Felkelt az érdeklődésem egy számomra új dolog iránt. Mindig is vonzottak az afféle mesébe illő dolgok, mint például a reinkarnáció. Igaz ez egy vallási téma, de legalább érdekel. De szerintem bemásolom mert tényleg érdekes.


Mi a reinkarnáció?

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint.

Miért van szükség az újraszületésre?

Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit előző életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elől nem lehet és nem is tudunk menekülni.
Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlődni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nők, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb.

Mi történik két élet között?

A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyvben lehet olvasni.

Miért nem emlékszünk rá, hogy mit vállaltunk?

A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes előző életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több előző élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni.

Mi történik a halál után?

A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. Azt tudni kell, hogy odafenn mindenki szeretettel és megértéssel fogadja a lelket.
Ha nem olyan volt az életünk, mint amilyet elterveztünk, akkor a lélek szeretné ezt jóvátenni, ezért szeretne minél több dolgot magára vállalni a törlesztés érdekében.
A lélek a segítők közreműködésével megalkotja következő inkarnációjának vázlatát, hogy hova és milyen korba szülessen, melyik szülőpárt válassza, milyen családban szülessen, milyen személyek vegyék körül, s azokkal milyen kapcsolatban legyen, s a legfőbb sorspontokat is megbeszélik.
Miután ez megtörtént, a lélek megvárja az adott időpontot és leszületik a Földön a megfelelő helyen és családban.

Hogyan segít a szenvedés és a megtapasztalás bennünket?

Az élet célja a fejlődés, szenvedés nélkül pedig nincs fejlődés. Ha elkövetünk egy hibát, akkor az mindig bizonyos következményekkel jár együtt, amelyet saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ez a tapasztalat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt követően a hibát máskor ne kövessük el. Azonban ez nem mindig szokott így alakulni.

Mi a szabad akarat?

Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfőbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkező esetben újabb negatív karmamagokat szórunk el.

S álljon itt Buddhától egy idézet:
„Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?”

- Most mindenki benéz az igazság tüzébe és elmondja, hogy mit lát – szólt Merlin és azzal a lendülettel varázsport hajított a tűzbe egy béna indiánsikoly kíséretében.
- Húúú rejtvény! Oké, látok egy őőő… egy jónagy tiramisut fahéjjal futtatva – örült meg Szamár, és mint ahogy ismerjük elég lelkes volt most is.
- Jól van zöld szörny, adj neki!
A zöld szörny sóhajtott, majd megpróbált koncentrálni és belenézett a lángokba. Kis idő múlva egy babakocsi homályosodott ki a füstből csecsemőhang aláfestésével. Mivel a varázsló látta mindazt, amit vendégei a füstben, gyorsan elfújta, nehogy kiderüljön, mi is a valódi baja. Így füllentett hát:
- Egy szivárványszín póni!
- Remek munka! Most a fiú!
- Ez tök gáz! – puff egy pofon – Áúú!
- Nem! Ez füst! Gyerünk! Adj neki!
- Hhhh… jólvan. Egy kismadár és az apamadár ülnek a fészkükben (honnan tudja hogy apa?) – eközben Merlin egyre vadabbul püfölte a dobot - Várjunk! Az apa elrepült. Miért hagyta egyedül a kicsit? A kicsi próbál elrepülni, de nem tudja, hogyan kell! – a dob egyre gyorsabb, hangosabb, vadabb – Le fog zuhanni! - A dobpergés a csúcssebességnél elcsendesedett.
- Huh… frankón zizi vagy, nem igaz?
- Jó jó értem, rendben. Én vagyok a madár, apám elment, na és? – Shrek közelebb merészkedett a fiúhoz barátságosan.
- Nézd, Arti. Tudom milyen az, amikor nem vagy kész valamire. Még az ogrék is félnek… tudod, hébe-hóba…
- Tudom, hogy királynak akarsz... de nem megy! Nem vagyok rátermett, soha nem is leszek. Érted? Hisz még a saját apám is lemondott rólam. Amint lehetett, lepasszolt a sulinak és többé nem hallottam felőle - a fiú hangjából sugárzott a rettenetes magány.
- Az én apám sem volt az a kimondott minta apa - nyugtatgatta Shrek.
- Az enyém biztos rosszabb volt.
- Viccelsz? Az én apám ogre volt! Megpróbált megenni! De azt hiszem, kitalálhattam volna: megfürdetett barbecue-szószban és almával a számban fektetett az ágyba - Artin látszódott, hogy kezd feloldódni a szörny mellett, és nevetett.
- Na jó, ez mondjuk tényleg elég rossz volt.
- Ezt talán nehéz elhinni, mivel hogy bájos, és jóképű vagyok... de a népek régebben szörnynek tartottak. És jó sokáig hittem is nekik. De egy idő után megtanulod nem meghallani a csúfolódást. És hogy hogyj magadban!
-Tudod, te jó fej vagy - bizonyosodott meg a fiú, miközben lazán rámutatott a faággal, amivel a parazsat babrálta - Csak ordíts kicsit kevesebbet és használj több szappant!
- Kössz Arti - látta be viccelődve.
- Azért, mert borzasztó... büdi vagy.
- Jó. Értettem.
És leszállt az éj, az éjjeli állatok pedig felhangosodtak.

Hogy miért? Lássunk pár tényezőt: mondjuk a legnépszerűbb problémával nézzünk szembe, lásd globális felmelegedés. Miért? Mert vékonyodik az ózonréteg. Miért? Mert a sok hülye ember szennyezi a levegőt mindenféle baromságok gyártásával. Évről évre minden nyár egyre melegebb. Mi lesz csupán 10 év múlva? Tetőtől talpig beöltözünk valami fémhez hasonlító ezüstruhába és majd nyáron a 60°C melegben abban süledezünk. Vagy: nemtudom ez a jobbik eset, vagy a rosszabbik, hogy felváltják egymást az éjszakai és a nappali élet. Nappal alszunk, éjszaka dolgozunk. Vagy kialakítanak egy óriásnagy karantént a föld alatt, és ott lesz az élet. Ez mind az emberi hülyeségből származna. De ez csak egy agyszülemény, de lehet van némi valóságalapja. Szerintem ez egy fontos dolog. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a méhek fele kipusztult, és nem vet jó fényt ez az emberiségre nézve. Ha meghal az összes akkor tudod mi van? Még 4 éved anyukám.
A másik fontos, a divatemberek gyűlölete. Akik mindent csupán menőzésből csinálnak. Nem arra gondolok most, hogy neonszínű passzos toppocskában feszítenek a jóízlés határán kívül myvipen szánalmas feliratokkal. Ez csak mellékes és nem kell rájük figyelni, ha idegesít. Max ha röhögni akarsz. Hanem hogy már a foglalkozások terén is néhol divatot csinálnak. Vegyük példának (kigondolná) a művészeteket. Olyanok erőlködnek sokszor, akit kicsit sem konyítanak hozzá, és művésznek nevezik magukat, hogy festettek egy kék négyzetet narancssárga háttérrel meghintve. Hűha te aztán tehetséges vagy és biztosan tudod hol van a Sagrada Familia. Elveszik mástól úgy a lehetőséget, hogy a nagyobbak nem veszik komolyan azokat, akik tényleg csak ezt szeretnék. Remélem mihamarabb lecseng. De a hobbi az egészen más tészta.

Muszáj ide kommentárt fűznöm. A zenét figyeld, ne a klippet, mert szerintem borzalmas ez a nő, de a hangja az szerintem kurvajó. A nőre ráférne egy alapos szemöldökszedés, és az arcán nem látszódik, hogy érzéssel énekelne, pedig a hangjából ítélve úgy van az. Szóval, mintha a szeme csak úgy odalenne ragasztva egy képből kivágva, közbe meg jobbra ballra inogna a teste és a feje:D Mivan ha transzfesztita? Bevenném tuti. De nembaj liszön!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Szééééttttt unom az agyam, nincs semmi ma, nem tudok senkivel sem beszélgetni normálisan, mert nincs hangulatom éss ááá meghalok baszki. Ebbe a pusztult Heténybe nincs semmi, nincs senki. Esküszöm, egyszer unalmamba fogok meghalni:D jó ez vicc volt de má nemtudok mit csinálni, a hülye Bálint sem képes visszajuttatni a pólómat, mellesleg egészen nagyon kíváncsi vagyok hogy varrta be a lyukat amit ő fúrt oda...! Mert ugyanis ha szép normális állapotban van, akkor festenék rá egy májkült, hogy ne unatkkozzak már ennyire, már kínomban öcsém távirányítosautójával játszadoztam mert egyszerűen nincs-semmi-itt-hon, meg más-hol-sem mééég harminc négy nap és időm se lesz semmire, szóval valahogy egyenletesen kéne lennie a dolgoknak. És tiniműsör van a spektrumon és tök vicces, sunákat meg pöcsöket mutogatnak, a kétéves öcsém meg ott flangál 10 centire a képernyőtól:DDDD
A kedves drága tetoválós meg bekaphatja, hogy szarik a fejemre köszönőőőőőőőőm.

Kissé woodstock-i beütése volt (némi ruhában), hogy egy köralakú színpadot mindenki körülfetrengett és mindenki jól érezte magát:D Hasonlított egy swinger-klubbra kicsit a KOLESZ, ahol jövőre leszek. És mindezek ellenére a nevelőtanárunk egy igazi boszorka volt, egy mosoly sem az arcán, és nem engedett semmit, lebaszott, hogyha nem engedtük előre (a valóságban nálam ilyen nincs), ha egy ajtón kell bemenni, stb. Kórházi vaságyak voltak, matrac nélkül, és persze, hogy mindenki kinn aludt a fűben, meg ahol épp talált helyet. Szerepelt benne egy konkrét hapsi is aki épp velem foglalkozott, de nem ismerem valójában.

SZEXUÁLIS ELEMEK: az álomban nagyon sok szimbólumnak van szexuális vonatkozása. Elõfordulnak közvetlen szexuális képek, érzések is. Fõleg fiataloknál gyakoriak. Ezek lehetnek: 1. Biológiai kielégítetlenség jelei. 2. A partner valamely tulajdonságát szimbolizáló elemek. 3. Saját beállítódását mutató képek.
SZIGORÚ: saját magával szigorú, és igaza van!

Amúgy tök jól elszórakozgatok, amikor ilyen eseménydúsakat álmodok, eléggé intenzívek:D

Mellesleg egyre nehezebben bírom az itthoni légkört, hogy mindenre kényszerítenek, és nem lehet normálisan hozzám szólni. Ha egyszer nem bírok megenni egy egész zsemlét reggelire, akkorsem fogok tudni, ha ordítanak és fenyegetőznek. Attól csak a nyomrom szorul össze, és egy fél zsemle sem megy le. Könyörgöm, még 36 nap, meg még ennyi sem, ezt már illene kibírnom, de ha napról napra, egyre feszültemm itthon mindenki, akkor igen csak nagy megpróbáltatás elé kell néznem. Ahhoz képest, hogy ennek a nyárnak kellene lennie eddig a legfaszábbnak az összes közül, ez a legszarabb. Ugyanolyan, mint alsó tagozatba, egy-két buli különbségével. Már minden faszságot kitaláltam, hogy mégis erről elvonjam a figyelmet. De nem lehet, mert sosem lehet itthon egyszerre megcsinálni semmit sem, mindig ugráltatva vagyok, ha nem teszem, amit mondanak, az valamiféle megvonást eredményez. Mintha nélkülem elpusztulnának itthon, vagy összeomlana a ház. De könyörgöm! Én egy pihenésre, nyugalmora, békére vágyó nyomi vagyok. Erre, a már három éve gyesen lévő, semmittevő anyuka, és a nyugdíjas, heverésző apuka parancsolgatásainak kell eleget tennem. Ezek mellett tűrnöm kell az idióta, bunkó öcsém szurkálásait, és legszívesebben beleverném a fejét a falba. Vajon mitszólnának mindehhez az elkényeztetett amerikai szőke kis hülye buta picsák, akik a saját szobájuk kitakarításáért is pénzt követelnek a szüleiktől?
Az egyik, amit megígérek, hogy összeszámolom apámnak minden egyes bunkóskodó, kötekedő megjegyzését, úgy amblokk.
A másik, hogyha én nekem egyszer saját lakásom, vagy bérelt lakásom lesz, soha többé nem jövök haza, az az egy egymillióhétszázötvenezer százalék!!
És miattuk van az is, hogy alig eszem, mert ha ennék, apám ott ugat a pofámba, és összeszorult gyomorral eszem meg azt a pár falatot is, és ha szólok neki, hogy legalább annyi időre hagyjon békén, míg megeszem, akkor idegesebb lesz, már majdnem megver, hogy milyen pofátlan kis geci vagyok, hogy merek így vele beszélni, és akkor inkább nem is eszek az asztalnál. Már odaig fog fajulni a dolog, hogy kizavar enni, mint a kutyát.

AUTÓ: nőnél: Az intimitás lehetőségei és veszélyei. Szélsőséges esetben félelem (vágy), hogy elragadják ösztönei. Az autóút során megjelenhetnek életútja fontosabb eseményeit szimbolizáló tárgyak.
ALVÁS az álomban (álom nélkül): menekülés az aktuális problémák elõl
LÁB: Hogyan „áll a lábán”, szilárd-e a meggyőzőése? Milyen a viszonya a talajhoz, a valósághoz? Ha áll: ellenállás a változással szemben. Ha elindult: a saját útját járja. Babiloni-asszír álmoskönyv. A saját lába húsából eszik: legidősebb fia meg fog halni. Astrampsychos. Ha lábadat levágták, ne indulj útra.
NADRÁG: nőnél: a férfiakkal való elégedetlenség, saját helyzetének változtatására törekvés.
BARÁT: Jóindulatú emberek támogatni fogják terveinek valóra váltását. Bízhat bennük, de nem bízhatja rájuk a munkát. Keresse meg régi barátait, fogadja el az újakat.
TÁRCA: pénz. Értékek, amelyeket eddig összegyűjtött.
FÉNYKÉPALBUM: az albumban lévő képek múltjának aktuális epizódjait őrzik.


Valahogy így történt: Ültünk egy kocsiban. Sokan. Nyomorogtunk kissé, én az ablak mellett ültem és félig aludtam, vagy részeg lehettem, nemtudom. Mellettem ült egy magas, feketehajú lány (igen:)), és pont olyan szürke szűk farmer volt rajta, ami most a varrónőnél van, és várom, hogy anyám hazahozza ma. Mondtam is, hogy hűű de jó a gatyád. Kiszáltunk, és tuti hogy valami buliból jöttünk, mert röhögtünk meg összevissza járkáltunk meg tántorogtunk, és a többiek is, de őrájuk nem emlékszem.
Aztán. Összetalálkoztam a Zsanibandával, és onnantól velük voltam. Bálint is szerepelt benne, őt meg asszem elkísértem valami igazolványt csináltatni, mert nekem is kellett. Mondta ott az a nő, hogy jöjjünk vissza később. Később vissza is mentem egyedül, elhoztam a Bálint tárcáját, amit nem értek, hogy miért a tárcáját, na de mindegy. Belenéztem :P és volt a fényképek között egy olyan kép, ahol mindenki rajta van még a régi bandából, valahol állunk, és fújja a szél a hajunkat. De ez régről egy kép volt, több, mint egy éves, mellesleg nem is létezik.
És ez mind Kecskemét központjába játszódott, valamikor ősszel, és valami rendezvény volt bazársorral, meg minden. A különbség annyi volt, hogy az okmányiroda, ahol álmomban jártam, a kéttemplomközt volt.

Már eléggé türelmetlen vagyok, hogy egy hete írtam a csávókának, hogy mivan, írta, küldjek neki rajzot. Küldtem. Reakció=0. Oké, hogy nem ment el a csatolt fájlos e-mail, de igen csak érdekes, ha a linkes sem! És az is, hogy minden nap nézi a rohadt májszpészt, az e-mailját meg nem képes. ÚÚÚÚÚÚÚtálom, mikor egy embernek ez egy atomnagy lehetőség, az álmai válnának valóra, aki meg segítene ebbe, az szarik a fejére, és csak az idejét rabolja! Kurrrrrrrrva életbe hogy én most milyen atomulfelbaszottállapotba vagyok áááá szétrobbanok bazdmeg a kurva anyját, hogy nem képes válaszolni. Mostmár az is jó lenne, ha azt írná, hpgy takarodjak a picsába, nem foglalkozik velem, de haladjunk, mert akkor keresek mást fasssszommmm!!!!!! Feszül a sírógörcs, próbálom visszatartani, de áh, rég voltam ilyen felkúrt! AZTÁN CSODÁLKOZIK, HOGY EDDIG NEM SOK JÓ TAPASZTALATA VOLT AZOKKAL, AKIK TANULNI SZERETTEK VOLNA???!!! NA MIÉRT? MERT SZARIK RÁJUK, ÉS INKÁBB KERES MÁST AKI TANULNI AKAR!!!!!!

Muszáj tönkretennem ezt a könnyed, lebegős idillt, ami eddig várta a kedves olvasókat, de mivel megígértem, hogy felrakom a képet az elképzelt cipővel, hát muszáj felraknom, mert nem csinálunk ugye segget a szánkból^^. Igaz nincs benne kék, meg zöld, ahogy azt elhatároztam, hanem lila és rózsaszínespirosas lett kissé. Nem magasszárú, mert nem volt olyan a sápban, és nem lesznek rajta gyöngyök sem, mert az már csicsaizmus lenne. Meg a ragasztó az orránál ledobda a festéket, ami ugyan egy kis igénytelenséget sugározhat, meg kicsit foltos (szexepil:D), de hordani fogom, nemérdekel! De élőbe jobb ;)



Egyre jobban közeledik a nap, egyre jobban rá vagyok izgulva a témára, már annyira, hogy tegnap a saját agyam zakatolásától nem tudtam elaludni este. Az a sok-sok lehetőség, ami ott lesz, csak meg kell ragadnom. Már csak 39 nap. Semmit sem vártam ennyire, hogy vágjam a centit is még. Most is gondolatba amott járok, és istenem annyira jó lessz bakkerfakker hogy el sem hiszem, ez egy kiút! El sem tudjátok képzelni.
Ma is rámjött a kreatívkodás, csináltam marcipános kockát, de az a csoki nem akar megkeményedni a tetején. De már jó lenne enni, már mióta kész van.
És most attomm rákenrollt hallgatok, ezt is immáddomm! L.A. Guns (L)

Kitaláltam, hogy készítek magamnak egy cipőt. Hozzávalók: tornacipő, textilfesték, gyöngyök (elhagyható), és egy jó adag kreativitás. Arra gondoltam, hogy a színvilág hideg lesz. Kék, lilával, vagy zölddel, vagy alkalmazhatunk egy kis kombinatorikát, amit matematika óráról gondolom mindenki jól ismer, és a könyökén jön ki. Befesten a cipő textil részét. Tehát az egyik színből átmenetet képzek a másikba, a tornacipő orrától a bokájáig. Ezt mind szivaccsal gondoltam megoldani, hogy szép, finom átmenet legyen. És ha még mindig nem elég, akkor szövök gyöngyből egy-egy pántot, amit a bokájára akarok varrni. Lehet variálni, ha nincs kedvem különcködni, a gatya szárát ráhúzhatom a cipőre, ha meg kinűnni vágyok:D akkor pedig belehúzom a nadrágom alját (azt a 2-3 centit:P) a cipőbe. Ez most egy elképzelés, de ha megcsinálom, a képet kirakom, hogy mi lett belőle (:

A 7-8 az sok? A tudatalattim is hozzászokhatna már, mert aggasztó kicsit...
Köszönés: egy kapcsolat elfogadása. Jellegét is mutatja.
Sejtelmess... de nem akarok belemenni.

Mellesleg csak az vígasztal, hogy max 42 napig kell ezt itthon elviselnem. Hál'istennek olyannak tudhatom magam, hogy nagyon hamar lenyugszom. De belül eléggé szarul esik, és nem leszek kedves. Ha visszagondolok eseményekre, mindig kijöttem a szobából, ahol voltam, és apám bejött. Ha nincs harag akkor is ez van, mert már belém van táplálva az agressziója, meg hogy hiába van átmeneti békeidő, akkor is beszól valamit, hogy ez mért nincs a helyén, az mért úgy áll, emez mért nincs már levíve, amazt mért nem csináltam már meg. Állandóan és mindig és folyton és egyfolytába megy ez a rohadt szurkálódás, és nem fogom neki megköszönni soha. Nem leszek hálás semmiért sem. Nem fogja elhagyni a számat egyetlen egy 'köszönöm' sem. Mit köszönjek? Az állandó kiborítást? Azt, hogy nem lehet egy asztalhoz ülni vele megbeszélni a gondokat, vagy egyáltalán békésen megebédelni, mert ott ugat a képedbe, és emiatt nem eszel? Piti dolgokért? Hogy az alapvető 'gyerekhezszólok'-hangneme elfogadhatatlan? Persze, hogy nem kérdezem meg tőle, hogy apa, mit tehetek érted? Egy ilyenért? Aki nap, mint nap minden alkalommal belédrúg? Én adjam meg neki a kellő tiszteletet? Miért ugráljam körül? Miért kellene nyalnom neki? Hogy utána azt kapjam, hogy egy számító kis dög vagyok? Már alapból nem kérek tőle semmit. Csak közlöm vele a dolgokat, mert elvárja. Sokszor félek tőle, és nem oktalanul. Sokszor kértem anyámat, hogy ezt ne mondja el neki, meg azt, mert nem lenne jó vége. Sose fogom megköszönni a dolgokat neki, hiába az apám. A bejegyzés elejéhez képest most megint ingerült lettem. Hiába nyugszom le, ha fölébred, kezdődik elölről megint...

Kész, megint kiborult itthon a bili, lassan az idegrendszerem a tét. Nem lehet igaz, hogy nincs egy kurva normális szava hozzám, állandóan ahányszor egy légtérben vagyunk, mindig csak a kötekedés megy. Úgy bánik velem, mint egy katonával, vagy egy robottal, akinek nincsenek érzései, akinek beszólhat akrámilyen megalázót, és ő nem szólhat vissza, beletörölheti a lábát, mint egy rongyba. Csak azt látja, hogy mindig bőgök, de azt nem, hogy miért. Egyszer sem volt olyan az életben, hogy kedvesen megkérdezné, hogy kislányom mi bánt, csak az, hogy mibajod van má megin. Vagy hogy ha valami jószándékból csináltam, azért is mekkora balfasz vagyok, hogy nincs semmiben sem köszönet, amit én itthon csinálok. Többször lepergettem a jelenetet, ahogy visszakérdezek, hogy mert te mégis mit csinálsz bazdmeg? Nyugdíjas vagy, csak fekszel állandóan egész nap és dirigálsz mindenkinek. Ha nem fekszel, akkor füvet locsolsz, és azt is direkt körülményesen, hogy utána megin heverészhess! Még te mondod nekem, hogy nem csinálok semmit???!! Már bocs. Rám van bízva a mosogatás, amit kb óránként kell csinálnom, és még előtte a nagy edényhegyet el kell pakolnom. A Zsombikával is én bajlódok, napi 56-szor mondja hogy pisálnia kell, ebből én ugyanennyiszer felugrok hogy ráültessem a bilire, és ebből kb 3-szor ha hugyozik. Életveszélyes mutatványokat csinál, mindig hajszál híjja, hogy betörje a fejét, akkor is én ugorjak a ház másik feléből, amikor te ott vagy tőle fél méterre! Jah és mellesleg nem csinálhatom sose itthon azt, amit szeretnék, pedig a legtöbb ember azért jár haza ám! És örülj egyáltalán, hogy mindezt a mocskos szavadra csinálom meg. Egyébként meg letagadnálak, hozzád sem szólnék drága apucákám kedves! Nem kell a koleszba segíteni költözni, a tetoválószalonokba hordozni kocsival, megállok én a magam talpán, még jó, hogy nem leszel ott! Csak a pénz miatt vagyok ennyire tágtűrésű. Nehogy azt hidd, hogy szeretlek is valamennyire, attól hogy az apám vagy. Nem te kínlódtál velem kilenc hónapig, te csak beleraktál anyámba ennyi. Onnantól kezdve mindig szidva voltam és mára odáig fajult, hogy menekülök minden közös pillanat elöl, amin te igencsak csodálkozol! Most is mit csinálsz? Befele fordulva alszol horkolva, tök mindegy mi történik körülötted.

Rövid lesz a hajam. Nem tehetek mást. Gusztustalan ahogy kinéz. A hajszárítótól van. De ha nem szárítom meg akkor sem jó, szóval kúra van. Majd meglátom, hogy javul augusztus végéig. Bár nem vagyok a rövidebb haj ellen annyira, mert végülis inkább legyen rövidebb és egészséges, mint hosszú és töredezett. Szerintem mindenki így van vele, aki a hajával szenved. Eléggé meghatározó tényező az emberek körében a haj. Ha ránézel valakire, és mondjuk ott áll kb fél méterre tőled, akkor előbb az arcát nézed meg, a kerettel együtt, ami rögtön elindít benned egy véleményt. Igénytelen vagy ápolt. Skatulyázgatunk. És jogosan. Talán egy emberen mindig a haját nézem meg legelőször nemtől függetlenül... nemtom, nemhiszem hogy infantilis dolog lenne, mert végülis egy ember stílusát határolja be. Szerintem fontos egy külsőben, hogy mi a helyzet odafenn.

Jejeje, új Harry Potter film a láthatáron, pontosabban hétfőn nekem a mozivásznon és megyek és megint ott lesz az, hogy izgatottság + kukorica + kóla + légkondi + nagyképernyő + hangos = MOZÍÍÍ.... aha, csak kivel nézem meg? Akit érdekel is. Öcsém a kivétel. Ő vele nem.

Se papírom, se tintám. Nem tudok rajzolni. Pedig kellene. Kedvet kaptam egy Amy Winehouse rajzolásához. Mert nem lehet eldönteni, hogy szép vagy csúnya. Az egyik képen undorító, koszos, mocskos, véres, fognélküli narkós, a másik képen meg szépen kikent-kifent szupernő. Nahát gondolhatod, hogy egy szép kép alapján akarom lerajzolni:D De hát nemtudom, ha még papírom sincsen! Rég rajzoltam már, utoljára az afrikai nőt, és hát az még érettségi előtt volt:S... lassan egy hónapja.


És előbb kivettem két kockacukrot az üvegből, hogy megegyem. Már nem először teszem ezt. De azt kell, hogy mondjam, a másodikat vissza kellett tennem. Nem azért, mert vigyázok az alakomra (hogyne:D), vagy mert magas a vércukor-szintem. Hanem mert az első kockacukor evése után valami undorítóság fogott el, hogy mingyárt kihányom. Beütött egy undorító kubu mellékíze és... aahh gusztustalan. De miért pont most? Eddig a többi alkalom gyanánt egyszer sem volt ilyen érzésem. Sima cukoríze volt eddig.

"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."

"Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük."

Hűű... ez is hogy bevállt! Elmentek anyámék, későn jönnek haza. Addig itt ülök, és nézek. Ábrándozok a jövőmről. Kitaláltam még egy tetkóravalót, hogy mivel akarom majd még gazdagítani a gondolatban kitalált tetovált testemet. Valamelyik japán motívum társaságában (gésa, koi ponty vagy virágzó cseresznyefaág) ott fog gitározgatni egy Slash. Ez a motívum igencsak meghatározó. Egy korszakot szimbolizál azon kívül, hogy első látásra és hallásra plátói szerelem alakult ki:D Ez tök vicces egyébként, de hát érthető végülis annak, aki ismer:D És ők is csak röhögnek ezen. Dehát ez van, ami jelentene is valamit a számomra. És igen mindig kitalálok egy új valamit, amitől úgy fogok kinézni majd mint egy igazi tetoválósnéni, és ki is nézik belőlem legalább. Tehát már két gondolat megvan, és még lesz egy jó pár, amit ha lesz pénzem, miután megvettem a tetoválógépet, és amint megtanultam tetoválni (ebből lenne pénzem ha lenne:D), végrehajtattatok valami szupertehettséggel.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉsssss ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem hiszem el pont most írt vissza a tetkóshapsi akit nagyon nagyra értékelek, (http://www.tattoodesade.com/), hogy nyár végén jön haza és lenne valamennyi ideje rám JESSSSZZZZ!!!
Szóval most újra örül a fejem, bár ki tudja, meddig.

Még van a nyaramból 45 nap. Ebből kb. egy vagy másfél hét lesz a paprikaszedés Marcsiéknál. Mégsem az utolsó pillanatba kell hazajönni. Előtte fodrász, hogy új fejet adjon nekem. 45 nap = másfél hónap. De lesznek még tevékenységek. Például e hónap hátralévő napjaiban foggalmamsincs mit fogok csinálni, ez majd ilyen hirtelen döntés lesz, lesz-e valami. Az augusztus ennél ugyan sűrűbb, mert 1-én amstel (remélem) aztán megint egy rakat unatkozás, 11-e az egy egyéni szocproblem, azután elvileg Kunadacson dolgozok, 20-ára szintén egy bulit kell beiktatni, utána megint paprikaszedés, készülődés pestre (hurrávégre), újfej, és aztán libertééé!!!


Jah és ma van anyámék 19. házassági évfordulója, és jólenne ha este elmennének itthonról kicsit "romantikázni", hátha egy kis nyugalom is lenne ha az öcséméket felvágnám aludni.... hmmm :)
De az eszem állandóan a majdani pesti életemen jár, hogy majd milyen izgalmas lesz és unalom-mentes. Ahogy majd kikelünk az ágyból, megreggelizünk, elindulunk az iskolába. És nem egyedül, nem anyucival és apucival, hanem a lányokkal, akiket idő közben nagyon megszerettem. Itthonhagyom az összes fájdalmamat, és magammal viszem a vidámságot. Teljesen új életet kezdek. Egyszerűen most hogy már nagyon közeleg az idő, nem tudok másra gondolni, csak erre. Nem is tudom mi lenne, ha nem így lenne. És lesz olyan, hogy hétvégén haza sem jövök...

Gyűlölöm, ha valaki nem becsüli a művészetet és leszólja. Áhhh.... úgyis lényegtelen, a művészek lusták, nem dolgoznak, link alakok, máshoz nem értenek, csak a rajzoláshoz, nem tanulnak semmit, mert ők úgyis azzal fognak foglalkozni, a többi ember meg güzül, tanul. Leszarom a kultúrát, csak a buzi szájbervilág van, meg a rohadt hájtek ami mindent megold az emberi munka meg a tehettség helyett nemigaz??

Most felidéztem a kistinikoromat. Fúúú bazdmeg:D Letagadom teljes mértékig. Ahogyan most visszagondolok a legelejére. Amikor még kis nyomi hetedikes voltam, és amikor alig vártam, hogy megjöjjön a menstruációm. Amikor még mások után kullogtam, mint az amerikai filmekben a lúzerek a menőlányok példáját követve sikertelenül. Amikor már kosaras melltartót akartam hordani naggyon. Amikor még mindent helyettem csináltak és amikor még nem érdekeltek a fiúk és én sem érdekeltem őket abszolút. Mert fiús voltam. Kis gezemice (najó mostsem vagyok sokkal vastagabb), ráadásul rövidhajú. Mint egy kisfiú tisssztára! Szerintem ne képzelj el. Sehogyse:D Végülis ennek is így kellett történnie, mint sokminden másnak. És vége is lett ennek az időszaknak, mint ahogy semmi sem tart örökké... szép is lenne. Amikor kicsit hosszabb lett a hajam, kis színes pillangós dedócsipeszeket tettem a hajamba de úgy, hogy feszített. Jajj de gáz volt istenem:D Dehát mindenkinek olyan volt. Nem tehettem mást én sem:D De amint középiskolás lettem, éreztem, hogy kezdek rálelni magamra. És ahol most tartok, nemtudom ez a végleges-e, sokszor elgondolkozok rajta. Próbáltam elkanyarodni más irányba, de nem ment, mert ittragadtam. Persze továbbra is vannak elképzeléseim, a jövővel kapcsolatba, ami idővel majd elválik.

Igen...és tényleg bekövetkezett az az esemény, amire vártam, hogy halálosan lenyugottam. Most a fejem fáj, és megint felemészt az unalom. Ma még az emberek is unalmasak, nincs semmi extra ebbe a napba. A fejem lüktet jobb oldalt belül. A tévé és az internet is nulla, a téma is nulla, és amit most írok az is egy nagy nulla. Történhetne valami, mondjuk kitörhetne valami forradalom, és mindenki lódulna. Kellene valami mozgás, mert én ezt nem fogom kibírni. Még 50 nap. És most eszembe jutott hogy varrok. Csókolom!

Be van lassulva ez a köcsög net és wwááá kibbaszott idegesítő, ráadásul azis felbaszt, hogy úgy beszélek mostanába mint egy részeg kocsis, szóval elnézést kérek attól, akit netán kitérítek kicsit a hitéből, és idegrendszeri problémákat diagnosznizálnak nála emiatt. Szóval madafakkkkaaaaa.... próbálok lenyugodni, mingyárt meg lesz.

Na megvolt a kókuszgolyógyúrás, meg ettem is, és míg haza nem jönnek, addig tartanom kellene a rendet és olyan vagyok, mint bríí vandikemp, hogy minden kis koszatomot letörlök. Lehet néha utálom őket meg minden, de azért hiányoznak már, és míg koleszos leszek, akkor is fognak hiányozni, mert mégis a családom. És akkor én is hiányzom nekik, és akkor ha találkozunk egy kis hosszú idő után, tán nem ugatnak, meg cukkolnak, hanem kedvesek, és érzem most fog ez helyrejönni. Hogy egyre kevesebbet látom majd őket. Kezd kialakulni az a boldogságérzet, amit még korábban írtam. Legalábbis jelen pillanatban így áll a dolog. Már csak egy új szerelem kellene és teljes lenne a kép.
Még mindig el vagyok képedve, szinte nem hiszem el. Nagyon nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lenne most a kapcsolatunk. Szóval nem tudom most normálisan avagy költői módon megfogalmazni, de nagyon jó érzés egy olyan valakivel lenni, aki iránt már nem érzel semmit, és ő sem hiszi azt hogy azért töltötted vele az időt, mert akarsz tőle valamit. Nemtudom, hogy a múlt után ezt egyfajta barátságnak lehet-e nevezni, mert kicsit túlzás lenne azért így hívni. Meg nem is. Szóval nemtudom most ez mi. De ha elfeledem egy percre a múltat, akkor nem tudnám őszintén megbántani. Viszont ha nem felejtem el, akkor bizony kapná tőlem sorra a megjegyzéseket. Tehát, kell egy középút. Én CSAK az ő oldalán, és CSAK annak az oldalán nemtudok állni, akire ő azt mondja hogy gyűlöli, és szájbataposná, közben pedig szerintem telljesen a szöges ellentét gondolja:) Pedig most mindkettővel jóban vagyok. Nem akarom ezt az állapotot elrontani, nem akarok kétszínű lenni. Mindkettőnek azt mondom amit gondolok, nem vetítek semmifélét. Ennél jobban nem tudom kielemezni.

Na végeztem a rendrákassal... mármint csak a földszinten... a szobám válozatlanul trágyadomb, ahogy mindig. De azt már nincs kedvem megcsinálni. Viszont, szégyen, nem szégyen, életembe először csináltam olyat, hogy rendet raktam itt lenn. Mindenhol: előszoba, konyha, étkező, fürdőszoba, nagyszoba. És tök jó érzés, kivéve azt, hogy porszívózni nem fogok, úgyis Zsombika hazajön és megin tele lesz minden morzsával és hangyával. Még a köcsög nap is kisüt, de minek? Olyan jó volt hogy kicsit hűvös van és esőszag... eshetne is, hogy locsolnom se kelljen:D... de asszem, hogy elslattyogok a boltba némi tejért és kekszporért, no meg kókuszért és csinálok nekik egy kis meglepit:)

Lehet, hogy hülyeség, de ez a szám elindított bennem egy új életet. Nem emlékeztet semmire és senkire, nem kell visszagondoljak közbe fájdalmas dolgokra. Csak van, szól valami szép, és nem gondolok közbe semmire, így nem fogom egyhamar megutálni, mint más bizonyos számokat. A klip kicsit ugyan morbid, de szerintem van mondanivalója.

Vettem sötétkék ruhafestéket és befestettem egy rikítópiros nadrágomat és aaa tök tetszik:D meg egy felsőmet is a maradék festékkel, na azt nemtom milyen lesz mert azt be is kötöztem, de majd a végén kiderül, addig meglepi^^ tök rég festettem már ruhámat ...na egyelőre ennyi, majd még ehhez a bejegyzéshez még lehet írok még valamit.

ŰŰűű... tök jó kedvem van most. Már kurvarég voltam vidám... lehet a szarfeszt miatt hogy végre mehettem kicsit. Meg beszéltem egy forrais csajjal, aki tök jó fej:D És óó de várom, még 53 nap és megyünk a kepitölszitibe élni jááá! Aztán most a 6órási básszal megyek mamámhoz és telezabálom magam palacsintával, és aaa tök örülök most nem tudom miért:D Leszarok minden hülyét és bunkót rulllezzz!!!

Na nézdmár nem tudom elkezdeni. Vagy 4-szer kitöröltem és újrakezdtem. Egész jó volt ahhoz képest hogy nem lett semmi abból amit én kigondoltam, ez most többminden, de jobb is így ahogy van. Másnap reggel még azt gondoltam, hogy bőven elég volt nekem az az egy nap, de most már meg azt gondolom, hogy nem, méég akarom:D Megismerkedtünk a Jety új barátnőjével, Zsák Zsanettel. Igazán csendes lány, minta barátnő. Csupa szív-szeretet-szalma. Nem rinyál, nem csörget 456-szor ha nem veszi fel, nem féltékenykedik, még én is kikezdtem vele. Visszahúzódó típus. Megittam egy csomó vodkanarancsot, amelynek emlegetésétől kihánytam a fél gyomromat reggel, sebaj, elmúlt mára:D A legjobban a Yellowspots tetszett ahh arra olyan jót táncoltunk jeee atomkatarzis. Utána már mikor este volt fel sem tűnt hogy több óra hosszát ülünk a Zsák familyn, akkor kezdett el atommódon fájni a fejem, fázni, utána hányingerem lenni, de hát ez ezzel jár istenem:D.....Szóval jövőre 6. szarfeszt vigyázz megyünk sátrastól!

Ahhhh...mértnem lehet ez a Magyarország tundra? Kibaszott meleg van és a buszon is hazafelejövet majdnem elájultam. A füvet is nem győzöm locsolni mert kiég ilyen kis nyanvatt foltokba. Aztán a másik dolog, hogy elhatároztam, én többet nem siránkozok senki után, ha nem értem mért történt úgy, ahogy, akkor nem értem, leszarom, így csak baj van minden kannal, elegem van belőlük. És nem kívánom tovább részletezni, mert annyit se érnek, hogy pazaroljam rájuk a szót.
Jó lenne ha tudnék letölteni Funky Kingstont, ha már ilyen meleg van akkor passzoljon már hozzá valami zene is. Dagad a szúnyogcsípésem, amit még tegnap előtt kaptam egy szúnyogkurvától. Kb most ennyi, megyek fürdeni, hajat mosni, aztán nyírok a frufrumból mert megint morzalMacska.

Hát nem is tudom, hogy összegezzem az elmúlt 24 órát. Volt hideg is, meleg is... de elég nagy távpontú. Pontosan meg sem lehet határozni, de inkább mióta hazaértem onnantól az atom szar. Vagy lehet ott rontottam el, hogy elmentem szarra. Vagy hogy túlnézelődtem, túlságosan mégsem szartam le azt, amit elhatároztam,hogyle fogok.
Most fogok először igazán enni ma, eléggé gyengének érzem magam, ami azért van, hogy kihánytam a tegnap esti létyót, vagy mert újra megint szétbőgtem a fejemet. Remeg az egész testem a gyengeségtől, úgy érzem, ha nagyobb távot kellene megtennem, összeesnék. Újra koppantam, mert rájövök mindig apró kis dolgokra, ami kiborít. Emlékszem, amikor megígérte, hgy ő sosem bántana. Hogy tud engem bárki is megbántani? Hát most ebből látszik, hogy könnyen, és az elmúlt 4 hónap fájdalmait mind ő okozta. Szép ígéret nem? És az is remek, hogy msnen úgy beszélveled mint, egy kurvával, egy csöppnyi empátia sem szorult belé, csak az lehet szar, ami vele történik, élőbe meg bír "kedves" lenni, messziről megnéz, mintha tetszenél még neki. Ez is érdekes. Kicsit tartsa már magát az elveihez, már elnézést. vagy fekete, vagy fehér. És rám többé ne nézzen inkább sehogyse.
Áhhhh.... én nem akarom ezt újra és újra átélni az életembe, mert az egész egy rakás fos és reménykedés lesz. Ahányszor erre az egész féléves visszanyúlásra gondolok most, folyton elbőőgőm magam és már kibaszottul utálom az egész életemet. Nincs mégegy ekkora szarrakás, szóval nemcsoda, ha van, aki utál. Hiába mondja hogy nem. Ezt érzem, de nagyon. És én pedig úgy ölelném, úgy csókolnám mint az előtt, és ez az ami a legeslegelérhetetlenebb számomra úgy, hogy neki is jó legyen. És tudom hogy az lesz, hogy a francba, de fölösleges volt vele foglalkoznom, amikor majd mással kezdődik el (remélem nem az eddigiekhez hasonló), mert vannak nála sokkal rendesebbek is.

Ez már tényleg túlzás... ötödjére meg hatodjára álmodni valakivel... elegem volt!! Nem tehetek róla. Pedig én azt hittem túl vagyok már rajta, mert negatív érzések nélkül beszélek már a dologról, egy emlékként. De úgy látszik, a tudatalattim máshogy reagál még mindig a történtekre. Sohasem jártam még így senkivel sem. Úgy éreztem, hogy a második szakítás közelsem érintett annyira rosszul mint az első. Az elsőnél nem ettem egy falatot sem, orvoshoz mentünk, gyomortükrözésem is volt, totál kész voltam, több hétig nem tudtam egy mosolyt sem felerőltetni a képemre. Egyszer sem álmodtam B-tal a szakításunk utáni időben érdekesmódon. Hanem inkább a rövidebb kapcsolatom után vágyódom ezek szerint. Aki valamennyire meg is becsült. De nem baj, ennek így kellett történnie, biztos nem a véletlenek műve ez sem. Meg az sem hogy vele álmodok??!!!

Hiányzik az a teljes boldogságérzet, amelyet időnként érzek. Amikor minden tökéletes. Igen volt már ilyen, amikor nem is kívánhatok jobbat. Aztán minden megtörik és hirtelen tovatűnik. Mert két ellentét, és a pompa után a közvetlen szarrakás következik. Meg fordítva. Ha a tökéletességnek egy kis darabja is szétfoszlik, akkor szép sorjában dől össze az addig felállított többi jó dolog is. Nem lehet azt a kis darabot pótolni, és többé már nem tökéletes. Rengeteget kell várni egy újabb ilyen érzésre. És amikor már rájössz, hogy minden milyen tökéletes újra, akkor már nemsok kell hozzá, hogy újból lerombolják valamivel. Szeretnék boldog lenni, más segítsége nélkül. Magától kell hogy történjenek a dolgok, nem csináltatni, meg segíteni valamivel, mert az már nem lesz olyan tökéletes.

Kialakult a ritmusa ennek a 10 napnak. Reggel felkelek mamámnál, megreggelizek, és hazaindulok. Locsolni, fürödni. Mert én csak itthon szeretek fürödni. Ebédre vissza, aztán délutánra kitalálok valamit. Este 6-tól angol, amíg akarom és késő este már alszok is miután szintén megkajáltam. Aztán kezdődik elölről. De a szombat esti-vasárnap reggeli programm remélem más lesz. Remélem összejön.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók