A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élmények. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élmények. Összes bejegyzés megjelenítése

Írok egy adagot most megint 5678 év után. Lejöttem aludni Vikiékhez, mert fönn egyedül lennék, és bevallom félek. Ha felhoz valaki egy szellemes akármicsodát én tényleg berezelek és nem bírok egyedül lenni. Szinti céklát szed, Marcsi lámúrozik, én meg hiányolom a lámúrtársam.
Jövőhéten Németországba megyek vele, már alig várom! Csütörtöktől hétfőig meg még kedden :) ja meg még utána is meg utána meg egész szünetbe:) de jó lesz végre:) Nagyon szeretem.
Kinn kurva hideg van, egy hete elájultam majdnem a buszon a melegtől. Most meg befagy az egész seggem. De azért örülök az ősznek, hogy végre felvehetem rég nem látott gönceimet és látszódik néha a leheletem, és használhatom az új esernyőmet, és felvillanyoz annak a gondolata, hogy még 3 hónap, és 3 nap, és 19 leszek. Ja és fekete a hajam/pill és még rövidebb. Rájöttem, hogy a technológia meg az anyagismeret nem a kedvencem. Tegnap rosszulesett egy egyszerű kérdés. De mostmár megnyugodtam némi esti kis idegeskedés után, és kb ezek az újdonságok, szóval kedves ismerőseim, akit még érdekel hogy mi történik szerény kis életemben, az most elolvashatja a friss dolgokat itt. Majd talán írok máskor, most enny elég.

Dam dam dam diridam dam dam dam!
Ha a szél ily zúgó förgetek,
És az ág ily hajló görgeteg,
És a lomb ily pajkos pörgeteg,
Akkor bizton mondható,
Hogy talán könnyen úgy adódhatik,
S miután fix hogy úgy adódhatik,
Hogy már ebből nem lesz semmi, de semmi jó.
Talán könnyen úgy adóthatik, fix,
Hogy úgy adóthatik, hogy
Már a csúnya Viharnap várható.



Gilisztagumicukoros tejles beflivel fűszerezett domboslamúrral átitatott randioszlató osztag <3

Mostanába nem olyan jó ideírni... olyan fölöslegesnek érzem kicsit. Csak akkor jó mikor atom magányos vagyok és nemtudom kinek elmondani ami bennem van, de néha azé mégis jól jön. Na ez egy bevezető szöveg de akkor vágjunk bele az újabb 10 soros csipogásba... lehet több lesz nem vagyok előrelátó aranymazsoláim.
Szóval... tegnap Zs szép nagyot zuhantál le a pad háttámlájáról "kövér kislány aki mindig elesik". Este még eszembe is jutott mikor már lefeküdtem és elmosolyogtam magam :) Kár volt mégegy kávét inni az otthonba, mert még éjfél után is vergődtem mert nem tudtam elaludni, olyan hangosan zakatolt az agyam csupa nem fiúfülnek (illetve olvasó szemnek) való dolgokon. Amugy egész jó volt a tegnap délután, bár eleinte azt hittem, hogy N-ból annyi volt arra a napra, hogy odajött az otthonba egy sziasztokra, de aztán kellemes meglepetést okozott, hogy még este felhívott, hogy merre vagyok :) De sok a szóismétlés ejj...hogy...mert...
Rákaptam újabban megint a kedves Black Eyed Peasre, ami igaz teljesen eltér a gitárszólós muzsikáktól, de lehet épp ez hiányzott most.

Elég vegyes volt a szombat este. Most érzemmagam úgy, hogy képes vagyok bármilyen gondolatomat kifejteni. Annyira fáradt voltam tegnap egész nap, hogy az hihetetlen. A pia nem csúszott, aminek örültem:D mert legalább nem voltam halálomon másnap, csak a szemhéjaimat éreztem 500 tonnásnak. Nagyon meleg volt mindenkiről szakadt a zizzadtság és egy csomószor ki kellett menni a levegőre, mert ájuldoztunk. De esküszöm jó volt a buli, most jutottam el erre a szintre, hogy így végösszességben tetszen. Sikerült kizökkentenie valakinek az eddigi "keserűségből" szóval ez elég lesz egy kis időre azt hiszem:D A vége igen gáz volt, mármint az a pár ember, aki mintha színházban érezte volna magát, de hát ez van. De szeretem amúgy azt a dídzsébácsit, az aránylag jó zenéket rak össze... Elkellene menni még legalább egyszer vagy kétszer nyáron... És még 25 nap van hátra a nyárból, kíváncsi leszek mi sül ki abből az image-váltásból, amit elképzeltem magamnak.

Hétfőn állatkertben voltam. Igaz reggel hirtelen döntés volt, hogy megy az egész család majdnem, de végülis eljutottunk. A nagyobbik öcsém itthon maradt, aminek örültem, mert legalább nem táncolt az idegeiman egész nap. Úgy részletében nem bűvölt el nagyon semmi. Velem van a baj, hogy mostanába nem nyűgöz le semmi, úgy érzem, robbant közönyös minden, ami máskor a világ legjobb dolga. Na mindegy. Egy hullámvölgy ez csak. Kellemes volt, mármint, az állatkert. Előjött belőlem a még egyáltalán nem eltűnt gyermek. Az állatok, amelyeknek nincs örökbefogadójuk, eléggé kis alultápláltak voltak, például a tigris vagy az oroszlán. Ezeknek ilyen izomkolosszusoknak kellene lenniük. Tehát örültem, hogy támogathattam a belépő árával az állatkertet legalább:s De az elefántok azok aranyosak voltak:) De itt egy vidió ami épppp témába vág. Liszön N' Váccs!

Végre megnéztem a Harry Pottert legújabb részét... de az igazat megvallva jobbra számítottam. Voltak benne vicces részek, de voltak unalmasak is amikor csak sóhajtoztam és próbáltam eltalálni a legmegfelelőbb legkényelmesebb pozíciót a székben. A történetben szereplő szerelmi szálak voltak a legmulatságosabbak, a legvége, amikor Dumbledore meghal, az pedig kicsit szívbemarkoló volt, már úgy a filmhez képest. De magát a Roxfort hangulatát azt imádom!
És nem egyedül mentem! Két nagyon kedves lánnyal, akivel soha nem voltam még nagyon sehol, egyszer-kétszer összefutottam velük és kellemeset csalódtam bennük így személyesen:) Kicsit tartottam délután, hogy mi lesz, de jó volt:)
A pólóm meg nem ér annyit hogy ennyit rinyáljak érte, hordja egészséggel addig amíg véletlen össze nem futunk és véletlen ott nem lesz nála a pólóm, egyszóval nemnagyon érdekel mostmár.
Ma pedig véééégre valahára amstelozunk és jessssz szalagavatón voltam utoljára.

Se papírom, se tintám. Nem tudok rajzolni. Pedig kellene. Kedvet kaptam egy Amy Winehouse rajzolásához. Mert nem lehet eldönteni, hogy szép vagy csúnya. Az egyik képen undorító, koszos, mocskos, véres, fognélküli narkós, a másik képen meg szépen kikent-kifent szupernő. Nahát gondolhatod, hogy egy szép kép alapján akarom lerajzolni:D De hát nemtudom, ha még papírom sincsen! Rég rajzoltam már, utoljára az afrikai nőt, és hát az még érettségi előtt volt:S... lassan egy hónapja.


És előbb kivettem két kockacukrot az üvegből, hogy megegyem. Már nem először teszem ezt. De azt kell, hogy mondjam, a másodikat vissza kellett tennem. Nem azért, mert vigyázok az alakomra (hogyne:D), vagy mert magas a vércukor-szintem. Hanem mert az első kockacukor evése után valami undorítóság fogott el, hogy mingyárt kihányom. Beütött egy undorító kubu mellékíze és... aahh gusztustalan. De miért pont most? Eddig a többi alkalom gyanánt egyszer sem volt ilyen érzésem. Sima cukoríze volt eddig.

Most felidéztem a kistinikoromat. Fúúú bazdmeg:D Letagadom teljes mértékig. Ahogyan most visszagondolok a legelejére. Amikor még kis nyomi hetedikes voltam, és amikor alig vártam, hogy megjöjjön a menstruációm. Amikor még mások után kullogtam, mint az amerikai filmekben a lúzerek a menőlányok példáját követve sikertelenül. Amikor már kosaras melltartót akartam hordani naggyon. Amikor még mindent helyettem csináltak és amikor még nem érdekeltek a fiúk és én sem érdekeltem őket abszolút. Mert fiús voltam. Kis gezemice (najó mostsem vagyok sokkal vastagabb), ráadásul rövidhajú. Mint egy kisfiú tisssztára! Szerintem ne képzelj el. Sehogyse:D Végülis ennek is így kellett történnie, mint sokminden másnak. És vége is lett ennek az időszaknak, mint ahogy semmi sem tart örökké... szép is lenne. Amikor kicsit hosszabb lett a hajam, kis színes pillangós dedócsipeszeket tettem a hajamba de úgy, hogy feszített. Jajj de gáz volt istenem:D Dehát mindenkinek olyan volt. Nem tehettem mást én sem:D De amint középiskolás lettem, éreztem, hogy kezdek rálelni magamra. És ahol most tartok, nemtudom ez a végleges-e, sokszor elgondolkozok rajta. Próbáltam elkanyarodni más irányba, de nem ment, mert ittragadtam. Persze továbbra is vannak elképzeléseim, a jövővel kapcsolatba, ami idővel majd elválik.

Na nézdmár nem tudom elkezdeni. Vagy 4-szer kitöröltem és újrakezdtem. Egész jó volt ahhoz képest hogy nem lett semmi abból amit én kigondoltam, ez most többminden, de jobb is így ahogy van. Másnap reggel még azt gondoltam, hogy bőven elég volt nekem az az egy nap, de most már meg azt gondolom, hogy nem, méég akarom:D Megismerkedtünk a Jety új barátnőjével, Zsák Zsanettel. Igazán csendes lány, minta barátnő. Csupa szív-szeretet-szalma. Nem rinyál, nem csörget 456-szor ha nem veszi fel, nem féltékenykedik, még én is kikezdtem vele. Visszahúzódó típus. Megittam egy csomó vodkanarancsot, amelynek emlegetésétől kihánytam a fél gyomromat reggel, sebaj, elmúlt mára:D A legjobban a Yellowspots tetszett ahh arra olyan jót táncoltunk jeee atomkatarzis. Utána már mikor este volt fel sem tűnt hogy több óra hosszát ülünk a Zsák familyn, akkor kezdett el atommódon fájni a fejem, fázni, utána hányingerem lenni, de hát ez ezzel jár istenem:D.....Szóval jövőre 6. szarfeszt vigyázz megyünk sátrastól!

Elmentek itthonról. Mármint Horvátországba. Éjjel fél egykor. Felébresztettek, hogy bezárjam az ajtót. Levetődtem a lenti ágyra félájultan. Apámtól kaptam egy puszit. Ez NAGY SZÓ. Aztán mivel sötétben gyűlölök egyedül lenni, bekapcsoltam az msn-t. Nem történt semmi érdemleges. De nagyon álmos voltam. A szemem még mindig be volt dagadva, és még mostsem tökéletes. Vagy adtól, hogy kiborultam tegnap, vagy attól, hogy beteg vagyok, mert a torkom is fájogat, és a taknyom is ömlik. Körülbelül. De azért sikerült aludnom, nem túl sokat. Fél hat előtt felkeltem. Lefürödtem, hogy kicsit magamhoz térjek, hajat is mostam. És most szénakazal az egész... utálom.. olyan igénytelen. A festék is megint kikopott és megint mosottszar fejem van. Aztán most várom, hogy történjen valami élettelteli, izgalmas dolog. De nem történik semmi. Unalmas. Nem akarok sose egyedül élni egy lakásban. Nemtudom hogy bírják akik így vannak, de biztos van rá okuk. Modjuk egész nap dolgozik korán reggeltől késő estig. Akkor minek kell lakótárs. Még kutya is fölösleges. Meg még macska is, mert attól csak megilyednék, ha a sötétbe elkezdene világítani a szeme.
De bemenni sincs túl nagy kedvem. De bekellene, mert mamámnál kajálok. Viszont itthon megkellene enni a sajtot mert megromlik. Tészta is van hozzá...de még kefír is van.. Most meglepődtem, mert anyámék kb nem hagytak itthon semmit. Se sampont, se dezodort, az alapozót is elvitte. Így hogy marad fenn a szemfesték? A hűtő is ki van fosztva. De jégkrémet azt hagytak itthon látom. Most már szerintem Horvátországba vannak. A lukacsos házaknál. Na jólvan, én ma szét fogom unni az agyam, és szerintem beinvitálok valakit.

Azt vettem észre, hogy az amerikaiak sokkal jobban kimutatják az érzéseiket, mint mi magyarok. Ha valamit mondasz nekik, vagy történik valami vicces, vagy borzasztó, sokkal intenzívebben reagálnak rá, jobban meglepődnek, elszörnyűlködnek, vagy nevetnek. Sokkal nyitottabbak is. Vagy csak én vagyok ennyire közönyös?

Olyan furcsa...de tényleg furcsa... nem merek még mindig előregondolni, hogy mi lesz 65 nap múlva... Pest...de még mindig olyan mintha nem lenne meg az a nyamvadt érettségi:D Igaz, hogy nem valami fényes, ha kicsit jobban megerőltettemm volna magamat, akkor egész büszke lennék, de persze így is teljesen jó, hogy megvan... igazából full olyan lett a végére, mint az írásbeli...egyiket sem tudtam kijavítani. De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, a lényeg hogy megvan, és nagyon boldoggá tesz. A Zolié kitűnő lett, neki pedig illene gratulálnom. Nem marad el.

Reggel annyira izgultam, de annyira, hogy az a két-három kis kókuszgolyó majdnem kijött, amint lenyeltem. Már ott tartottunk, hogy bemegyünk a terembe. Kezemben a toll... majdnem kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Az ingem is tisztára átázott... igazi stresszbomba voltam. Míg a Teca meg a Bekes feleltek, addig én már remegtem is, éreztem, ahogyan ritmikusan lüktett az egész testem. "Come on, Zsuzsi"...na onnantól kezdtem kényelmesebben érezni magam, és kicsit lazítani, hisz nem volt az annyira borzalmas. Minden tételre kaptunk egyenként egy csomó időt, szóval mondhatni, hogy unalmas volt. Magyarból Kaffkát húztam, Az átváltozást, töriből azt a nyominger klasszikus ipari forradalmat, informatikából, amiért a legjobban szartam, a webes-keresést. De máá olyan éhes voltam, hogy már fájtak a kordulások... és ráadásul le is lassult a haladás. Szóval kár volt annyit izgulni.

Bankettról meg persze, hogy elkéstünk. És persze hogy nem hagytak ki a többiek egymás mellett 3 helyet, mert hézagosan kellett ám leülni. De ettől eltekintve, egész jó volt az este. Mindenki jófej volt, és aranyos, széjjelfotóztam mindenki, rengeteg idióta kép született. DE! A desszert az tényleg szar volt. Slendrián.

Viviéknél aludtunk, a Szinti meg én. A Vivi fosott, hogy balhé lesz, de végülis nem lett. Viszont, hogy milyen kis rendes öccse van:D.. Tünemény!...Nem mertem kimenni a wc-re mert nem akartam összetalálkozni se az apukájával, se a banyával, szóval csak úgy kisurrantam. Halkan, nehogy meglásson a gyerek. Visszafele ugyan észrevett, nagy lendülettel hátrafordult a székkel, én meg mondtam, szia. Visszakérdez, hogy tesssék??!!!! Hát mondom SZIA. Ja biztos - :D - nem hogy köszön volna vissza, csak annyit mondott, hogy ja, biztos:D De ez még semmi...a Szintié durvább volt...Indulunk reggel... megyünk le a lépcsőn, és ő is köszön a gyerkőcnek..Szia! M: Neked meg nem! Sz: Hát akkor neked sem! M: Nem szeretem a fárasztó embereket hallod? hallod? HALLODDD? hát már nemazé...egy sziát kevésbé fárasztó mondani mint itt lázadozni:D ejnye ejnye:D
Aztán felugrottunk pestre, és jöttünk is haza. Beíratkoztunk. Mostmár szuperbiztos:)

Végre túl vagyok az érettségin, hála az égnek, nem írok soha többé matekból, töriből, magyarból dolgozatot, meg nem is felelek ezekből. Bár még nem fogtam fel hogy kész, vége, még ott lapul a gondolataimban, ami a lelkiismeretfurdalásra késztet, hogy nem tanulok semmire... idővel majd elmúlik. Bár...lesznek az életben még sokkal nehezebb dolgok, azt mondják.
Remélem nem álmodok többé azzal az emberrel, akivel álmodtam... pedig már zsinórban 4-szer megtörtént. El kezdett foglalkoztatni, hogy miért van ez, mért pont most jön elő, de valószínűleg a feszültség miatt, meg hogy tudat alatt még mindig nem sikerült elszakadnom tőle. De érdekelne, hogy pontosan mit is jelenthet...

Június 22-én indul a megszokott angol tábor (hát valakinek már megszokott), most megyek másodjára. Amerikaiak jönnek ide Kecskemétre, hogy minket tanitsanak a nyelvre. A saját költségükön jönnek ide, nekünk csak annyit kell beadni, hogy enni tudjanak (5000 ft/fő), de mivel egy kis protekcióval rendelkezem, plusz egy pár napot kihagyok az elején, ezért nem kell fizetnem hehe:P De ez szolgálati titok ám szóval cssss:+ Már várom, mert tavaly is tetszett... ez a társaság elég jó szerintem, aranyosak, nem fikáz senki semmit meg senkit, mindenki elfogadja a másikat, mert ez az eszme működik ott. Remélem ilyen nemkívánt személy nem lesz, van egy két tippem, de remélem csak hülyeségeket gondolok és megsem kellett ennek fordulnia az agyamba... sztem témázni fogunk róla a Borival... és visszajönnek az emlékek.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók