there are not chances

Mellesleg egyre nehezebben bírom az itthoni légkört, hogy mindenre kényszerítenek, és nem lehet normálisan hozzám szólni. Ha egyszer nem bírok megenni egy egész zsemlét reggelire, akkorsem fogok tudni, ha ordítanak és fenyegetőznek. Attól csak a nyomrom szorul össze, és egy fél zsemle sem megy le. Könyörgöm, még 36 nap, meg még ennyi sem, ezt már illene kibírnom, de ha napról napra, egyre feszültemm itthon mindenki, akkor igen csak nagy megpróbáltatás elé kell néznem. Ahhoz képest, hogy ennek a nyárnak kellene lennie eddig a legfaszábbnak az összes közül, ez a legszarabb. Ugyanolyan, mint alsó tagozatba, egy-két buli különbségével. Már minden faszságot kitaláltam, hogy mégis erről elvonjam a figyelmet. De nem lehet, mert sosem lehet itthon egyszerre megcsinálni semmit sem, mindig ugráltatva vagyok, ha nem teszem, amit mondanak, az valamiféle megvonást eredményez. Mintha nélkülem elpusztulnának itthon, vagy összeomlana a ház. De könyörgöm! Én egy pihenésre, nyugalmora, békére vágyó nyomi vagyok. Erre, a már három éve gyesen lévő, semmittevő anyuka, és a nyugdíjas, heverésző apuka parancsolgatásainak kell eleget tennem. Ezek mellett tűrnöm kell az idióta, bunkó öcsém szurkálásait, és legszívesebben beleverném a fejét a falba. Vajon mitszólnának mindehhez az elkényeztetett amerikai szőke kis hülye buta picsák, akik a saját szobájuk kitakarításáért is pénzt követelnek a szüleiktől?
Az egyik, amit megígérek, hogy összeszámolom apámnak minden egyes bunkóskodó, kötekedő megjegyzését, úgy amblokk.
A másik, hogyha én nekem egyszer saját lakásom, vagy bérelt lakásom lesz, soha többé nem jövök haza, az az egy egymillióhétszázötvenezer százalék!!
És miattuk van az is, hogy alig eszem, mert ha ennék, apám ott ugat a pofámba, és összeszorult gyomorral eszem meg azt a pár falatot is, és ha szólok neki, hogy legalább annyi időre hagyjon békén, míg megeszem, akkor idegesebb lesz, már majdnem megver, hogy milyen pofátlan kis geci vagyok, hogy merek így vele beszélni, és akkor inkább nem is eszek az asztalnál. Már odaig fog fajulni a dolog, hogy kizavar enni, mint a kutyát.