Elmentek itthonról. Mármint Horvátországba. Éjjel fél egykor. Felébresztettek, hogy bezárjam az ajtót. Levetődtem a lenti ágyra félájultan. Apámtól kaptam egy puszit. Ez NAGY SZÓ. Aztán mivel sötétben gyűlölök egyedül lenni, bekapcsoltam az msn-t. Nem történt semmi érdemleges. De nagyon álmos voltam. A szemem még mindig be volt dagadva, és még mostsem tökéletes. Vagy adtól, hogy kiborultam tegnap, vagy attól, hogy beteg vagyok, mert a torkom is fájogat, és a taknyom is ömlik. Körülbelül. De azért sikerült aludnom, nem túl sokat. Fél hat előtt felkeltem. Lefürödtem, hogy kicsit magamhoz térjek, hajat is mostam. És most szénakazal az egész... utálom.. olyan igénytelen. A festék is megint kikopott és megint mosottszar fejem van. Aztán most várom, hogy történjen valami élettelteli, izgalmas dolog. De nem történik semmi. Unalmas. Nem akarok sose egyedül élni egy lakásban. Nemtudom hogy bírják akik így vannak, de biztos van rá okuk. Modjuk egész nap dolgozik korán reggeltől késő estig. Akkor minek kell lakótárs. Még kutya is fölösleges. Meg még macska is, mert attól csak megilyednék, ha a sötétbe elkezdene világítani a szeme.
De bemenni sincs túl nagy kedvem. De bekellene, mert mamámnál kajálok. Viszont itthon megkellene enni a sajtot mert megromlik. Tészta is van hozzá...de még kefír is van.. Most meglepődtem, mert anyámék kb nem hagytak itthon semmit. Se sampont, se dezodort, az alapozót is elvitte. Így hogy marad fenn a szemfesték? A hűtő is ki van fosztva. De jégkrémet azt hagytak itthon látom. Most már szerintem Horvátországba vannak. A lukacsos házaknál. Na jólvan, én ma szét fogom unni az agyam, és szerintem beinvitálok valakit.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése