Ülök a melegbe ázva és kimerengek. A szellő dobálgatja ide-oda a hársfa száraz terméseinek kis levelét, és azon tűnődök, vajon a többi levél, ami zöld, mikor társul a kisebb barnább levélkékhez. Valószínű elkell tellnie pár hónapnak, hogy meglegyen, amikor már a hóba fagyva élem kis koleszos pesti életemet. Az utóbbi pár napban nem éreztem ezt túl sürgősnek, mert történtek kellemes dolgok.
Nézem az embereket. Vannak, akik boldogok, és vannak, akik szeretnének azok lenni. Van, aki vak, de olyan is, aki reálisan lát. Én most úgy érzem, az utóbbi kategóriában vagyok. Nincs semmi befolyásoló tényező körülöttem. Bár a nap fontos dilemmája ez a hajvágás, hogy megtegyem vagy ne? Ha megteszem, megbánom, ha nem, akkor meg unom mint az állat, de szerintem ez majd csak a fodrásszékben ülve fog kipattani, hogy hogyan tovább:D
Írni akartam, de elszállt az ihlet, mert anyám annyit szédelgett a hátam mögött, míg aztán elfelejtettem az egészet. Az államba már napok óta pattog egy idegszál, amitől a falra mászok.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése