- Most mindenki benéz az igazság tüzébe és elmondja, hogy mit lát – szólt Merlin és azzal a lendülettel varázsport hajított a tűzbe egy béna indiánsikoly kíséretében.
- Húúú rejtvény! Oké, látok egy őőő… egy jónagy tiramisut fahéjjal futtatva – örült meg Szamár, és mint ahogy ismerjük elég lelkes volt most is.
- Jól van zöld szörny, adj neki!
A zöld szörny sóhajtott, majd megpróbált koncentrálni és belenézett a lángokba. Kis idő múlva egy babakocsi homályosodott ki a füstből csecsemőhang aláfestésével. Mivel a varázsló látta mindazt, amit vendégei a füstben, gyorsan elfújta, nehogy kiderüljön, mi is a valódi baja. Így füllentett hát:
- Egy szivárványszín póni!
- Remek munka! Most a fiú!
- Ez tök gáz! – puff egy pofon – Áúú!
- Nem! Ez füst! Gyerünk! Adj neki!
- Hhhh… jólvan. Egy kismadár és az apamadár ülnek a fészkükben (honnan tudja hogy apa?) – eközben Merlin egyre vadabbul püfölte a dobot - Várjunk! Az apa elrepült. Miért hagyta egyedül a kicsit? A kicsi próbál elrepülni, de nem tudja, hogyan kell! – a dob egyre gyorsabb, hangosabb, vadabb – Le fog zuhanni! - A dobpergés a csúcssebességnél elcsendesedett.
- Huh… frankón zizi vagy, nem igaz?
- Jó jó értem, rendben. Én vagyok a madár, apám elment, na és? – Shrek közelebb merészkedett a fiúhoz barátságosan.
- Nézd, Arti. Tudom milyen az, amikor nem vagy kész valamire. Még az ogrék is félnek… tudod, hébe-hóba…
- Tudom, hogy királynak akarsz... de nem megy! Nem vagyok rátermett, soha nem is leszek. Érted? Hisz még a saját apám is lemondott rólam. Amint lehetett, lepasszolt a sulinak és többé nem hallottam felőle - a fiú hangjából sugárzott a rettenetes magány.
- Az én apám sem volt az a kimondott minta apa - nyugtatgatta Shrek.
- Az enyém biztos rosszabb volt.
- Viccelsz? Az én apám ogre volt! Megpróbált megenni! De azt hiszem, kitalálhattam volna: megfürdetett barbecue-szószban és almával a számban fektetett az ágyba - Artin látszódott, hogy kezd feloldódni a szörny mellett, és nevetett.
- Na jó, ez mondjuk tényleg elég rossz volt.
- Ezt talán nehéz elhinni, mivel hogy bájos, és jóképű vagyok... de a népek régebben szörnynek tartottak. És jó sokáig hittem is nekik. De egy idő után megtanulod nem meghallani a csúfolódást. És hogy hogyj magadban!
-Tudod, te jó fej vagy - bizonyosodott meg a fiú, miközben lazán rámutatott a faággal, amivel a parazsat babrálta - Csak ordíts kicsit kevesebbet és használj több szappant!
- Kössz Arti - látta be viccelődve.
- Azért, mert borzasztó... büdi vagy.
- Jó. Értettem.
És leszállt az éj, az éjjeli állatok pedig felhangosodtak.

0 beszólás:

Megjegyzés küldése

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók