Mostanába nem olyan jó ideírni... olyan fölöslegesnek érzem kicsit. Csak akkor jó mikor atom magányos vagyok és nemtudom kinek elmondani ami bennem van, de néha azé mégis jól jön. Na ez egy bevezető szöveg de akkor vágjunk bele az újabb 10 soros csipogásba... lehet több lesz nem vagyok előrelátó aranymazsoláim.
Szóval... tegnap Zs szép nagyot zuhantál le a pad háttámlájáról "kövér kislány aki mindig elesik". Este még eszembe is jutott mikor már lefeküdtem és elmosolyogtam magam :) Kár volt mégegy kávét inni az otthonba, mert még éjfél után is vergődtem mert nem tudtam elaludni, olyan hangosan zakatolt az agyam csupa nem fiúfülnek (illetve olvasó szemnek) való dolgokon. Amugy egész jó volt a tegnap délután, bár eleinte azt hittem, hogy N-ból annyi volt arra a napra, hogy odajött az otthonba egy sziasztokra, de aztán kellemes meglepetést okozott, hogy még este felhívott, hogy merre vagyok :) De sok a szóismétlés ejj...hogy...mert...
Rákaptam újabban megint a kedves Black Eyed Peasre, ami igaz teljesen eltér a gitárszólós muzsikáktól, de lehet épp ez hiányzott most.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése