Most felidéztem a kistinikoromat. Fúúú bazdmeg:D Letagadom teljes mértékig. Ahogyan most visszagondolok a legelejére. Amikor még kis nyomi hetedikes voltam, és amikor alig vártam, hogy megjöjjön a menstruációm. Amikor még mások után kullogtam, mint az amerikai filmekben a lúzerek a menőlányok példáját követve sikertelenül. Amikor már kosaras melltartót akartam hordani naggyon. Amikor még mindent helyettem csináltak és amikor még nem érdekeltek a fiúk és én sem érdekeltem őket abszolút. Mert fiús voltam. Kis gezemice (najó mostsem vagyok sokkal vastagabb), ráadásul rövidhajú. Mint egy kisfiú tisssztára! Szerintem ne képzelj el. Sehogyse:D Végülis ennek is így kellett történnie, mint sokminden másnak. És vége is lett ennek az időszaknak, mint ahogy semmi sem tart örökké... szép is lenne. Amikor kicsit hosszabb lett a hajam, kis színes pillangós dedócsipeszeket tettem a hajamba de úgy, hogy feszített. Jajj de gáz volt istenem:D Dehát mindenkinek olyan volt. Nem tehettem mást én sem:D De amint középiskolás lettem, éreztem, hogy kezdek rálelni magamra. És ahol most tartok, nemtudom ez a végleges-e, sokszor elgondolkozok rajta. Próbáltam elkanyarodni más irányba, de nem ment, mert ittragadtam. Persze továbbra is vannak elképzeléseim, a jövővel kapcsolatba, ami idővel majd elválik.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése