát ilyen nincs... elbasztam egy ruhának szánt sálat és túl nagy kivágást vágtam!!!!!!! Elég lett az egészből, nem is folytatom, majd talán holnap, mire sikerül ezt a fatális dolgot kihevernem. Azt hiszem ki is találtam hogy hozom helyre, és szerintem úgy 10 perc múlva indulok is vissza varrni, csak leugrottam mi a helyzet itt a szájberföldön. Várom a jövőhetet, édesanyukám remélem elenged szombaton, de amúgy rájöttem, nem is az az utolsó szombat, hanem összesen még 3 lesz szóval nem lesz katasztrófa, de ajánlom, hogy elmenjek.
Amúgy ez a kalapos legény nemtudom honnan veszi, hogy utálom...:D Pedig éppen az ellenkezője. Gondolhattam volna, hogy az utolsó 3 hétben történni fog ilyesmi, csak nem hittem el. Na erről nem írok többet, mert nem lesz neki izgalmas.
Ez a bejegyzés most olyan, hogy visszatértem rá, és írok még hozzá, szóval összedobtam egy Amy Winehouse-t kb 1 óra alatt, na jó kicsit több, ahogyan azt már korábban elhatároztam, hogy szaporítsam a portfólióm anyagát. Jó lenne ha nem csak a saját magam szórakoztatására rajzolnék, hanem valami haszna is lenne mostmár. De ez majd csak a jövő hónapban derül ki.

Mostanába nem olyan jó ideírni... olyan fölöslegesnek érzem kicsit. Csak akkor jó mikor atom magányos vagyok és nemtudom kinek elmondani ami bennem van, de néha azé mégis jól jön. Na ez egy bevezető szöveg de akkor vágjunk bele az újabb 10 soros csipogásba... lehet több lesz nem vagyok előrelátó aranymazsoláim.
Szóval... tegnap Zs szép nagyot zuhantál le a pad háttámlájáról "kövér kislány aki mindig elesik". Este még eszembe is jutott mikor már lefeküdtem és elmosolyogtam magam :) Kár volt mégegy kávét inni az otthonba, mert még éjfél után is vergődtem mert nem tudtam elaludni, olyan hangosan zakatolt az agyam csupa nem fiúfülnek (illetve olvasó szemnek) való dolgokon. Amugy egész jó volt a tegnap délután, bár eleinte azt hittem, hogy N-ból annyi volt arra a napra, hogy odajött az otthonba egy sziasztokra, de aztán kellemes meglepetést okozott, hogy még este felhívott, hogy merre vagyok :) De sok a szóismétlés ejj...hogy...mert...
Rákaptam újabban megint a kedves Black Eyed Peasre, ami igaz teljesen eltér a gitárszólós muzsikáktól, de lehet épp ez hiányzott most.

Nem tudom eldönteni, hogy mit akarjak. Szóval még ott sem tartok, hogy tudom, mit akarok és úgy válasszak a válaszok közül. De szar basszus, sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, még a Robi is megmondta, és ha beválik amit mond, akkor vesztettem és jól kiröhög:D bár ez csak mellékes gyerekesség:) De végülis én nem fogok direkt csinálni semmit, átadom magamat a sors kezébe és majd dönt rólam. Ha nem, akkor megnyugszom, ha igen, akkor nemegészen nyugszom meg, vagy is nemtudom, mert végülis jó lesz. És ebbe a helyzetben az a pláne, hogy akárhogy jövök ki, nyertes leszek (kivéve a Robi-oldalról ugyebár:D). És lehetséges az is, hogy most tiszta butaságokat írtam le, mert félreértek valamit, bár szerintem ez félreérthetetlen dolog. Ha beválik, akkor egészen programdús időszaknak nézek elébe. Nem mertem konkrét dolgokat írni, mert nemtudom hogy ki olvassa még a rendszeres olvasókon kívül, bár Robbantás te biztos vágod, hogy miről van szó, meg az okosabbak, akiknek nem meséltem nagy részletességgel, mégis értik, szóval áhh... a rohadék unalom után most jól jön ez azt hiszem:)
És milyen kis vicces, hogy legutóbb kis 10 sorosokat írtam..

Ülök a melegbe ázva és kimerengek. A szellő dobálgatja ide-oda a hársfa száraz terméseinek kis levelét, és azon tűnődök, vajon a többi levél, ami zöld, mikor társul a kisebb barnább levélkékhez. Valószínű elkell tellnie pár hónapnak, hogy meglegyen, amikor már a hóba fagyva élem kis koleszos pesti életemet. Az utóbbi pár napban nem éreztem ezt túl sürgősnek, mert történtek kellemes dolgok.
Nézem az embereket. Vannak, akik boldogok, és vannak, akik szeretnének azok lenni. Van, aki vak, de olyan is, aki reálisan lát. Én most úgy érzem, az utóbbi kategóriában vagyok. Nincs semmi befolyásoló tényező körülöttem. Bár a nap fontos dilemmája ez a hajvágás, hogy megtegyem vagy ne? Ha megteszem, megbánom, ha nem, akkor meg unom mint az állat, de szerintem ez majd csak a fodrásszékben ülve fog kipattani, hogy hogyan tovább:D
Írni akartam, de elszállt az ihlet, mert anyám annyit szédelgett a hátam mögött, míg aztán elfelejtettem az egészet. Az államba már napok óta pattog egy idegszál, amitől a falra mászok.

Már megint totál elegem van baszki. Még neki áll feljebb amikor már másfél hónapja ígérgeti a retkes bankettos képeket, ahányszor írom bazdmeg mindig írja, majd hooolnaaaap, a legjobb esetben majd még ebbe a hónapba, ahhoz képest, hogy augusztus van... jah és totál hülyének néz a kis majom, mert ha tud valahol internetezni, csak elbírja vinni a retkes fényképezőgépet és felpakolja, majd elküldi e-mailbe, már nem azért, nem kerül semmibe, játsza itt az elfoglaltat és totális mértékben ráér... tudod mit? inkább dugasd magad agyon, az aztán a jó móka! Nem akartam ezt leírni, de igazából nagyon leszarom, ha nincs időd, akkor valószínű ezt sem fogod elolvasni te kis ringyó, aki büszke arra, hogy minden hétvégén, mindig mással kavargat attól függetlenül, hogy van-e barátja. Mindenkit megcsalsz, nem szégyen ez egy kicsit?! Legalább találkozz néha össze a fogkefével meg a fogkrémmel...
Emellett a drága öcsikémet is összevissza pofoznám, mert annyira kibaszott okosnak érzi magát, közbe sarkig kinyitja és bevág a nap a szobájába, nembaj, kiizzadja az idiótaságot... "eszem-faszom megáll". Apám ordít szokás szerint, már fel sem tűnik, csak amikor nincs itthon.

Elég vegyes volt a szombat este. Most érzemmagam úgy, hogy képes vagyok bármilyen gondolatomat kifejteni. Annyira fáradt voltam tegnap egész nap, hogy az hihetetlen. A pia nem csúszott, aminek örültem:D mert legalább nem voltam halálomon másnap, csak a szemhéjaimat éreztem 500 tonnásnak. Nagyon meleg volt mindenkiről szakadt a zizzadtság és egy csomószor ki kellett menni a levegőre, mert ájuldoztunk. De esküszöm jó volt a buli, most jutottam el erre a szintre, hogy így végösszességben tetszen. Sikerült kizökkentenie valakinek az eddigi "keserűségből" szóval ez elég lesz egy kis időre azt hiszem:D A vége igen gáz volt, mármint az a pár ember, aki mintha színházban érezte volna magát, de hát ez van. De szeretem amúgy azt a dídzsébácsit, az aránylag jó zenéket rak össze... Elkellene menni még legalább egyszer vagy kétszer nyáron... És még 25 nap van hátra a nyárból, kíváncsi leszek mi sül ki abből az image-váltásból, amit elképzeltem magamnak.

Hétfőn állatkertben voltam. Igaz reggel hirtelen döntés volt, hogy megy az egész család majdnem, de végülis eljutottunk. A nagyobbik öcsém itthon maradt, aminek örültem, mert legalább nem táncolt az idegeiman egész nap. Úgy részletében nem bűvölt el nagyon semmi. Velem van a baj, hogy mostanába nem nyűgöz le semmi, úgy érzem, robbant közönyös minden, ami máskor a világ legjobb dolga. Na mindegy. Egy hullámvölgy ez csak. Kellemes volt, mármint, az állatkert. Előjött belőlem a még egyáltalán nem eltűnt gyermek. Az állatok, amelyeknek nincs örökbefogadójuk, eléggé kis alultápláltak voltak, például a tigris vagy az oroszlán. Ezeknek ilyen izomkolosszusoknak kellene lenniük. Tehát örültem, hogy támogathattam a belépő árával az állatkertet legalább:s De az elefántok azok aranyosak voltak:) De itt egy vidió ami épppp témába vág. Liszön N' Váccs!

Végre megnéztem a Harry Pottert legújabb részét... de az igazat megvallva jobbra számítottam. Voltak benne vicces részek, de voltak unalmasak is amikor csak sóhajtoztam és próbáltam eltalálni a legmegfelelőbb legkényelmesebb pozíciót a székben. A történetben szereplő szerelmi szálak voltak a legmulatságosabbak, a legvége, amikor Dumbledore meghal, az pedig kicsit szívbemarkoló volt, már úgy a filmhez képest. De magát a Roxfort hangulatát azt imádom!
És nem egyedül mentem! Két nagyon kedves lánnyal, akivel soha nem voltam még nagyon sehol, egyszer-kétszer összefutottam velük és kellemeset csalódtam bennük így személyesen:) Kicsit tartottam délután, hogy mi lesz, de jó volt:)
A pólóm meg nem ér annyit hogy ennyit rinyáljak érte, hordja egészséggel addig amíg véletlen össze nem futunk és véletlen ott nem lesz nála a pólóm, egyszóval nemnagyon érdekel mostmár.
Ma pedig véééégre valahára amstelozunk és jessssz szalagavatón voltam utoljára.

Felkelt az érdeklődésem egy számomra új dolog iránt. Mindig is vonzottak az afféle mesébe illő dolgok, mint például a reinkarnáció. Igaz ez egy vallási téma, de legalább érdekel. De szerintem bemásolom mert tényleg érdekes.


Mi a reinkarnáció?

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint.

Miért van szükség az újraszületésre?

Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit előző életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elől nem lehet és nem is tudunk menekülni.
Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlődni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nők, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb.

Mi történik két élet között?

A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyvben lehet olvasni.

Miért nem emlékszünk rá, hogy mit vállaltunk?

A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes előző életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több előző élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni.

Mi történik a halál után?

A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. Azt tudni kell, hogy odafenn mindenki szeretettel és megértéssel fogadja a lelket.
Ha nem olyan volt az életünk, mint amilyet elterveztünk, akkor a lélek szeretné ezt jóvátenni, ezért szeretne minél több dolgot magára vállalni a törlesztés érdekében.
A lélek a segítők közreműködésével megalkotja következő inkarnációjának vázlatát, hogy hova és milyen korba szülessen, melyik szülőpárt válassza, milyen családban szülessen, milyen személyek vegyék körül, s azokkal milyen kapcsolatban legyen, s a legfőbb sorspontokat is megbeszélik.
Miután ez megtörtént, a lélek megvárja az adott időpontot és leszületik a Földön a megfelelő helyen és családban.

Hogyan segít a szenvedés és a megtapasztalás bennünket?

Az élet célja a fejlődés, szenvedés nélkül pedig nincs fejlődés. Ha elkövetünk egy hibát, akkor az mindig bizonyos következményekkel jár együtt, amelyet saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ez a tapasztalat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt követően a hibát máskor ne kövessük el. Azonban ez nem mindig szokott így alakulni.

Mi a szabad akarat?

Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfőbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkező esetben újabb negatív karmamagokat szórunk el.

S álljon itt Buddhától egy idézet:
„Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?”

- Most mindenki benéz az igazság tüzébe és elmondja, hogy mit lát – szólt Merlin és azzal a lendülettel varázsport hajított a tűzbe egy béna indiánsikoly kíséretében.
- Húúú rejtvény! Oké, látok egy őőő… egy jónagy tiramisut fahéjjal futtatva – örült meg Szamár, és mint ahogy ismerjük elég lelkes volt most is.
- Jól van zöld szörny, adj neki!
A zöld szörny sóhajtott, majd megpróbált koncentrálni és belenézett a lángokba. Kis idő múlva egy babakocsi homályosodott ki a füstből csecsemőhang aláfestésével. Mivel a varázsló látta mindazt, amit vendégei a füstben, gyorsan elfújta, nehogy kiderüljön, mi is a valódi baja. Így füllentett hát:
- Egy szivárványszín póni!
- Remek munka! Most a fiú!
- Ez tök gáz! – puff egy pofon – Áúú!
- Nem! Ez füst! Gyerünk! Adj neki!
- Hhhh… jólvan. Egy kismadár és az apamadár ülnek a fészkükben (honnan tudja hogy apa?) – eközben Merlin egyre vadabbul püfölte a dobot - Várjunk! Az apa elrepült. Miért hagyta egyedül a kicsit? A kicsi próbál elrepülni, de nem tudja, hogyan kell! – a dob egyre gyorsabb, hangosabb, vadabb – Le fog zuhanni! - A dobpergés a csúcssebességnél elcsendesedett.
- Huh… frankón zizi vagy, nem igaz?
- Jó jó értem, rendben. Én vagyok a madár, apám elment, na és? – Shrek közelebb merészkedett a fiúhoz barátságosan.
- Nézd, Arti. Tudom milyen az, amikor nem vagy kész valamire. Még az ogrék is félnek… tudod, hébe-hóba…
- Tudom, hogy királynak akarsz... de nem megy! Nem vagyok rátermett, soha nem is leszek. Érted? Hisz még a saját apám is lemondott rólam. Amint lehetett, lepasszolt a sulinak és többé nem hallottam felőle - a fiú hangjából sugárzott a rettenetes magány.
- Az én apám sem volt az a kimondott minta apa - nyugtatgatta Shrek.
- Az enyém biztos rosszabb volt.
- Viccelsz? Az én apám ogre volt! Megpróbált megenni! De azt hiszem, kitalálhattam volna: megfürdetett barbecue-szószban és almával a számban fektetett az ágyba - Artin látszódott, hogy kezd feloldódni a szörny mellett, és nevetett.
- Na jó, ez mondjuk tényleg elég rossz volt.
- Ezt talán nehéz elhinni, mivel hogy bájos, és jóképű vagyok... de a népek régebben szörnynek tartottak. És jó sokáig hittem is nekik. De egy idő után megtanulod nem meghallani a csúfolódást. És hogy hogyj magadban!
-Tudod, te jó fej vagy - bizonyosodott meg a fiú, miközben lazán rámutatott a faággal, amivel a parazsat babrálta - Csak ordíts kicsit kevesebbet és használj több szappant!
- Kössz Arti - látta be viccelődve.
- Azért, mert borzasztó... büdi vagy.
- Jó. Értettem.
És leszállt az éj, az éjjeli állatok pedig felhangosodtak.

Hogy miért? Lássunk pár tényezőt: mondjuk a legnépszerűbb problémával nézzünk szembe, lásd globális felmelegedés. Miért? Mert vékonyodik az ózonréteg. Miért? Mert a sok hülye ember szennyezi a levegőt mindenféle baromságok gyártásával. Évről évre minden nyár egyre melegebb. Mi lesz csupán 10 év múlva? Tetőtől talpig beöltözünk valami fémhez hasonlító ezüstruhába és majd nyáron a 60°C melegben abban süledezünk. Vagy: nemtudom ez a jobbik eset, vagy a rosszabbik, hogy felváltják egymást az éjszakai és a nappali élet. Nappal alszunk, éjszaka dolgozunk. Vagy kialakítanak egy óriásnagy karantént a föld alatt, és ott lesz az élet. Ez mind az emberi hülyeségből származna. De ez csak egy agyszülemény, de lehet van némi valóságalapja. Szerintem ez egy fontos dolog. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a méhek fele kipusztult, és nem vet jó fényt ez az emberiségre nézve. Ha meghal az összes akkor tudod mi van? Még 4 éved anyukám.
A másik fontos, a divatemberek gyűlölete. Akik mindent csupán menőzésből csinálnak. Nem arra gondolok most, hogy neonszínű passzos toppocskában feszítenek a jóízlés határán kívül myvipen szánalmas feliratokkal. Ez csak mellékes és nem kell rájük figyelni, ha idegesít. Max ha röhögni akarsz. Hanem hogy már a foglalkozások terén is néhol divatot csinálnak. Vegyük példának (kigondolná) a művészeteket. Olyanok erőlködnek sokszor, akit kicsit sem konyítanak hozzá, és művésznek nevezik magukat, hogy festettek egy kék négyzetet narancssárga háttérrel meghintve. Hűha te aztán tehetséges vagy és biztosan tudod hol van a Sagrada Familia. Elveszik mástól úgy a lehetőséget, hogy a nagyobbak nem veszik komolyan azokat, akik tényleg csak ezt szeretnék. Remélem mihamarabb lecseng. De a hobbi az egészen más tészta.

Muszáj ide kommentárt fűznöm. A zenét figyeld, ne a klippet, mert szerintem borzalmas ez a nő, de a hangja az szerintem kurvajó. A nőre ráférne egy alapos szemöldökszedés, és az arcán nem látszódik, hogy érzéssel énekelne, pedig a hangjából ítélve úgy van az. Szóval, mintha a szeme csak úgy odalenne ragasztva egy képből kivágva, közbe meg jobbra ballra inogna a teste és a feje:D Mivan ha transzfesztita? Bevenném tuti. De nembaj liszön!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Szééééttttt unom az agyam, nincs semmi ma, nem tudok senkivel sem beszélgetni normálisan, mert nincs hangulatom éss ááá meghalok baszki. Ebbe a pusztult Heténybe nincs semmi, nincs senki. Esküszöm, egyszer unalmamba fogok meghalni:D jó ez vicc volt de má nemtudok mit csinálni, a hülye Bálint sem képes visszajuttatni a pólómat, mellesleg egészen nagyon kíváncsi vagyok hogy varrta be a lyukat amit ő fúrt oda...! Mert ugyanis ha szép normális állapotban van, akkor festenék rá egy májkült, hogy ne unatkkozzak már ennyire, már kínomban öcsém távirányítosautójával játszadoztam mert egyszerűen nincs-semmi-itt-hon, meg más-hol-sem mééég harminc négy nap és időm se lesz semmire, szóval valahogy egyenletesen kéne lennie a dolgoknak. És tiniműsör van a spektrumon és tök vicces, sunákat meg pöcsöket mutogatnak, a kétéves öcsém meg ott flangál 10 centire a képernyőtól:DDDD
A kedves drága tetoválós meg bekaphatja, hogy szarik a fejemre köszönőőőőőőőőm.

Kissé woodstock-i beütése volt (némi ruhában), hogy egy köralakú színpadot mindenki körülfetrengett és mindenki jól érezte magát:D Hasonlított egy swinger-klubbra kicsit a KOLESZ, ahol jövőre leszek. És mindezek ellenére a nevelőtanárunk egy igazi boszorka volt, egy mosoly sem az arcán, és nem engedett semmit, lebaszott, hogyha nem engedtük előre (a valóságban nálam ilyen nincs), ha egy ajtón kell bemenni, stb. Kórházi vaságyak voltak, matrac nélkül, és persze, hogy mindenki kinn aludt a fűben, meg ahol épp talált helyet. Szerepelt benne egy konkrét hapsi is aki épp velem foglalkozott, de nem ismerem valójában.

SZEXUÁLIS ELEMEK: az álomban nagyon sok szimbólumnak van szexuális vonatkozása. Elõfordulnak közvetlen szexuális képek, érzések is. Fõleg fiataloknál gyakoriak. Ezek lehetnek: 1. Biológiai kielégítetlenség jelei. 2. A partner valamely tulajdonságát szimbolizáló elemek. 3. Saját beállítódását mutató képek.
SZIGORÚ: saját magával szigorú, és igaza van!

Amúgy tök jól elszórakozgatok, amikor ilyen eseménydúsakat álmodok, eléggé intenzívek:D

Mellesleg egyre nehezebben bírom az itthoni légkört, hogy mindenre kényszerítenek, és nem lehet normálisan hozzám szólni. Ha egyszer nem bírok megenni egy egész zsemlét reggelire, akkorsem fogok tudni, ha ordítanak és fenyegetőznek. Attól csak a nyomrom szorul össze, és egy fél zsemle sem megy le. Könyörgöm, még 36 nap, meg még ennyi sem, ezt már illene kibírnom, de ha napról napra, egyre feszültemm itthon mindenki, akkor igen csak nagy megpróbáltatás elé kell néznem. Ahhoz képest, hogy ennek a nyárnak kellene lennie eddig a legfaszábbnak az összes közül, ez a legszarabb. Ugyanolyan, mint alsó tagozatba, egy-két buli különbségével. Már minden faszságot kitaláltam, hogy mégis erről elvonjam a figyelmet. De nem lehet, mert sosem lehet itthon egyszerre megcsinálni semmit sem, mindig ugráltatva vagyok, ha nem teszem, amit mondanak, az valamiféle megvonást eredményez. Mintha nélkülem elpusztulnának itthon, vagy összeomlana a ház. De könyörgöm! Én egy pihenésre, nyugalmora, békére vágyó nyomi vagyok. Erre, a már három éve gyesen lévő, semmittevő anyuka, és a nyugdíjas, heverésző apuka parancsolgatásainak kell eleget tennem. Ezek mellett tűrnöm kell az idióta, bunkó öcsém szurkálásait, és legszívesebben beleverném a fejét a falba. Vajon mitszólnának mindehhez az elkényeztetett amerikai szőke kis hülye buta picsák, akik a saját szobájuk kitakarításáért is pénzt követelnek a szüleiktől?
Az egyik, amit megígérek, hogy összeszámolom apámnak minden egyes bunkóskodó, kötekedő megjegyzését, úgy amblokk.
A másik, hogyha én nekem egyszer saját lakásom, vagy bérelt lakásom lesz, soha többé nem jövök haza, az az egy egymillióhétszázötvenezer százalék!!
És miattuk van az is, hogy alig eszem, mert ha ennék, apám ott ugat a pofámba, és összeszorult gyomorral eszem meg azt a pár falatot is, és ha szólok neki, hogy legalább annyi időre hagyjon békén, míg megeszem, akkor idegesebb lesz, már majdnem megver, hogy milyen pofátlan kis geci vagyok, hogy merek így vele beszélni, és akkor inkább nem is eszek az asztalnál. Már odaig fog fajulni a dolog, hogy kizavar enni, mint a kutyát.

AUTÓ: nőnél: Az intimitás lehetőségei és veszélyei. Szélsőséges esetben félelem (vágy), hogy elragadják ösztönei. Az autóút során megjelenhetnek életútja fontosabb eseményeit szimbolizáló tárgyak.
ALVÁS az álomban (álom nélkül): menekülés az aktuális problémák elõl
LÁB: Hogyan „áll a lábán”, szilárd-e a meggyőzőése? Milyen a viszonya a talajhoz, a valósághoz? Ha áll: ellenállás a változással szemben. Ha elindult: a saját útját járja. Babiloni-asszír álmoskönyv. A saját lába húsából eszik: legidősebb fia meg fog halni. Astrampsychos. Ha lábadat levágták, ne indulj útra.
NADRÁG: nőnél: a férfiakkal való elégedetlenség, saját helyzetének változtatására törekvés.
BARÁT: Jóindulatú emberek támogatni fogják terveinek valóra váltását. Bízhat bennük, de nem bízhatja rájuk a munkát. Keresse meg régi barátait, fogadja el az újakat.
TÁRCA: pénz. Értékek, amelyeket eddig összegyűjtött.
FÉNYKÉPALBUM: az albumban lévő képek múltjának aktuális epizódjait őrzik.


Valahogy így történt: Ültünk egy kocsiban. Sokan. Nyomorogtunk kissé, én az ablak mellett ültem és félig aludtam, vagy részeg lehettem, nemtudom. Mellettem ült egy magas, feketehajú lány (igen:)), és pont olyan szürke szűk farmer volt rajta, ami most a varrónőnél van, és várom, hogy anyám hazahozza ma. Mondtam is, hogy hűű de jó a gatyád. Kiszáltunk, és tuti hogy valami buliból jöttünk, mert röhögtünk meg összevissza járkáltunk meg tántorogtunk, és a többiek is, de őrájuk nem emlékszem.
Aztán. Összetalálkoztam a Zsanibandával, és onnantól velük voltam. Bálint is szerepelt benne, őt meg asszem elkísértem valami igazolványt csináltatni, mert nekem is kellett. Mondta ott az a nő, hogy jöjjünk vissza később. Később vissza is mentem egyedül, elhoztam a Bálint tárcáját, amit nem értek, hogy miért a tárcáját, na de mindegy. Belenéztem :P és volt a fényképek között egy olyan kép, ahol mindenki rajta van még a régi bandából, valahol állunk, és fújja a szél a hajunkat. De ez régről egy kép volt, több, mint egy éves, mellesleg nem is létezik.
És ez mind Kecskemét központjába játszódott, valamikor ősszel, és valami rendezvény volt bazársorral, meg minden. A különbség annyi volt, hogy az okmányiroda, ahol álmomban jártam, a kéttemplomközt volt.

Már eléggé türelmetlen vagyok, hogy egy hete írtam a csávókának, hogy mivan, írta, küldjek neki rajzot. Küldtem. Reakció=0. Oké, hogy nem ment el a csatolt fájlos e-mail, de igen csak érdekes, ha a linkes sem! És az is, hogy minden nap nézi a rohadt májszpészt, az e-mailját meg nem képes. ÚÚÚÚÚÚÚtálom, mikor egy embernek ez egy atomnagy lehetőség, az álmai válnának valóra, aki meg segítene ebbe, az szarik a fejére, és csak az idejét rabolja! Kurrrrrrrrva életbe hogy én most milyen atomulfelbaszottállapotba vagyok áááá szétrobbanok bazdmeg a kurva anyját, hogy nem képes válaszolni. Mostmár az is jó lenne, ha azt írná, hpgy takarodjak a picsába, nem foglalkozik velem, de haladjunk, mert akkor keresek mást fasssszommmm!!!!!! Feszül a sírógörcs, próbálom visszatartani, de áh, rég voltam ilyen felkúrt! AZTÁN CSODÁLKOZIK, HOGY EDDIG NEM SOK JÓ TAPASZTALATA VOLT AZOKKAL, AKIK TANULNI SZERETTEK VOLNA???!!! NA MIÉRT? MERT SZARIK RÁJUK, ÉS INKÁBB KERES MÁST AKI TANULNI AKAR!!!!!!

Muszáj tönkretennem ezt a könnyed, lebegős idillt, ami eddig várta a kedves olvasókat, de mivel megígértem, hogy felrakom a képet az elképzelt cipővel, hát muszáj felraknom, mert nem csinálunk ugye segget a szánkból^^. Igaz nincs benne kék, meg zöld, ahogy azt elhatároztam, hanem lila és rózsaszínespirosas lett kissé. Nem magasszárú, mert nem volt olyan a sápban, és nem lesznek rajta gyöngyök sem, mert az már csicsaizmus lenne. Meg a ragasztó az orránál ledobda a festéket, ami ugyan egy kis igénytelenséget sugározhat, meg kicsit foltos (szexepil:D), de hordani fogom, nemérdekel! De élőbe jobb ;)



Egyre jobban közeledik a nap, egyre jobban rá vagyok izgulva a témára, már annyira, hogy tegnap a saját agyam zakatolásától nem tudtam elaludni este. Az a sok-sok lehetőség, ami ott lesz, csak meg kell ragadnom. Már csak 39 nap. Semmit sem vártam ennyire, hogy vágjam a centit is még. Most is gondolatba amott járok, és istenem annyira jó lessz bakkerfakker hogy el sem hiszem, ez egy kiút! El sem tudjátok képzelni.
Ma is rámjött a kreatívkodás, csináltam marcipános kockát, de az a csoki nem akar megkeményedni a tetején. De már jó lenne enni, már mióta kész van.
És most attomm rákenrollt hallgatok, ezt is immáddomm! L.A. Guns (L)

Kitaláltam, hogy készítek magamnak egy cipőt. Hozzávalók: tornacipő, textilfesték, gyöngyök (elhagyható), és egy jó adag kreativitás. Arra gondoltam, hogy a színvilág hideg lesz. Kék, lilával, vagy zölddel, vagy alkalmazhatunk egy kis kombinatorikát, amit matematika óráról gondolom mindenki jól ismer, és a könyökén jön ki. Befesten a cipő textil részét. Tehát az egyik színből átmenetet képzek a másikba, a tornacipő orrától a bokájáig. Ezt mind szivaccsal gondoltam megoldani, hogy szép, finom átmenet legyen. És ha még mindig nem elég, akkor szövök gyöngyből egy-egy pántot, amit a bokájára akarok varrni. Lehet variálni, ha nincs kedvem különcködni, a gatya szárát ráhúzhatom a cipőre, ha meg kinűnni vágyok:D akkor pedig belehúzom a nadrágom alját (azt a 2-3 centit:P) a cipőbe. Ez most egy elképzelés, de ha megcsinálom, a képet kirakom, hogy mi lett belőle (:

A 7-8 az sok? A tudatalattim is hozzászokhatna már, mert aggasztó kicsit...
Köszönés: egy kapcsolat elfogadása. Jellegét is mutatja.
Sejtelmess... de nem akarok belemenni.

Mellesleg csak az vígasztal, hogy max 42 napig kell ezt itthon elviselnem. Hál'istennek olyannak tudhatom magam, hogy nagyon hamar lenyugszom. De belül eléggé szarul esik, és nem leszek kedves. Ha visszagondolok eseményekre, mindig kijöttem a szobából, ahol voltam, és apám bejött. Ha nincs harag akkor is ez van, mert már belém van táplálva az agressziója, meg hogy hiába van átmeneti békeidő, akkor is beszól valamit, hogy ez mért nincs a helyén, az mért úgy áll, emez mért nincs már levíve, amazt mért nem csináltam már meg. Állandóan és mindig és folyton és egyfolytába megy ez a rohadt szurkálódás, és nem fogom neki megköszönni soha. Nem leszek hálás semmiért sem. Nem fogja elhagyni a számat egyetlen egy 'köszönöm' sem. Mit köszönjek? Az állandó kiborítást? Azt, hogy nem lehet egy asztalhoz ülni vele megbeszélni a gondokat, vagy egyáltalán békésen megebédelni, mert ott ugat a képedbe, és emiatt nem eszel? Piti dolgokért? Hogy az alapvető 'gyerekhezszólok'-hangneme elfogadhatatlan? Persze, hogy nem kérdezem meg tőle, hogy apa, mit tehetek érted? Egy ilyenért? Aki nap, mint nap minden alkalommal belédrúg? Én adjam meg neki a kellő tiszteletet? Miért ugráljam körül? Miért kellene nyalnom neki? Hogy utána azt kapjam, hogy egy számító kis dög vagyok? Már alapból nem kérek tőle semmit. Csak közlöm vele a dolgokat, mert elvárja. Sokszor félek tőle, és nem oktalanul. Sokszor kértem anyámat, hogy ezt ne mondja el neki, meg azt, mert nem lenne jó vége. Sose fogom megköszönni a dolgokat neki, hiába az apám. A bejegyzés elejéhez képest most megint ingerült lettem. Hiába nyugszom le, ha fölébred, kezdődik elölről megint...

Kész, megint kiborult itthon a bili, lassan az idegrendszerem a tét. Nem lehet igaz, hogy nincs egy kurva normális szava hozzám, állandóan ahányszor egy légtérben vagyunk, mindig csak a kötekedés megy. Úgy bánik velem, mint egy katonával, vagy egy robottal, akinek nincsenek érzései, akinek beszólhat akrámilyen megalázót, és ő nem szólhat vissza, beletörölheti a lábát, mint egy rongyba. Csak azt látja, hogy mindig bőgök, de azt nem, hogy miért. Egyszer sem volt olyan az életben, hogy kedvesen megkérdezné, hogy kislányom mi bánt, csak az, hogy mibajod van má megin. Vagy hogy ha valami jószándékból csináltam, azért is mekkora balfasz vagyok, hogy nincs semmiben sem köszönet, amit én itthon csinálok. Többször lepergettem a jelenetet, ahogy visszakérdezek, hogy mert te mégis mit csinálsz bazdmeg? Nyugdíjas vagy, csak fekszel állandóan egész nap és dirigálsz mindenkinek. Ha nem fekszel, akkor füvet locsolsz, és azt is direkt körülményesen, hogy utána megin heverészhess! Még te mondod nekem, hogy nem csinálok semmit???!! Már bocs. Rám van bízva a mosogatás, amit kb óránként kell csinálnom, és még előtte a nagy edényhegyet el kell pakolnom. A Zsombikával is én bajlódok, napi 56-szor mondja hogy pisálnia kell, ebből én ugyanennyiszer felugrok hogy ráültessem a bilire, és ebből kb 3-szor ha hugyozik. Életveszélyes mutatványokat csinál, mindig hajszál híjja, hogy betörje a fejét, akkor is én ugorjak a ház másik feléből, amikor te ott vagy tőle fél méterre! Jah és mellesleg nem csinálhatom sose itthon azt, amit szeretnék, pedig a legtöbb ember azért jár haza ám! És örülj egyáltalán, hogy mindezt a mocskos szavadra csinálom meg. Egyébként meg letagadnálak, hozzád sem szólnék drága apucákám kedves! Nem kell a koleszba segíteni költözni, a tetoválószalonokba hordozni kocsival, megállok én a magam talpán, még jó, hogy nem leszel ott! Csak a pénz miatt vagyok ennyire tágtűrésű. Nehogy azt hidd, hogy szeretlek is valamennyire, attól hogy az apám vagy. Nem te kínlódtál velem kilenc hónapig, te csak beleraktál anyámba ennyi. Onnantól kezdve mindig szidva voltam és mára odáig fajult, hogy menekülök minden közös pillanat elöl, amin te igencsak csodálkozol! Most is mit csinálsz? Befele fordulva alszol horkolva, tök mindegy mi történik körülötted.

Rövid lesz a hajam. Nem tehetek mást. Gusztustalan ahogy kinéz. A hajszárítótól van. De ha nem szárítom meg akkor sem jó, szóval kúra van. Majd meglátom, hogy javul augusztus végéig. Bár nem vagyok a rövidebb haj ellen annyira, mert végülis inkább legyen rövidebb és egészséges, mint hosszú és töredezett. Szerintem mindenki így van vele, aki a hajával szenved. Eléggé meghatározó tényező az emberek körében a haj. Ha ránézel valakire, és mondjuk ott áll kb fél méterre tőled, akkor előbb az arcát nézed meg, a kerettel együtt, ami rögtön elindít benned egy véleményt. Igénytelen vagy ápolt. Skatulyázgatunk. És jogosan. Talán egy emberen mindig a haját nézem meg legelőször nemtől függetlenül... nemtom, nemhiszem hogy infantilis dolog lenne, mert végülis egy ember stílusát határolja be. Szerintem fontos egy külsőben, hogy mi a helyzet odafenn.

Jejeje, új Harry Potter film a láthatáron, pontosabban hétfőn nekem a mozivásznon és megyek és megint ott lesz az, hogy izgatottság + kukorica + kóla + légkondi + nagyképernyő + hangos = MOZÍÍÍ.... aha, csak kivel nézem meg? Akit érdekel is. Öcsém a kivétel. Ő vele nem.

Se papírom, se tintám. Nem tudok rajzolni. Pedig kellene. Kedvet kaptam egy Amy Winehouse rajzolásához. Mert nem lehet eldönteni, hogy szép vagy csúnya. Az egyik képen undorító, koszos, mocskos, véres, fognélküli narkós, a másik képen meg szépen kikent-kifent szupernő. Nahát gondolhatod, hogy egy szép kép alapján akarom lerajzolni:D De hát nemtudom, ha még papírom sincsen! Rég rajzoltam már, utoljára az afrikai nőt, és hát az még érettségi előtt volt:S... lassan egy hónapja.


És előbb kivettem két kockacukrot az üvegből, hogy megegyem. Már nem először teszem ezt. De azt kell, hogy mondjam, a másodikat vissza kellett tennem. Nem azért, mert vigyázok az alakomra (hogyne:D), vagy mert magas a vércukor-szintem. Hanem mert az első kockacukor evése után valami undorítóság fogott el, hogy mingyárt kihányom. Beütött egy undorító kubu mellékíze és... aahh gusztustalan. De miért pont most? Eddig a többi alkalom gyanánt egyszer sem volt ilyen érzésem. Sima cukoríze volt eddig.

"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."

"Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük."

Hűű... ez is hogy bevállt! Elmentek anyámék, későn jönnek haza. Addig itt ülök, és nézek. Ábrándozok a jövőmről. Kitaláltam még egy tetkóravalót, hogy mivel akarom majd még gazdagítani a gondolatban kitalált tetovált testemet. Valamelyik japán motívum társaságában (gésa, koi ponty vagy virágzó cseresznyefaág) ott fog gitározgatni egy Slash. Ez a motívum igencsak meghatározó. Egy korszakot szimbolizál azon kívül, hogy első látásra és hallásra plátói szerelem alakult ki:D Ez tök vicces egyébként, de hát érthető végülis annak, aki ismer:D És ők is csak röhögnek ezen. Dehát ez van, ami jelentene is valamit a számomra. És igen mindig kitalálok egy új valamit, amitől úgy fogok kinézni majd mint egy igazi tetoválósnéni, és ki is nézik belőlem legalább. Tehát már két gondolat megvan, és még lesz egy jó pár, amit ha lesz pénzem, miután megvettem a tetoválógépet, és amint megtanultam tetoválni (ebből lenne pénzem ha lenne:D), végrehajtattatok valami szupertehettséggel.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉsssss ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem hiszem el pont most írt vissza a tetkóshapsi akit nagyon nagyra értékelek, (http://www.tattoodesade.com/), hogy nyár végén jön haza és lenne valamennyi ideje rám JESSSSZZZZ!!!
Szóval most újra örül a fejem, bár ki tudja, meddig.

Még van a nyaramból 45 nap. Ebből kb. egy vagy másfél hét lesz a paprikaszedés Marcsiéknál. Mégsem az utolsó pillanatba kell hazajönni. Előtte fodrász, hogy új fejet adjon nekem. 45 nap = másfél hónap. De lesznek még tevékenységek. Például e hónap hátralévő napjaiban foggalmamsincs mit fogok csinálni, ez majd ilyen hirtelen döntés lesz, lesz-e valami. Az augusztus ennél ugyan sűrűbb, mert 1-én amstel (remélem) aztán megint egy rakat unatkozás, 11-e az egy egyéni szocproblem, azután elvileg Kunadacson dolgozok, 20-ára szintén egy bulit kell beiktatni, utána megint paprikaszedés, készülődés pestre (hurrávégre), újfej, és aztán libertééé!!!


Jah és ma van anyámék 19. házassági évfordulója, és jólenne ha este elmennének itthonról kicsit "romantikázni", hátha egy kis nyugalom is lenne ha az öcséméket felvágnám aludni.... hmmm :)
De az eszem állandóan a majdani pesti életemen jár, hogy majd milyen izgalmas lesz és unalom-mentes. Ahogy majd kikelünk az ágyból, megreggelizünk, elindulunk az iskolába. És nem egyedül, nem anyucival és apucival, hanem a lányokkal, akiket idő közben nagyon megszerettem. Itthonhagyom az összes fájdalmamat, és magammal viszem a vidámságot. Teljesen új életet kezdek. Egyszerűen most hogy már nagyon közeleg az idő, nem tudok másra gondolni, csak erre. Nem is tudom mi lenne, ha nem így lenne. És lesz olyan, hogy hétvégén haza sem jövök...

Gyűlölöm, ha valaki nem becsüli a művészetet és leszólja. Áhhh.... úgyis lényegtelen, a művészek lusták, nem dolgoznak, link alakok, máshoz nem értenek, csak a rajzoláshoz, nem tanulnak semmit, mert ők úgyis azzal fognak foglalkozni, a többi ember meg güzül, tanul. Leszarom a kultúrát, csak a buzi szájbervilág van, meg a rohadt hájtek ami mindent megold az emberi munka meg a tehettség helyett nemigaz??

Most felidéztem a kistinikoromat. Fúúú bazdmeg:D Letagadom teljes mértékig. Ahogyan most visszagondolok a legelejére. Amikor még kis nyomi hetedikes voltam, és amikor alig vártam, hogy megjöjjön a menstruációm. Amikor még mások után kullogtam, mint az amerikai filmekben a lúzerek a menőlányok példáját követve sikertelenül. Amikor már kosaras melltartót akartam hordani naggyon. Amikor még mindent helyettem csináltak és amikor még nem érdekeltek a fiúk és én sem érdekeltem őket abszolút. Mert fiús voltam. Kis gezemice (najó mostsem vagyok sokkal vastagabb), ráadásul rövidhajú. Mint egy kisfiú tisssztára! Szerintem ne képzelj el. Sehogyse:D Végülis ennek is így kellett történnie, mint sokminden másnak. És vége is lett ennek az időszaknak, mint ahogy semmi sem tart örökké... szép is lenne. Amikor kicsit hosszabb lett a hajam, kis színes pillangós dedócsipeszeket tettem a hajamba de úgy, hogy feszített. Jajj de gáz volt istenem:D Dehát mindenkinek olyan volt. Nem tehettem mást én sem:D De amint középiskolás lettem, éreztem, hogy kezdek rálelni magamra. És ahol most tartok, nemtudom ez a végleges-e, sokszor elgondolkozok rajta. Próbáltam elkanyarodni más irányba, de nem ment, mert ittragadtam. Persze továbbra is vannak elképzeléseim, a jövővel kapcsolatba, ami idővel majd elválik.

Igen...és tényleg bekövetkezett az az esemény, amire vártam, hogy halálosan lenyugottam. Most a fejem fáj, és megint felemészt az unalom. Ma még az emberek is unalmasak, nincs semmi extra ebbe a napba. A fejem lüktet jobb oldalt belül. A tévé és az internet is nulla, a téma is nulla, és amit most írok az is egy nagy nulla. Történhetne valami, mondjuk kitörhetne valami forradalom, és mindenki lódulna. Kellene valami mozgás, mert én ezt nem fogom kibírni. Még 50 nap. És most eszembe jutott hogy varrok. Csókolom!

Be van lassulva ez a köcsög net és wwááá kibbaszott idegesítő, ráadásul azis felbaszt, hogy úgy beszélek mostanába mint egy részeg kocsis, szóval elnézést kérek attól, akit netán kitérítek kicsit a hitéből, és idegrendszeri problémákat diagnosznizálnak nála emiatt. Szóval madafakkkkaaaaa.... próbálok lenyugodni, mingyárt meg lesz.

Na megvolt a kókuszgolyógyúrás, meg ettem is, és míg haza nem jönnek, addig tartanom kellene a rendet és olyan vagyok, mint bríí vandikemp, hogy minden kis koszatomot letörlök. Lehet néha utálom őket meg minden, de azért hiányoznak már, és míg koleszos leszek, akkor is fognak hiányozni, mert mégis a családom. És akkor én is hiányzom nekik, és akkor ha találkozunk egy kis hosszú idő után, tán nem ugatnak, meg cukkolnak, hanem kedvesek, és érzem most fog ez helyrejönni. Hogy egyre kevesebbet látom majd őket. Kezd kialakulni az a boldogságérzet, amit még korábban írtam. Legalábbis jelen pillanatban így áll a dolog. Már csak egy új szerelem kellene és teljes lenne a kép.
Még mindig el vagyok képedve, szinte nem hiszem el. Nagyon nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lenne most a kapcsolatunk. Szóval nem tudom most normálisan avagy költői módon megfogalmazni, de nagyon jó érzés egy olyan valakivel lenni, aki iránt már nem érzel semmit, és ő sem hiszi azt hogy azért töltötted vele az időt, mert akarsz tőle valamit. Nemtudom, hogy a múlt után ezt egyfajta barátságnak lehet-e nevezni, mert kicsit túlzás lenne azért így hívni. Meg nem is. Szóval nemtudom most ez mi. De ha elfeledem egy percre a múltat, akkor nem tudnám őszintén megbántani. Viszont ha nem felejtem el, akkor bizony kapná tőlem sorra a megjegyzéseket. Tehát, kell egy középút. Én CSAK az ő oldalán, és CSAK annak az oldalán nemtudok állni, akire ő azt mondja hogy gyűlöli, és szájbataposná, közben pedig szerintem telljesen a szöges ellentét gondolja:) Pedig most mindkettővel jóban vagyok. Nem akarom ezt az állapotot elrontani, nem akarok kétszínű lenni. Mindkettőnek azt mondom amit gondolok, nem vetítek semmifélét. Ennél jobban nem tudom kielemezni.

Na végeztem a rendrákassal... mármint csak a földszinten... a szobám válozatlanul trágyadomb, ahogy mindig. De azt már nincs kedvem megcsinálni. Viszont, szégyen, nem szégyen, életembe először csináltam olyat, hogy rendet raktam itt lenn. Mindenhol: előszoba, konyha, étkező, fürdőszoba, nagyszoba. És tök jó érzés, kivéve azt, hogy porszívózni nem fogok, úgyis Zsombika hazajön és megin tele lesz minden morzsával és hangyával. Még a köcsög nap is kisüt, de minek? Olyan jó volt hogy kicsit hűvös van és esőszag... eshetne is, hogy locsolnom se kelljen:D... de asszem, hogy elslattyogok a boltba némi tejért és kekszporért, no meg kókuszért és csinálok nekik egy kis meglepit:)

Lehet, hogy hülyeség, de ez a szám elindított bennem egy új életet. Nem emlékeztet semmire és senkire, nem kell visszagondoljak közbe fájdalmas dolgokra. Csak van, szól valami szép, és nem gondolok közbe semmire, így nem fogom egyhamar megutálni, mint más bizonyos számokat. A klip kicsit ugyan morbid, de szerintem van mondanivalója.

Vettem sötétkék ruhafestéket és befestettem egy rikítópiros nadrágomat és aaa tök tetszik:D meg egy felsőmet is a maradék festékkel, na azt nemtom milyen lesz mert azt be is kötöztem, de majd a végén kiderül, addig meglepi^^ tök rég festettem már ruhámat ...na egyelőre ennyi, majd még ehhez a bejegyzéshez még lehet írok még valamit.

ŰŰűű... tök jó kedvem van most. Már kurvarég voltam vidám... lehet a szarfeszt miatt hogy végre mehettem kicsit. Meg beszéltem egy forrais csajjal, aki tök jó fej:D És óó de várom, még 53 nap és megyünk a kepitölszitibe élni jááá! Aztán most a 6órási básszal megyek mamámhoz és telezabálom magam palacsintával, és aaa tök örülök most nem tudom miért:D Leszarok minden hülyét és bunkót rulllezzz!!!

Na nézdmár nem tudom elkezdeni. Vagy 4-szer kitöröltem és újrakezdtem. Egész jó volt ahhoz képest hogy nem lett semmi abból amit én kigondoltam, ez most többminden, de jobb is így ahogy van. Másnap reggel még azt gondoltam, hogy bőven elég volt nekem az az egy nap, de most már meg azt gondolom, hogy nem, méég akarom:D Megismerkedtünk a Jety új barátnőjével, Zsák Zsanettel. Igazán csendes lány, minta barátnő. Csupa szív-szeretet-szalma. Nem rinyál, nem csörget 456-szor ha nem veszi fel, nem féltékenykedik, még én is kikezdtem vele. Visszahúzódó típus. Megittam egy csomó vodkanarancsot, amelynek emlegetésétől kihánytam a fél gyomromat reggel, sebaj, elmúlt mára:D A legjobban a Yellowspots tetszett ahh arra olyan jót táncoltunk jeee atomkatarzis. Utána már mikor este volt fel sem tűnt hogy több óra hosszát ülünk a Zsák familyn, akkor kezdett el atommódon fájni a fejem, fázni, utána hányingerem lenni, de hát ez ezzel jár istenem:D.....Szóval jövőre 6. szarfeszt vigyázz megyünk sátrastól!

Ahhhh...mértnem lehet ez a Magyarország tundra? Kibaszott meleg van és a buszon is hazafelejövet majdnem elájultam. A füvet is nem győzöm locsolni mert kiég ilyen kis nyanvatt foltokba. Aztán a másik dolog, hogy elhatároztam, én többet nem siránkozok senki után, ha nem értem mért történt úgy, ahogy, akkor nem értem, leszarom, így csak baj van minden kannal, elegem van belőlük. És nem kívánom tovább részletezni, mert annyit se érnek, hogy pazaroljam rájuk a szót.
Jó lenne ha tudnék letölteni Funky Kingstont, ha már ilyen meleg van akkor passzoljon már hozzá valami zene is. Dagad a szúnyogcsípésem, amit még tegnap előtt kaptam egy szúnyogkurvától. Kb most ennyi, megyek fürdeni, hajat mosni, aztán nyírok a frufrumból mert megint morzalMacska.

Hát nem is tudom, hogy összegezzem az elmúlt 24 órát. Volt hideg is, meleg is... de elég nagy távpontú. Pontosan meg sem lehet határozni, de inkább mióta hazaértem onnantól az atom szar. Vagy lehet ott rontottam el, hogy elmentem szarra. Vagy hogy túlnézelődtem, túlságosan mégsem szartam le azt, amit elhatároztam,hogyle fogok.
Most fogok először igazán enni ma, eléggé gyengének érzem magam, ami azért van, hogy kihánytam a tegnap esti létyót, vagy mert újra megint szétbőgtem a fejemet. Remeg az egész testem a gyengeségtől, úgy érzem, ha nagyobb távot kellene megtennem, összeesnék. Újra koppantam, mert rájövök mindig apró kis dolgokra, ami kiborít. Emlékszem, amikor megígérte, hgy ő sosem bántana. Hogy tud engem bárki is megbántani? Hát most ebből látszik, hogy könnyen, és az elmúlt 4 hónap fájdalmait mind ő okozta. Szép ígéret nem? És az is remek, hogy msnen úgy beszélveled mint, egy kurvával, egy csöppnyi empátia sem szorult belé, csak az lehet szar, ami vele történik, élőbe meg bír "kedves" lenni, messziről megnéz, mintha tetszenél még neki. Ez is érdekes. Kicsit tartsa már magát az elveihez, már elnézést. vagy fekete, vagy fehér. És rám többé ne nézzen inkább sehogyse.
Áhhhh.... én nem akarom ezt újra és újra átélni az életembe, mert az egész egy rakás fos és reménykedés lesz. Ahányszor erre az egész féléves visszanyúlásra gondolok most, folyton elbőőgőm magam és már kibaszottul utálom az egész életemet. Nincs mégegy ekkora szarrakás, szóval nemcsoda, ha van, aki utál. Hiába mondja hogy nem. Ezt érzem, de nagyon. És én pedig úgy ölelném, úgy csókolnám mint az előtt, és ez az ami a legeslegelérhetetlenebb számomra úgy, hogy neki is jó legyen. És tudom hogy az lesz, hogy a francba, de fölösleges volt vele foglalkoznom, amikor majd mással kezdődik el (remélem nem az eddigiekhez hasonló), mert vannak nála sokkal rendesebbek is.

Ez már tényleg túlzás... ötödjére meg hatodjára álmodni valakivel... elegem volt!! Nem tehetek róla. Pedig én azt hittem túl vagyok már rajta, mert negatív érzések nélkül beszélek már a dologról, egy emlékként. De úgy látszik, a tudatalattim máshogy reagál még mindig a történtekre. Sohasem jártam még így senkivel sem. Úgy éreztem, hogy a második szakítás közelsem érintett annyira rosszul mint az első. Az elsőnél nem ettem egy falatot sem, orvoshoz mentünk, gyomortükrözésem is volt, totál kész voltam, több hétig nem tudtam egy mosolyt sem felerőltetni a képemre. Egyszer sem álmodtam B-tal a szakításunk utáni időben érdekesmódon. Hanem inkább a rövidebb kapcsolatom után vágyódom ezek szerint. Aki valamennyire meg is becsült. De nem baj, ennek így kellett történnie, biztos nem a véletlenek műve ez sem. Meg az sem hogy vele álmodok??!!!

Hiányzik az a teljes boldogságérzet, amelyet időnként érzek. Amikor minden tökéletes. Igen volt már ilyen, amikor nem is kívánhatok jobbat. Aztán minden megtörik és hirtelen tovatűnik. Mert két ellentét, és a pompa után a közvetlen szarrakás következik. Meg fordítva. Ha a tökéletességnek egy kis darabja is szétfoszlik, akkor szép sorjában dől össze az addig felállított többi jó dolog is. Nem lehet azt a kis darabot pótolni, és többé már nem tökéletes. Rengeteget kell várni egy újabb ilyen érzésre. És amikor már rájössz, hogy minden milyen tökéletes újra, akkor már nemsok kell hozzá, hogy újból lerombolják valamivel. Szeretnék boldog lenni, más segítsége nélkül. Magától kell hogy történjenek a dolgok, nem csináltatni, meg segíteni valamivel, mert az már nem lesz olyan tökéletes.

Kialakult a ritmusa ennek a 10 napnak. Reggel felkelek mamámnál, megreggelizek, és hazaindulok. Locsolni, fürödni. Mert én csak itthon szeretek fürödni. Ebédre vissza, aztán délutánra kitalálok valamit. Este 6-tól angol, amíg akarom és késő este már alszok is miután szintén megkajáltam. Aztán kezdődik elölről. De a szombat esti-vasárnap reggeli programm remélem más lesz. Remélem összejön.

Hogy mennyi időbe kerülne felrakni azokat a képeket a gépre, és e-mailon elküldeni... nem is msn-en szarakodni vele... beleszakad, annyira elfoglalt. Én elküldtem az irodalom tételcímeket Szabinám... amint kérted, nem már a 200. szólásra kb, nem mondtam azt hogy majd ha ráérek, érettségi után... blőőő levele levele!

Elmentek itthonról. Mármint Horvátországba. Éjjel fél egykor. Felébresztettek, hogy bezárjam az ajtót. Levetődtem a lenti ágyra félájultan. Apámtól kaptam egy puszit. Ez NAGY SZÓ. Aztán mivel sötétben gyűlölök egyedül lenni, bekapcsoltam az msn-t. Nem történt semmi érdemleges. De nagyon álmos voltam. A szemem még mindig be volt dagadva, és még mostsem tökéletes. Vagy adtól, hogy kiborultam tegnap, vagy attól, hogy beteg vagyok, mert a torkom is fájogat, és a taknyom is ömlik. Körülbelül. De azért sikerült aludnom, nem túl sokat. Fél hat előtt felkeltem. Lefürödtem, hogy kicsit magamhoz térjek, hajat is mostam. És most szénakazal az egész... utálom.. olyan igénytelen. A festék is megint kikopott és megint mosottszar fejem van. Aztán most várom, hogy történjen valami élettelteli, izgalmas dolog. De nem történik semmi. Unalmas. Nem akarok sose egyedül élni egy lakásban. Nemtudom hogy bírják akik így vannak, de biztos van rá okuk. Modjuk egész nap dolgozik korán reggeltől késő estig. Akkor minek kell lakótárs. Még kutya is fölösleges. Meg még macska is, mert attól csak megilyednék, ha a sötétbe elkezdene világítani a szeme.
De bemenni sincs túl nagy kedvem. De bekellene, mert mamámnál kajálok. Viszont itthon megkellene enni a sajtot mert megromlik. Tészta is van hozzá...de még kefír is van.. Most meglepődtem, mert anyámék kb nem hagytak itthon semmit. Se sampont, se dezodort, az alapozót is elvitte. Így hogy marad fenn a szemfesték? A hűtő is ki van fosztva. De jégkrémet azt hagytak itthon látom. Most már szerintem Horvátországba vannak. A lukacsos házaknál. Na jólvan, én ma szét fogom unni az agyam, és szerintem beinvitálok valakit.

Verekedés: megverni, elpusztítani, szétverni. Kit? Meg kell keresnie az indulatai forrását, különben saját magát pusztítja.
Nem emlékszem az álmomra, csak arra hogy verekedtem valakivel. Ennyi... szerintem nem csodálkozok.

Be van dagadva a szemem. Érzem hogy tökre be van püffedve, és piros. Fáj. A sok dörzsöléstől és könnytől. Ma ha nem aludtam, akkor sírtam. Ha nem sírok, akkor próbálom visszafolytani. Lehet másnak súlyosabb problémái vannak, de eskü, inkább cserélnék vele. Nehezen bírom, amikor valaki ígér valakit, aztán nem tartja be. Velem folyamatosan ezt csinálják. Kurvára leszarják, hogy már tönkremegyek benne. Kurvára leszarják, hogy mit érzek. Igen hazudtam, és kurvára nem fogják föl, hogy miért.
Kurvára vártam, hogy betöltsem ezt a kibaszott 18-at, és hogy felnőttként kezeljenek, legalább egy kicsit. Kurvára vártam azt is, hogy letegyem a baszott érettségit, hogy normálisabbak legyenek velem, hogy még erre is képes vagyok, pedig nem gondolták. És mint ezt kibaszottkurva hiába. "Felnőtt lettél, mostmár tényleg hivatalosan, érettségid is van, innentől azt csinálsz és oda mész, ahová csak akarsz!" Hát a büdös nagy lófaszt! Semmisem változott. Ezt mások is megmondták, hogy ne várjak túl sok változást. Nem hittem nekik, mert bíztam abba, hátha ez változtat valamin. Hát igazuk volt.
Először töltsem be a 18-at...oké "Anya már 18 vagyok nemigaz hogy nemmehet sehova"....ez lett belőle. Aztán "Anya már megvan az érettségim is, azt mondtad, hogy utána bárhová elmehetek". A lófaszt. Nem igaz, hogy nem tudnak elengedni. Mit gondolnak pesten ki sem dugom az orromat a kollégiumból?
Az volt a bajuk, hogy hazudtam, másfél évig, hogy kikkel találkozok. Kurvára félreismerik a barátaimat, egyszer nem beszélgettek velük, csak a pletykás anyukának hisznek, aki azt híresztelte, hogy lebuzisztam a matek tanárt, meg még egy két dolog.
Bezzeg arra meg jó vagyook, hogy délután bemegyünka központba nézelődni, de mikor itthon beszélnék velük, tuti, hogy este 11-ig nem fekszik le senki.
Már fáj a szemem a bőgéstől. Én már nem tehetek ez ellen semmit, ha összefosom is magam. Ha "jó" lettem volna, akkorsem lenne ez másképp. Hiába éreztetik velem, hogy én vagyok a hibás, tudom, hogy nem, és ezt más is tudja, aki annyira ismer. Mindig belémbeszélik, hogy mekkora egy kurva ribanc vagyok, és nem érdekli őket más, aki tényleg szószerint az. Igaz, hogy volt egy ballépésem, ami igazából ilyen kis tini-faszság volt, de mért vagyok ezen kívül én kiskurva a hátam mögött CSAK két pasival, amikor más 16 évesen már túl van vagy 5-ön?? Bírom, hogy az dob el magától, aki kurvára nem ismer. Ha csak titokban, szép csendesen elolvasnák ezt a buzi blogot, anélkül, hogy utána valaki számon kérjen érte, hogy ezt hogy gondoltad leírni, meg azt, lehet más lenne a véleményük rólam. De mivel nemteszik, akkor így jártak.
Elegem van, és az a legszarabb, hogy nemtudok hova menni, vígasznak, vagy valami nyugalom szigetére, és eléggé gáz lesz az elkövetkezendő két hónap. Minden nap ezt átélni...áhhh...
És miért nem találkozhatok a barátnőimmel? Mert az egyik "lezbikus" és kihasználja, hogy én kis gebe vagyok ő meg melles, és egyszerűen letámad, és még a seggemet is kinyalja, a másik "narkós", mert van rá pénze is ugyebár, és talán már nekem is megvenné a cuccost, a harmadik meg csak abban a társaságban van. És én meg "annyira befolyásolható vagyok, hogy kis idő múlva egy lezbikus narkós vöröshajú lány" lesz belőlem.
És még egy dolog, amitől a falra mászok, hogy a drága exemmel nem lehet kommunikálni úgy, mint bárki mással, mert játsza a hülyét, és még engem éretlenezett le. Hát már elnézést ki itt az éretlen, mikor egy egyzerű hasonlatot nem ért meg??? Meg idétlen gyerekes válaszokat ad már bocsi, megint nem én vagyok az éretlen. Dugja a nyula seggébe a puruttya szar vasárnapjait. És én akkor mit szóljak bazdmeg??????? Amikor nekem minden egyes napom olyan, mont az ő vasárnapjai?? Egy igazi flegma fasz lett belőle, és eléggé fura ilyet írni róla, mert 2-3 hónapig full nem így gondoltam. És kurvára nem fog érdekelni ha ezek után letilt vagy töröl... azért csinálná mert besértődött. Más indok hülyeség lenne rá.

Azt vettem észre, hogy az amerikaiak sokkal jobban kimutatják az érzéseiket, mint mi magyarok. Ha valamit mondasz nekik, vagy történik valami vicces, vagy borzasztó, sokkal intenzívebben reagálnak rá, jobban meglepődnek, elszörnyűlködnek, vagy nevetnek. Sokkal nyitottabbak is. Vagy csak én vagyok ennyire közönyös?

Macska: önállóság, magányosság, titokzatosság, misztikusság. Cirmos macska: bűbájosság, titokzatos csáberő.
Egér: önbizalomhiány, kishitűség, félelem ok nélkül. Szürge egér: elbújsz állítólagos ellenségeid elől.
Vér: ősrégi szimbólum. Gyakran szélsőséges érzelmeket, és ebből fakadó cselekedeteket jelent. Női álomban: agresszivitást jelenthet.
Hó: nyugalom, amely az érzelmek csillapodásából fakad. Csángó hiedelem. Ijedtséget jelent.
Harc: rossz hír - indulatos cselekvései magának ártanak. Jó hír - van energiája.
Nagyszülők: saját jótulajdonságai, amelyek a szeretttel teljesülnek ki.
Fenék: gyermekded testi örömök várnak önre. Ha túl nagy, vagy kicsi: óvakodjon a szélsőségektől.
Harapás: Saját magát is fenyegető tulajdonságai. Egy fontos kapcsolata ön miadt szakadhat meg. Lehet hasznos, a jövőt szolgáló, vagy csupán rongáló.

Na... én nem tudom ezt összerakni. Azt álmodtam, hogy megyek a mamámhoz, és egyszer csak azt veszem észre hogy valamit rugdosok hátul, ahogyan lépkedek. Megfordultam, lenéztem, és egy óriási vörös cirmos macska csüngött a seggemen. Elkezdtem fetrengeni a hóban (mert hát tél volt), hogy engedjen el, és elis engedett, mert egy egérért támadt le, (ami inkább ilyen hörcsög volt, vagy avalami rágcsáló, amit szeret a macska) mert a farzsebemben volt. És ahogy eltűnt a macska, egy vérfolt maradt a farmeromon hátul az egér helyén. Megérkeztem a mamámhoz, és elmeséltem neki, mi történt, és a vérfoltot is megmutattam... eléggé fura, és örülök, hogy mindenre emlékszem.

A fene gondolta volna, de valahogy mégsem lepődtem meg rajta, hogy Michael Jackson meghalt. Tegnap délután, leállt a szíve, kómába esett, és a kórházban már nem tudták újraéleszteni. Rahodtsok rajongója van, akik a koncertjein magánkívül sírva ájuldozott. Azon sem lepődték meg, ha valami nagyon fanatikus öngyilkos lenne miatta:S:D Uhhhh...de azért elég durva, hogy nem él...

Olyan furcsa...de tényleg furcsa... nem merek még mindig előregondolni, hogy mi lesz 65 nap múlva... Pest...de még mindig olyan mintha nem lenne meg az a nyamvadt érettségi:D Igaz, hogy nem valami fényes, ha kicsit jobban megerőltettemm volna magamat, akkor egész büszke lennék, de persze így is teljesen jó, hogy megvan... igazából full olyan lett a végére, mint az írásbeli...egyiket sem tudtam kijavítani. De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, a lényeg hogy megvan, és nagyon boldoggá tesz. A Zolié kitűnő lett, neki pedig illene gratulálnom. Nem marad el.

Reggel annyira izgultam, de annyira, hogy az a két-három kis kókuszgolyó majdnem kijött, amint lenyeltem. Már ott tartottunk, hogy bemegyünk a terembe. Kezemben a toll... majdnem kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Az ingem is tisztára átázott... igazi stresszbomba voltam. Míg a Teca meg a Bekes feleltek, addig én már remegtem is, éreztem, ahogyan ritmikusan lüktett az egész testem. "Come on, Zsuzsi"...na onnantól kezdtem kényelmesebben érezni magam, és kicsit lazítani, hisz nem volt az annyira borzalmas. Minden tételre kaptunk egyenként egy csomó időt, szóval mondhatni, hogy unalmas volt. Magyarból Kaffkát húztam, Az átváltozást, töriből azt a nyominger klasszikus ipari forradalmat, informatikából, amiért a legjobban szartam, a webes-keresést. De máá olyan éhes voltam, hogy már fájtak a kordulások... és ráadásul le is lassult a haladás. Szóval kár volt annyit izgulni.

Bankettról meg persze, hogy elkéstünk. És persze hogy nem hagytak ki a többiek egymás mellett 3 helyet, mert hézagosan kellett ám leülni. De ettől eltekintve, egész jó volt az este. Mindenki jófej volt, és aranyos, széjjelfotóztam mindenki, rengeteg idióta kép született. DE! A desszert az tényleg szar volt. Slendrián.

Viviéknél aludtunk, a Szinti meg én. A Vivi fosott, hogy balhé lesz, de végülis nem lett. Viszont, hogy milyen kis rendes öccse van:D.. Tünemény!...Nem mertem kimenni a wc-re mert nem akartam összetalálkozni se az apukájával, se a banyával, szóval csak úgy kisurrantam. Halkan, nehogy meglásson a gyerek. Visszafele ugyan észrevett, nagy lendülettel hátrafordult a székkel, én meg mondtam, szia. Visszakérdez, hogy tesssék??!!!! Hát mondom SZIA. Ja biztos - :D - nem hogy köszön volna vissza, csak annyit mondott, hogy ja, biztos:D De ez még semmi...a Szintié durvább volt...Indulunk reggel... megyünk le a lépcsőn, és ő is köszön a gyerkőcnek..Szia! M: Neked meg nem! Sz: Hát akkor neked sem! M: Nem szeretem a fárasztó embereket hallod? hallod? HALLODDD? hát már nemazé...egy sziát kevésbé fárasztó mondani mint itt lázadozni:D ejnye ejnye:D
Aztán felugrottunk pestre, és jöttünk is haza. Beíratkoztunk. Mostmár szuperbiztos:)

Végre túl vagyok az érettségin, hála az égnek, nem írok soha többé matekból, töriből, magyarból dolgozatot, meg nem is felelek ezekből. Bár még nem fogtam fel hogy kész, vége, még ott lapul a gondolataimban, ami a lelkiismeretfurdalásra késztet, hogy nem tanulok semmire... idővel majd elmúlik. Bár...lesznek az életben még sokkal nehezebb dolgok, azt mondják.
Remélem nem álmodok többé azzal az emberrel, akivel álmodtam... pedig már zsinórban 4-szer megtörtént. El kezdett foglalkoztatni, hogy miért van ez, mért pont most jön elő, de valószínűleg a feszültség miatt, meg hogy tudat alatt még mindig nem sikerült elszakadnom tőle. De érdekelne, hogy pontosan mit is jelenthet...

Néha utálok lány lenni... sohase tehetik azt, amit akarnak, mert akkor milyen kurvák. A fiúk akárhány csajjal dugnak, ők nem tudnak kurvák lenni. Néhányan megérthetnék, hogy a nőknek is vannak szükségletei, nem csak a férfiaknak. Sajnálom, de néha a gondolattól is bűntudatom van, hogy kivel mit tennék. Ebből a szempontból nagyon is érdekel, mit gondol rólam a másik nem. A fodrásznál ülve olvastam, valamelyik híres színész mondta, hogy őt nem érdekli hogy ki kivel fekszik össze, őt csak az érdekli, hogy ki van az ő ágyában. Minden pasinak ezt kellene gondolnia, bár valahol jogos, hogy nem gondolják ezt. Meg is lehet érteni meg nem is. Hála a sok ribancnak, akik tényleg ribancok.

Atomhihetetlenmocskosan fantasztikusan hiperkozmikusmocsadéktrágyaszuperhekusosan lávtöbletkukoricatrancsírosnyáladékoscédétokkal bevont marcibánfososhányadékbanán módon izgulok én nemtudom, éjszaka megpróbálok aludni, kétlem, hogy sokat fogok. Az izgulás, elég gyenge kifejezés ahhoz képest, amit érzek, sose izgultam még ennyire. Még akkorse amikor annak a köcsök jetynek megmondtam anno hosz szeretem, ahhoz képest ez kutyafasza.
MEGHALOK BAZD MEG!

Úgy várom már a kedd estét. hogy túl legyünk ezen az egész szarságon...már mindenki kb leérettségizett..mi meg még nem. Nem tudok mit kezdeni az informatikával, ha összefosom magam, akkor se fogom jobban tudni. Nem az én világom az operációs rendszer, meg a CPU és a hasonló szarok. Szeretném mostmár azt csinálni, ami érdekel nemilyen blőőő informatika. Nem leszek se matematikus, se informatikus, se történész, se politikus, se újságíró, se építész, se statikus. Ne gondold azt, hogy ki tudja! Én tudom. Oké, hogy alap dolog ma már az érettségi (még egy nap, mingyá szörnyethalok), de mond már, ki kíváncsi arra, hogy az X csatában melyik tervüket gondolták meg, amiből kurvára nem lett semmi.
Jó lenne már belevágni a nyárba, bulizni látástól mikulásig...ez lesz az utolsó szabad nyaram jó sokáig. Magányos vagyok eléggé, jó lenne, ha lenne velem valaki. Szükségem van valakire. Ha összejön idén nyáron valami (nemhinném, télinő vagyok), az is rossz lenne, mert szeptembertől nem tudnék vele lenni, mert kb hétvégén is pesten leszek (nézdmár, de optimista). Nekem az kell, hogy minden nap lássam. Vagy legalább is nem egyszer egy héten. De nem érdekel, lesz, ahogy lesz, de nem akarok sokáig egyedül maradni.

Hát nem itthon maradtam bazmeg?

Na végre értelmesebb fejem lett. Bár pár hét múlva megin trutyi lesz de mindegy. Vettem új szandált is amitől a zsanettériumnak már feláll a szőr a hátán mert mindenkinek ilyen van, ami csupám annyit jelent hogy csak a boltba lehet most kapni, nagyon senki lábán nem lehet látni az utcán. Ezért nem vesz senki, mert mindenki ezt hiszi haha:)
Holnap múzeumok gudnájtja, amire megyek, aztán meg már utálok várni keddig, már egy csomóan túl vannak ezen a mocsok érettségin. Utána szabadság. Anyám is megmondta hogy freedom, aztán megemlítem hogy félegyháza, ami kb a szomszéd falu aztán oda nemá, mert messze van...Majd pont...

Júli 17-től valószínűleg már játszani foglyák a Harry Potter és a félvér herceget, ami az utolsó film, és ezt is tuti megnézem, mert olvastam már, de csak annyira emlékszek vissza, hogy kurvajó volt, a történet már kissé homályos:D Várommááá!

Nagyon gáz az utolsó két bejegyzés, ha tehetitek ne olvassátok el. Itthon vagyok már egy hete, max a kertbe megyek ki és elnézést, de kezdek begolyózni. Meg is van, szóval remélem érthető hogy mért vagyok most ilyen idióta. Tanulni sem tudoko már, túl meleg van hozzá, én nekem meg egyre kevesebb a türelmem, most délután meg a rajzomat sem tudtam megcsinálni (ha most bárki megemlíti amire gondolok az elolvasta a kérésem ellenére:D). Most legszívesebben rohadtul leszarnám az érettségit, és agyba főbe buliznám széjjel, meg össze az agyamat.
Na ma már tényleg nem írok, és szeretnék leszokni a hirtelen felindulásomból írásról, mert az meggondolatlanság.

Nos... hogy megint ne rögtön az idétlen hülyeségem fogadja az olvasókat, ezért most írok ide valamit. Például, hogy pénteken végre fejcserém lesz mert már undormány, hogy hmmm..mióta is....hosszas visszagondolkozás... tényleg hosszas...meg kellett állnom a gépeléssel..... Áh megvan! Csütörtök óta nem mostam hajat, és azóta föl van gumizva a fejem búbjára, mert egyszerűen nem tudom rászánni magam hogy leeresszem a zsírhajamat. Nem mentem sehova, nem akarok tetszeni itthon senkinek:D úgy hogy "nemmosokhajatameddignemmegyekelitthonról"-t játszok. Szóval, ha valahova el akarsz hívni, légyszi szólj egy nappal előtte, hogy a normális fejemet lásd:D Meg amugyis most elég fos a hajam, még frissen mosott állapotban is, ezért duplán örül a fejem, hogy holnap után herdresszőr. Jejeje!

Hát de már annyit írtam mamár, hogy a kutya se olvassa el. Sajnálom szegény K-t. Remélem nem olvasod:D Át kell élnie szeptempertől mindazt, amit nekem kellett tavaly félévtől. Ha vissza kéne mennem az időbe, tuti megszúszájdolnám magam. Az az iskolai légkör... remélem nem szerez egy véraláfutást se. De kemény csajnak látszik, ezért is nem említettem neki azt a fajta közösséget. Elvégre tanulni akar...lehet ott, csak hát azok a szünetek a dohiba...hháááát:D
Van pár félelmem a blogommal kapcsolatban. Remélem nem olvasod, aztán te sem, aki hunyorgó szemmel olvassa az apróbetűs szöveget, meg te sem, akinek cinikus vigyor ül az arcán, na meg te sem, csak mert nem tetszem. El lehet navigálni..ott a piros iksz a jobb felső sarokba, vagy mittudomén. Meg akik kimacerálnak, kidumálnak a hátam mögött, azoknak egy jóóóóóóónagy lófasz a seggükbe. Na csókolom, bezárul móka miki mesetára mára.
Unatkozok bazdmeg ne csodáld hogy baromságokat írok. És akkor most rajzolok egy újabb szlest.

Megfontolóra veszem eme irományom után, hogy kinn legyen-e msn-en a blogom linkje. Mondjuk egy adott pontra érve biztosan leszedném. De ezt az adagot muszáj megint kiírnom magamból:D A minap nézegettem a baon.hu-n a ballagásos képeket. A bányaisat is megnéztem pont a célból, mint a kandóst. Hát csak kíváncsi vagyok már az exbakok ünneplős fejére nem?:) Az egyikről ugyan nem találtam képet, de mindegy, hiszen láttam másik képet, de a másikról viszont igen. Na és mi szúrta egyből a szememet? A bal fülében lévő kis karika alakú ezüst bigyula. Vajon miért van még a fülébe lassan 4 hónap után is? Nem igaz, hogyha birizgálja vagy tükörbe néz és látja hogy nem üres a füle akkor nem jutok róla eszébe. Ha eszébe jutok nemtudom kellemes érzést vált-e ki belőle, vagy esetleg rosszat. Meg egyébként is van neki másik fülbevalója, miért pont ez van a fülébe? Egyébként sem olyan nagy valami az a fülbevaló. Találna annál sokkal faszábbat is. Ez csak egy kis szürkés ezüst nyavalya, amit egy hülyétől kapott. Neki adtam, mert szerettem, és adni szerettem volna neki valami emlékfélét. Miért akar emlékezni? Ha nem akar emlékezni, miért van még a fülében? Miért eresztett vissza msnre, ha egyszer már le voltam nála tiltva (semmi aggodalom és kisebbségi érzés, nálam is le volt tiltva)? De ha még a póló is megvan... mármint hogy hordja...kétlem.
Rengetek megválaszolatlan kérdés röpköd a fejemben, és annál több miért, amire valószínű nem kapok választ, ez esetben ha mégis, biztos valami bunkó és közönséges fajtát, amit hogy képzeltem megkérdezni. Egyébként isten ments hogy hozzászóljak, vagy kérdezzek is bármit tőle, meg akármelyiktől is. Minek?
Felfújom az egészet.

Rámtört a rajzolási láz most.... nyáron jó lenne mindennap rajzolni:D..á tuti nem lesz mindennap. De jó sok rajzomat összegyűjtök, mire pestre kerülök, hogy legyen anyagom, amivel mehetek tetkóshoz, hogy vállaljon, szóval Robi, ez nem hülye kitaláció, ami 1 hónap mulva kiesik a prikszisból okké?? Már vissza is írt egy tetováló, hogyha komolyan gondolom, akkor segít, szóval most eléggé örül a fejem:))
Amugy elkezdtem tanulni mostmár a törit is...sokkal könnyebb tanulni valami humán dolgot az info után. Hányadék az az info, nem bírom felfogni, tök értelmetlenül vagy leírva is meg úgy az egész tiszta hülyeség. Megbántam, hogy azt választottam.

Na megkaptam az egyik választ, mi szerint itt Magyarországon nem kell hozzá semmilyen papper. Amugy meg anyámék elmentek itthonról és rám hárult egy csomó dolog, ami nem lenne baj ha nem fájna a kibaszott hasam. Félek már, hogy mi lesz ha öcsém felébred...a bilire kell ültetni meg blabla...legalább ne legyen hisztis és ne üvöltsön egyhuzamba, mert nem vagyok most túl jó passzban. Szorít az idő is, mert szóbeli, és nincs türelmem tanulni a kibaszott infót, meg a töri is hátra van, szóval én innentől már csak imádkozni fogok, mert ha beledöglökse fog összejönni 1 hét alatt az összes cucc.

Ú de rá vagyok izgulva a témára. Neten is csak ezeket kutatgatom hátha megtudok valamit, hogy hogy lehet valakiből tetováló. Kérdezgetek mindenkit, remélem pár nap múlva nagyon okos leszek ezen a téren WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Valahol kell kozmetikusi végzetség, valahol nem, de ha meg nem hivatalos helyen (pl tanfolyamon) tanulom, akkor nem lesz róla papírom, de van, aki olyat csinál hogy tanul valakinél, aki maszekba nyomja és már a tudatlanság legszélén állok most...Várom, hogy visszaírjanak.

Kitűztem magam elé egy célt, amit nagyon szeretnék megvalósítani a jövőben. Itt Kecskeméten nem sikerült, de nem engedhetem hogy csupán a kis hely miatt feladjam. Budapesten újrapróbálkozok, szerintem atomkevesen nézik a blogomat, de ha valaki tud Pesten valami szupertehetséges tetoválóművészt az feltétlenül írjon ide egy kommentárt!! Végre kitaláltam mi szeretnék lenni, ami nem jár most semmiféle homállyal, ez egy konkrét, meghatározott cél. Ráadásul meg lehet belőle élni is, meg a vele járó élvezet is jó:) asszem... Na szóval feltétlenül szóljatok. Köszi előre is.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók

Blog Archive