Hiányzik az a teljes boldogságérzet, amelyet időnként érzek. Amikor minden tökéletes. Igen volt már ilyen, amikor nem is kívánhatok jobbat. Aztán minden megtörik és hirtelen tovatűnik. Mert két ellentét, és a pompa után a közvetlen szarrakás következik. Meg fordítva. Ha a tökéletességnek egy kis darabja is szétfoszlik, akkor szép sorjában dől össze az addig felállított többi jó dolog is. Nem lehet azt a kis darabot pótolni, és többé már nem tökéletes. Rengeteget kell várni egy újabb ilyen érzésre. És amikor már rájössz, hogy minden milyen tökéletes újra, akkor már nemsok kell hozzá, hogy újból lerombolják valamivel. Szeretnék boldog lenni, más segítsége nélkül. Magától kell hogy történjenek a dolgok, nem csináltatni, meg segíteni valamivel, mert az már nem lesz olyan tökéletes.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése