A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pest. Összes bejegyzés megjelenítése

Írok egy adagot most megint 5678 év után. Lejöttem aludni Vikiékhez, mert fönn egyedül lennék, és bevallom félek. Ha felhoz valaki egy szellemes akármicsodát én tényleg berezelek és nem bírok egyedül lenni. Szinti céklát szed, Marcsi lámúrozik, én meg hiányolom a lámúrtársam.
Jövőhéten Németországba megyek vele, már alig várom! Csütörtöktől hétfőig meg még kedden :) ja meg még utána is meg utána meg egész szünetbe:) de jó lesz végre:) Nagyon szeretem.
Kinn kurva hideg van, egy hete elájultam majdnem a buszon a melegtől. Most meg befagy az egész seggem. De azért örülök az ősznek, hogy végre felvehetem rég nem látott gönceimet és látszódik néha a leheletem, és használhatom az új esernyőmet, és felvillanyoz annak a gondolata, hogy még 3 hónap, és 3 nap, és 19 leszek. Ja és fekete a hajam/pill és még rövidebb. Rájöttem, hogy a technológia meg az anyagismeret nem a kedvencem. Tegnap rosszulesett egy egyszerű kérdés. De mostmár megnyugodtam némi esti kis idegeskedés után, és kb ezek az újdonságok, szóval kedves ismerőseim, akit még érdekel hogy mi történik szerény kis életemben, az most elolvashatja a friss dolgokat itt. Majd talán írok máskor, most enny elég.

Hát üldögélek Marcsi ágyán, és rászántam magamat, hogy írjak ide pár sort, mert jó régen tettem. Sok pótolnivaló van, de nincs kedvem leírni, a lényeg az, hogy még egy kicsit még itt üldögélek és elindulok a Bámbínóhoz, mert jön hozzám. Lilába vagyok, kölcsönloptam a Marcsi felsőjét, köszi:D.
Egyébként egész jól elvagyok itt a lányikákkal, úgy gondolom.
Az osztály.... az iskola... :D
Sok a lány, lesznek utálások, szeretések, de hát majd kialakul az osztályközösség remélem. Elég vegyes.
Liszüntujohaart

Egyre jobban közeledik a nap, egyre jobban rá vagyok izgulva a témára, már annyira, hogy tegnap a saját agyam zakatolásától nem tudtam elaludni este. Az a sok-sok lehetőség, ami ott lesz, csak meg kell ragadnom. Már csak 39 nap. Semmit sem vártam ennyire, hogy vágjam a centit is még. Most is gondolatba amott járok, és istenem annyira jó lessz bakkerfakker hogy el sem hiszem, ez egy kiút! El sem tudjátok képzelni.
Ma is rámjött a kreatívkodás, csináltam marcipános kockát, de az a csoki nem akar megkeményedni a tetején. De már jó lenne enni, már mióta kész van.
És most attomm rákenrollt hallgatok, ezt is immáddomm! L.A. Guns (L)

Még van a nyaramból 45 nap. Ebből kb. egy vagy másfél hét lesz a paprikaszedés Marcsiéknál. Mégsem az utolsó pillanatba kell hazajönni. Előtte fodrász, hogy új fejet adjon nekem. 45 nap = másfél hónap. De lesznek még tevékenységek. Például e hónap hátralévő napjaiban foggalmamsincs mit fogok csinálni, ez majd ilyen hirtelen döntés lesz, lesz-e valami. Az augusztus ennél ugyan sűrűbb, mert 1-én amstel (remélem) aztán megint egy rakat unatkozás, 11-e az egy egyéni szocproblem, azután elvileg Kunadacson dolgozok, 20-ára szintén egy bulit kell beiktatni, utána megint paprikaszedés, készülődés pestre (hurrávégre), újfej, és aztán libertééé!!!


Jah és ma van anyámék 19. házassági évfordulója, és jólenne ha este elmennének itthonról kicsit "romantikázni", hátha egy kis nyugalom is lenne ha az öcséméket felvágnám aludni.... hmmm :)
De az eszem állandóan a majdani pesti életemen jár, hogy majd milyen izgalmas lesz és unalom-mentes. Ahogy majd kikelünk az ágyból, megreggelizünk, elindulunk az iskolába. És nem egyedül, nem anyucival és apucival, hanem a lányokkal, akiket idő közben nagyon megszerettem. Itthonhagyom az összes fájdalmamat, és magammal viszem a vidámságot. Teljesen új életet kezdek. Egyszerűen most hogy már nagyon közeleg az idő, nem tudok másra gondolni, csak erre. Nem is tudom mi lenne, ha nem így lenne. És lesz olyan, hogy hétvégén haza sem jövök...

Olyan furcsa...de tényleg furcsa... nem merek még mindig előregondolni, hogy mi lesz 65 nap múlva... Pest...de még mindig olyan mintha nem lenne meg az a nyamvadt érettségi:D Igaz, hogy nem valami fényes, ha kicsit jobban megerőltettemm volna magamat, akkor egész büszke lennék, de persze így is teljesen jó, hogy megvan... igazából full olyan lett a végére, mint az írásbeli...egyiket sem tudtam kijavítani. De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, a lényeg hogy megvan, és nagyon boldoggá tesz. A Zolié kitűnő lett, neki pedig illene gratulálnom. Nem marad el.

Reggel annyira izgultam, de annyira, hogy az a két-három kis kókuszgolyó majdnem kijött, amint lenyeltem. Már ott tartottunk, hogy bemegyünk a terembe. Kezemben a toll... majdnem kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Az ingem is tisztára átázott... igazi stresszbomba voltam. Míg a Teca meg a Bekes feleltek, addig én már remegtem is, éreztem, ahogyan ritmikusan lüktett az egész testem. "Come on, Zsuzsi"...na onnantól kezdtem kényelmesebben érezni magam, és kicsit lazítani, hisz nem volt az annyira borzalmas. Minden tételre kaptunk egyenként egy csomó időt, szóval mondhatni, hogy unalmas volt. Magyarból Kaffkát húztam, Az átváltozást, töriből azt a nyominger klasszikus ipari forradalmat, informatikából, amiért a legjobban szartam, a webes-keresést. De máá olyan éhes voltam, hogy már fájtak a kordulások... és ráadásul le is lassult a haladás. Szóval kár volt annyit izgulni.

Bankettról meg persze, hogy elkéstünk. És persze hogy nem hagytak ki a többiek egymás mellett 3 helyet, mert hézagosan kellett ám leülni. De ettől eltekintve, egész jó volt az este. Mindenki jófej volt, és aranyos, széjjelfotóztam mindenki, rengeteg idióta kép született. DE! A desszert az tényleg szar volt. Slendrián.

Viviéknél aludtunk, a Szinti meg én. A Vivi fosott, hogy balhé lesz, de végülis nem lett. Viszont, hogy milyen kis rendes öccse van:D.. Tünemény!...Nem mertem kimenni a wc-re mert nem akartam összetalálkozni se az apukájával, se a banyával, szóval csak úgy kisurrantam. Halkan, nehogy meglásson a gyerek. Visszafele ugyan észrevett, nagy lendülettel hátrafordult a székkel, én meg mondtam, szia. Visszakérdez, hogy tesssék??!!!! Hát mondom SZIA. Ja biztos - :D - nem hogy köszön volna vissza, csak annyit mondott, hogy ja, biztos:D De ez még semmi...a Szintié durvább volt...Indulunk reggel... megyünk le a lépcsőn, és ő is köszön a gyerkőcnek..Szia! M: Neked meg nem! Sz: Hát akkor neked sem! M: Nem szeretem a fárasztó embereket hallod? hallod? HALLODDD? hát már nemazé...egy sziát kevésbé fárasztó mondani mint itt lázadozni:D ejnye ejnye:D
Aztán felugrottunk pestre, és jöttünk is haza. Beíratkoztunk. Mostmár szuperbiztos:)

Kitűztem magam elé egy célt, amit nagyon szeretnék megvalósítani a jövőben. Itt Kecskeméten nem sikerült, de nem engedhetem hogy csupán a kis hely miatt feladjam. Budapesten újrapróbálkozok, szerintem atomkevesen nézik a blogomat, de ha valaki tud Pesten valami szupertehetséges tetoválóművészt az feltétlenül írjon ide egy kommentárt!! Végre kitaláltam mi szeretnék lenni, ami nem jár most semmiféle homállyal, ez egy konkrét, meghatározott cél. Ráadásul meg lehet belőle élni is, meg a vele járó élvezet is jó:) asszem... Na szóval feltétlenül szóljatok. Köszi előre is.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók