Kész, megint kiborult itthon a bili, lassan az idegrendszerem a tét. Nem lehet igaz, hogy nincs egy kurva normális szava hozzám, állandóan ahányszor egy légtérben vagyunk, mindig csak a kötekedés megy. Úgy bánik velem, mint egy katonával, vagy egy robottal, akinek nincsenek érzései, akinek beszólhat akrámilyen megalázót, és ő nem szólhat vissza, beletörölheti a lábát, mint egy rongyba. Csak azt látja, hogy mindig bőgök, de azt nem, hogy miért. Egyszer sem volt olyan az életben, hogy kedvesen megkérdezné, hogy kislányom mi bánt, csak az, hogy mibajod van má megin. Vagy hogy ha valami jószándékból csináltam, azért is mekkora balfasz vagyok, hogy nincs semmiben sem köszönet, amit én itthon csinálok. Többször lepergettem a jelenetet, ahogy visszakérdezek, hogy mert te mégis mit csinálsz bazdmeg? Nyugdíjas vagy, csak fekszel állandóan egész nap és dirigálsz mindenkinek. Ha nem fekszel, akkor füvet locsolsz, és azt is direkt körülményesen, hogy utána megin heverészhess! Még te mondod nekem, hogy nem csinálok semmit???!! Már bocs. Rám van bízva a mosogatás, amit kb óránként kell csinálnom, és még előtte a nagy edényhegyet el kell pakolnom. A Zsombikával is én bajlódok, napi 56-szor mondja hogy pisálnia kell, ebből én ugyanennyiszer felugrok hogy ráültessem a bilire, és ebből kb 3-szor ha hugyozik. Életveszélyes mutatványokat csinál, mindig hajszál híjja, hogy betörje a fejét, akkor is én ugorjak a ház másik feléből, amikor te ott vagy tőle fél méterre! Jah és mellesleg nem csinálhatom sose itthon azt, amit szeretnék, pedig a legtöbb ember azért jár haza ám! És örülj egyáltalán, hogy mindezt a mocskos szavadra csinálom meg. Egyébként meg letagadnálak, hozzád sem szólnék drága apucákám kedves! Nem kell a koleszba segíteni költözni, a tetoválószalonokba hordozni kocsival, megállok én a magam talpán, még jó, hogy nem leszel ott! Csak a pénz miatt vagyok ennyire tágtűrésű. Nehogy azt hidd, hogy szeretlek is valamennyire, attól hogy az apám vagy. Nem te kínlódtál velem kilenc hónapig, te csak beleraktál anyámba ennyi. Onnantól kezdve mindig szidva voltam és mára odáig fajult, hogy menekülök minden közös pillanat elöl, amin te igencsak csodálkozol! Most is mit csinálsz? Befele fordulva alszol horkolva, tök mindegy mi történik körülötted.

0 beszólás:

Megjegyzés küldése

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók