- Most mindenki benéz az igazság tüzébe és elmondja, hogy mit lát – szólt Merlin és azzal a lendülettel varázsport hajított a tűzbe egy béna indiánsikoly kíséretében.
- Húúú rejtvény! Oké, látok egy őőő… egy jónagy tiramisut fahéjjal futtatva – örült meg Szamár, és mint ahogy ismerjük elég lelkes volt most is.
- Jól van zöld szörny, adj neki!
A zöld szörny sóhajtott, majd megpróbált koncentrálni és belenézett a lángokba. Kis idő múlva egy babakocsi homályosodott ki a füstből csecsemőhang aláfestésével. Mivel a varázsló látta mindazt, amit vendégei a füstben, gyorsan elfújta, nehogy kiderüljön, mi is a valódi baja. Így füllentett hát:
- Egy szivárványszín póni!
- Remek munka! Most a fiú!
- Ez tök gáz! – puff egy pofon – Áúú!
- Nem! Ez füst! Gyerünk! Adj neki!
- Hhhh… jólvan. Egy kismadár és az apamadár ülnek a fészkükben (honnan tudja hogy apa?) – eközben Merlin egyre vadabbul püfölte a dobot - Várjunk! Az apa elrepült. Miért hagyta egyedül a kicsit? A kicsi próbál elrepülni, de nem tudja, hogyan kell! – a dob egyre gyorsabb, hangosabb, vadabb – Le fog zuhanni! - A dobpergés a csúcssebességnél elcsendesedett.
- Huh… frankón zizi vagy, nem igaz?
- Jó jó értem, rendben. Én vagyok a madár, apám elment, na és? – Shrek közelebb merészkedett a fiúhoz barátságosan.
- Nézd, Arti. Tudom milyen az, amikor nem vagy kész valamire. Még az ogrék is félnek… tudod, hébe-hóba…
- Tudom, hogy királynak akarsz... de nem megy! Nem vagyok rátermett, soha nem is leszek. Érted? Hisz még a saját apám is lemondott rólam. Amint lehetett, lepasszolt a sulinak és többé nem hallottam felőle - a fiú hangjából sugárzott a rettenetes magány.
- Az én apám sem volt az a kimondott minta apa - nyugtatgatta Shrek.
- Az enyém biztos rosszabb volt.
- Viccelsz? Az én apám ogre volt! Megpróbált megenni! De azt hiszem, kitalálhattam volna: megfürdetett barbecue-szószban és almával a számban fektetett az ágyba - Artin látszódott, hogy kezd feloldódni a szörny mellett, és nevetett.
- Na jó, ez mondjuk tényleg elég rossz volt.
- Ezt talán nehéz elhinni, mivel hogy bájos, és jóképű vagyok... de a népek régebben szörnynek tartottak. És jó sokáig hittem is nekik. De egy idő után megtanulod nem meghallani a csúfolódást. És hogy hogyj magadban!
-Tudod, te jó fej vagy - bizonyosodott meg a fiú, miközben lazán rámutatott a faággal, amivel a parazsat babrálta - Csak ordíts kicsit kevesebbet és használj több szappant!
- Kössz Arti - látta be viccelődve.
- Azért, mert borzasztó... büdi vagy.
- Jó. Értettem.
És leszállt az éj, az éjjeli állatok pedig felhangosodtak.