Olyan furcsa...de tényleg furcsa... nem merek még mindig előregondolni, hogy mi lesz 65 nap múlva... Pest...de még mindig olyan mintha nem lenne meg az a nyamvadt érettségi:D Igaz, hogy nem valami fényes, ha kicsit jobban megerőltettemm volna magamat, akkor egész büszke lennék, de persze így is teljesen jó, hogy megvan... igazából full olyan lett a végére, mint az írásbeli...egyiket sem tudtam kijavítani. De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, a lényeg hogy megvan, és nagyon boldoggá tesz. A Zolié kitűnő lett, neki pedig illene gratulálnom. Nem marad el.

Reggel annyira izgultam, de annyira, hogy az a két-három kis kókuszgolyó majdnem kijött, amint lenyeltem. Már ott tartottunk, hogy bemegyünk a terembe. Kezemben a toll... majdnem kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Az ingem is tisztára átázott... igazi stresszbomba voltam. Míg a Teca meg a Bekes feleltek, addig én már remegtem is, éreztem, ahogyan ritmikusan lüktett az egész testem. "Come on, Zsuzsi"...na onnantól kezdtem kényelmesebben érezni magam, és kicsit lazítani, hisz nem volt az annyira borzalmas. Minden tételre kaptunk egyenként egy csomó időt, szóval mondhatni, hogy unalmas volt. Magyarból Kaffkát húztam, Az átváltozást, töriből azt a nyominger klasszikus ipari forradalmat, informatikából, amiért a legjobban szartam, a webes-keresést. De máá olyan éhes voltam, hogy már fájtak a kordulások... és ráadásul le is lassult a haladás. Szóval kár volt annyit izgulni.

Bankettról meg persze, hogy elkéstünk. És persze hogy nem hagytak ki a többiek egymás mellett 3 helyet, mert hézagosan kellett ám leülni. De ettől eltekintve, egész jó volt az este. Mindenki jófej volt, és aranyos, széjjelfotóztam mindenki, rengeteg idióta kép született. DE! A desszert az tényleg szar volt. Slendrián.

Viviéknél aludtunk, a Szinti meg én. A Vivi fosott, hogy balhé lesz, de végülis nem lett. Viszont, hogy milyen kis rendes öccse van:D.. Tünemény!...Nem mertem kimenni a wc-re mert nem akartam összetalálkozni se az apukájával, se a banyával, szóval csak úgy kisurrantam. Halkan, nehogy meglásson a gyerek. Visszafele ugyan észrevett, nagy lendülettel hátrafordult a székkel, én meg mondtam, szia. Visszakérdez, hogy tesssék??!!!! Hát mondom SZIA. Ja biztos - :D - nem hogy köszön volna vissza, csak annyit mondott, hogy ja, biztos:D De ez még semmi...a Szintié durvább volt...Indulunk reggel... megyünk le a lépcsőn, és ő is köszön a gyerkőcnek..Szia! M: Neked meg nem! Sz: Hát akkor neked sem! M: Nem szeretem a fárasztó embereket hallod? hallod? HALLODDD? hát már nemazé...egy sziát kevésbé fárasztó mondani mint itt lázadozni:D ejnye ejnye:D
Aztán felugrottunk pestre, és jöttünk is haza. Beíratkoztunk. Mostmár szuperbiztos:)

0 beszólás:

Megjegyzés küldése

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók