Egy új életet indítottam mostantól. Nemtudom hová lett a régi Zsuzsi. Egyszerűen eltűnt, megszűnt létezni. Nemtudom hová tenni magam, még formálódok, mert nemigazán találtam rá magamra. Egy kis részemet már megtaláltam, ami úgy az életemnek egyszámjegyű pár százaléka. Nem döntöttem el milyen úton próbálkozok tovább az önmegvalósítás felé, de előbb-utóbb célhoz érek. Eddig azt hittem olyan maradok, amilyen ez előtt voltam, de bebizonyosodott, hogy nem az igazi. Pár dolog még a régi, amin nem igazán tudok változtatni, de ez is ízlés és életforma kérdése. Arra is kíváncsi vagyok, hogy Pesten milyen leszek és hogy fogok videlkedni. Magamat próbálom mindig adni. Persze a természetem az olyan, amilyen. Nem tudom, mi a normál, egyesek szerint nincs ilyen hogy normális. Kinek mi. Ez one. Majd kiderül. Ahogy esik, úgy puffan.

0 beszólás:

Megjegyzés küldése

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók