A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése

Hát ez fantasztikus! Hogy lehet úgy hajat mosni, hogy ráadásba kétszer samponozok és mégis zsíros maradt egy rész hmmmm??? Csokolom.

Hát ilyen nincs... elbasztam egy ruhának szánt sálat és túl nagy kivágást vágtam!!!!!!! Elég lett az egészből, nem is folytatom, majd talán holnap, mire sikerül ezt a fatális dolgot kihevernem. Azt hiszem ki is találtam hogy hozom helyre, és szerintem úgy 10 perc múlva indulok is vissza varrni, csak leugrottam mi a helyzet itt a szájberföldön. Várom a jövőhetet, édesanyukám remélem elenged szombaton, de amúgy rájöttem, nem is az az utolsó szombat, hanem összesen még 3 lesz szóval nem lesz katasztrófa, de ajánlom, hogy elmenjek.
Amúgy ez a kalapos legény nemtudom honnan veszi, hogy utálom...:D Pedig éppen az ellenkezője. Gondolhattam volna, hogy az utolsó 3 hétben történni fog ilyesmi, csak nem hittem el. Na erről nem írok többet, mert nem lesz neki izgalmas.
Ez a bejegyzés most olyan, hogy visszatértem rá, és írok még hozzá, szóval összedobtam egy Amy Winehouse-t kb 1 óra alatt, na jó kicsit több, ahogyan azt már korábban elhatároztam, hogy szaporítsam a portfólióm anyagát. Jó lenne ha nem csak a saját magam szórakoztatására rajzolnék, hanem valami haszna is lenne mostmár. De ez majd csak a jövő hónapban derül ki.

Nem tudom eldönteni, hogy mit akarjak. Szóval még ott sem tartok, hogy tudom, mit akarok és úgy válasszak a válaszok közül. De szar basszus, sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, még a Robi is megmondta, és ha beválik amit mond, akkor vesztettem és jól kiröhög:D bár ez csak mellékes gyerekesség:) De végülis én nem fogok direkt csinálni semmit, átadom magamat a sors kezébe és majd dönt rólam. Ha nem, akkor megnyugszom, ha igen, akkor nemegészen nyugszom meg, vagy is nemtudom, mert végülis jó lesz. És ebbe a helyzetben az a pláne, hogy akárhogy jövök ki, nyertes leszek (kivéve a Robi-oldalról ugyebár:D). És lehetséges az is, hogy most tiszta butaságokat írtam le, mert félreértek valamit, bár szerintem ez félreérthetetlen dolog. Ha beválik, akkor egészen programdús időszaknak nézek elébe. Nem mertem konkrét dolgokat írni, mert nemtudom hogy ki olvassa még a rendszeres olvasókon kívül, bár Robbantás te biztos vágod, hogy miről van szó, meg az okosabbak, akiknek nem meséltem nagy részletességgel, mégis értik, szóval áhh... a rohadék unalom után most jól jön ez azt hiszem:)
És milyen kis vicces, hogy legutóbb kis 10 sorosokat írtam..

Felkelt az érdeklődésem egy számomra új dolog iránt. Mindig is vonzottak az afféle mesébe illő dolgok, mint például a reinkarnáció. Igaz ez egy vallási téma, de legalább érdekel. De szerintem bemásolom mert tényleg érdekes.


Mi a reinkarnáció?

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint.

Miért van szükség az újraszületésre?

Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit előző életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elől nem lehet és nem is tudunk menekülni.
Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlődni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nők, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb.

Mi történik két élet között?

A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyvben lehet olvasni.

Miért nem emlékszünk rá, hogy mit vállaltunk?

A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes előző életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több előző élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni.

Mi történik a halál után?

A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. Azt tudni kell, hogy odafenn mindenki szeretettel és megértéssel fogadja a lelket.
Ha nem olyan volt az életünk, mint amilyet elterveztünk, akkor a lélek szeretné ezt jóvátenni, ezért szeretne minél több dolgot magára vállalni a törlesztés érdekében.
A lélek a segítők közreműködésével megalkotja következő inkarnációjának vázlatát, hogy hova és milyen korba szülessen, melyik szülőpárt válassza, milyen családban szülessen, milyen személyek vegyék körül, s azokkal milyen kapcsolatban legyen, s a legfőbb sorspontokat is megbeszélik.
Miután ez megtörtént, a lélek megvárja az adott időpontot és leszületik a Földön a megfelelő helyen és családban.

Hogyan segít a szenvedés és a megtapasztalás bennünket?

Az élet célja a fejlődés, szenvedés nélkül pedig nincs fejlődés. Ha elkövetünk egy hibát, akkor az mindig bizonyos következményekkel jár együtt, amelyet saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ez a tapasztalat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt követően a hibát máskor ne kövessük el. Azonban ez nem mindig szokott így alakulni.

Mi a szabad akarat?

Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfőbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkező esetben újabb negatív karmamagokat szórunk el.

S álljon itt Buddhától egy idézet:
„Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?”

Hogy miért? Lássunk pár tényezőt: mondjuk a legnépszerűbb problémával nézzünk szembe, lásd globális felmelegedés. Miért? Mert vékonyodik az ózonréteg. Miért? Mert a sok hülye ember szennyezi a levegőt mindenféle baromságok gyártásával. Évről évre minden nyár egyre melegebb. Mi lesz csupán 10 év múlva? Tetőtől talpig beöltözünk valami fémhez hasonlító ezüstruhába és majd nyáron a 60°C melegben abban süledezünk. Vagy: nemtudom ez a jobbik eset, vagy a rosszabbik, hogy felváltják egymást az éjszakai és a nappali élet. Nappal alszunk, éjszaka dolgozunk. Vagy kialakítanak egy óriásnagy karantént a föld alatt, és ott lesz az élet. Ez mind az emberi hülyeségből származna. De ez csak egy agyszülemény, de lehet van némi valóságalapja. Szerintem ez egy fontos dolog. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a méhek fele kipusztult, és nem vet jó fényt ez az emberiségre nézve. Ha meghal az összes akkor tudod mi van? Még 4 éved anyukám.
A másik fontos, a divatemberek gyűlölete. Akik mindent csupán menőzésből csinálnak. Nem arra gondolok most, hogy neonszínű passzos toppocskában feszítenek a jóízlés határán kívül myvipen szánalmas feliratokkal. Ez csak mellékes és nem kell rájük figyelni, ha idegesít. Max ha röhögni akarsz. Hanem hogy már a foglalkozások terén is néhol divatot csinálnak. Vegyük példának (kigondolná) a művészeteket. Olyanok erőlködnek sokszor, akit kicsit sem konyítanak hozzá, és művésznek nevezik magukat, hogy festettek egy kék négyzetet narancssárga háttérrel meghintve. Hűha te aztán tehetséges vagy és biztosan tudod hol van a Sagrada Familia. Elveszik mástól úgy a lehetőséget, hogy a nagyobbak nem veszik komolyan azokat, akik tényleg csak ezt szeretnék. Remélem mihamarabb lecseng. De a hobbi az egészen más tészta.

Rövid lesz a hajam. Nem tehetek mást. Gusztustalan ahogy kinéz. A hajszárítótól van. De ha nem szárítom meg akkor sem jó, szóval kúra van. Majd meglátom, hogy javul augusztus végéig. Bár nem vagyok a rövidebb haj ellen annyira, mert végülis inkább legyen rövidebb és egészséges, mint hosszú és töredezett. Szerintem mindenki így van vele, aki a hajával szenved. Eléggé meghatározó tényező az emberek körében a haj. Ha ránézel valakire, és mondjuk ott áll kb fél méterre tőled, akkor előbb az arcát nézed meg, a kerettel együtt, ami rögtön elindít benned egy véleményt. Igénytelen vagy ápolt. Skatulyázgatunk. És jogosan. Talán egy emberen mindig a haját nézem meg legelőször nemtől függetlenül... nemtom, nemhiszem hogy infantilis dolog lenne, mert végülis egy ember stílusát határolja be. Szerintem fontos egy külsőben, hogy mi a helyzet odafenn.

Se papírom, se tintám. Nem tudok rajzolni. Pedig kellene. Kedvet kaptam egy Amy Winehouse rajzolásához. Mert nem lehet eldönteni, hogy szép vagy csúnya. Az egyik képen undorító, koszos, mocskos, véres, fognélküli narkós, a másik képen meg szépen kikent-kifent szupernő. Nahát gondolhatod, hogy egy szép kép alapján akarom lerajzolni:D De hát nemtudom, ha még papírom sincsen! Rég rajzoltam már, utoljára az afrikai nőt, és hát az még érettségi előtt volt:S... lassan egy hónapja.


És előbb kivettem két kockacukrot az üvegből, hogy megegyem. Már nem először teszem ezt. De azt kell, hogy mondjam, a másodikat vissza kellett tennem. Nem azért, mert vigyázok az alakomra (hogyne:D), vagy mert magas a vércukor-szintem. Hanem mert az első kockacukor evése után valami undorítóság fogott el, hogy mingyárt kihányom. Beütött egy undorító kubu mellékíze és... aahh gusztustalan. De miért pont most? Eddig a többi alkalom gyanánt egyszer sem volt ilyen érzésem. Sima cukoríze volt eddig.

Hűű... ez is hogy bevállt! Elmentek anyámék, későn jönnek haza. Addig itt ülök, és nézek. Ábrándozok a jövőmről. Kitaláltam még egy tetkóravalót, hogy mivel akarom majd még gazdagítani a gondolatban kitalált tetovált testemet. Valamelyik japán motívum társaságában (gésa, koi ponty vagy virágzó cseresznyefaág) ott fog gitározgatni egy Slash. Ez a motívum igencsak meghatározó. Egy korszakot szimbolizál azon kívül, hogy első látásra és hallásra plátói szerelem alakult ki:D Ez tök vicces egyébként, de hát érthető végülis annak, aki ismer:D És ők is csak röhögnek ezen. Dehát ez van, ami jelentene is valamit a számomra. És igen mindig kitalálok egy új valamit, amitől úgy fogok kinézni majd mint egy igazi tetoválósnéni, és ki is nézik belőlem legalább. Tehát már két gondolat megvan, és még lesz egy jó pár, amit ha lesz pénzem, miután megvettem a tetoválógépet, és amint megtanultam tetoválni (ebből lenne pénzem ha lenne:D), végrehajtattatok valami szupertehettséggel.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉsssss ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem hiszem el pont most írt vissza a tetkóshapsi akit nagyon nagyra értékelek, (http://www.tattoodesade.com/), hogy nyár végén jön haza és lenne valamennyi ideje rám JESSSSZZZZ!!!
Szóval most újra örül a fejem, bár ki tudja, meddig.

Még van a nyaramból 45 nap. Ebből kb. egy vagy másfél hét lesz a paprikaszedés Marcsiéknál. Mégsem az utolsó pillanatba kell hazajönni. Előtte fodrász, hogy új fejet adjon nekem. 45 nap = másfél hónap. De lesznek még tevékenységek. Például e hónap hátralévő napjaiban foggalmamsincs mit fogok csinálni, ez majd ilyen hirtelen döntés lesz, lesz-e valami. Az augusztus ennél ugyan sűrűbb, mert 1-én amstel (remélem) aztán megint egy rakat unatkozás, 11-e az egy egyéni szocproblem, azután elvileg Kunadacson dolgozok, 20-ára szintén egy bulit kell beiktatni, utána megint paprikaszedés, készülődés pestre (hurrávégre), újfej, és aztán libertééé!!!


Jah és ma van anyámék 19. házassági évfordulója, és jólenne ha este elmennének itthonról kicsit "romantikázni", hátha egy kis nyugalom is lenne ha az öcséméket felvágnám aludni.... hmmm :)
De az eszem állandóan a majdani pesti életemen jár, hogy majd milyen izgalmas lesz és unalom-mentes. Ahogy majd kikelünk az ágyból, megreggelizünk, elindulunk az iskolába. És nem egyedül, nem anyucival és apucival, hanem a lányokkal, akiket idő közben nagyon megszerettem. Itthonhagyom az összes fájdalmamat, és magammal viszem a vidámságot. Teljesen új életet kezdek. Egyszerűen most hogy már nagyon közeleg az idő, nem tudok másra gondolni, csak erre. Nem is tudom mi lenne, ha nem így lenne. És lesz olyan, hogy hétvégén haza sem jövök...

Olyan furcsa...de tényleg furcsa... nem merek még mindig előregondolni, hogy mi lesz 65 nap múlva... Pest...de még mindig olyan mintha nem lenne meg az a nyamvadt érettségi:D Igaz, hogy nem valami fényes, ha kicsit jobban megerőltettemm volna magamat, akkor egész büszke lennék, de persze így is teljesen jó, hogy megvan... igazából full olyan lett a végére, mint az írásbeli...egyiket sem tudtam kijavítani. De egyáltalán nem vagyok elkeseredve, a lényeg hogy megvan, és nagyon boldoggá tesz. A Zolié kitűnő lett, neki pedig illene gratulálnom. Nem marad el.

Reggel annyira izgultam, de annyira, hogy az a két-három kis kókuszgolyó majdnem kijött, amint lenyeltem. Már ott tartottunk, hogy bemegyünk a terembe. Kezemben a toll... majdnem kicsúszott az izzadt ujjaim közül. Az ingem is tisztára átázott... igazi stresszbomba voltam. Míg a Teca meg a Bekes feleltek, addig én már remegtem is, éreztem, ahogyan ritmikusan lüktett az egész testem. "Come on, Zsuzsi"...na onnantól kezdtem kényelmesebben érezni magam, és kicsit lazítani, hisz nem volt az annyira borzalmas. Minden tételre kaptunk egyenként egy csomó időt, szóval mondhatni, hogy unalmas volt. Magyarból Kaffkát húztam, Az átváltozást, töriből azt a nyominger klasszikus ipari forradalmat, informatikából, amiért a legjobban szartam, a webes-keresést. De máá olyan éhes voltam, hogy már fájtak a kordulások... és ráadásul le is lassult a haladás. Szóval kár volt annyit izgulni.

Bankettról meg persze, hogy elkéstünk. És persze hogy nem hagytak ki a többiek egymás mellett 3 helyet, mert hézagosan kellett ám leülni. De ettől eltekintve, egész jó volt az este. Mindenki jófej volt, és aranyos, széjjelfotóztam mindenki, rengeteg idióta kép született. DE! A desszert az tényleg szar volt. Slendrián.

Viviéknél aludtunk, a Szinti meg én. A Vivi fosott, hogy balhé lesz, de végülis nem lett. Viszont, hogy milyen kis rendes öccse van:D.. Tünemény!...Nem mertem kimenni a wc-re mert nem akartam összetalálkozni se az apukájával, se a banyával, szóval csak úgy kisurrantam. Halkan, nehogy meglásson a gyerek. Visszafele ugyan észrevett, nagy lendülettel hátrafordult a székkel, én meg mondtam, szia. Visszakérdez, hogy tesssék??!!!! Hát mondom SZIA. Ja biztos - :D - nem hogy köszön volna vissza, csak annyit mondott, hogy ja, biztos:D De ez még semmi...a Szintié durvább volt...Indulunk reggel... megyünk le a lépcsőn, és ő is köszön a gyerkőcnek..Szia! M: Neked meg nem! Sz: Hát akkor neked sem! M: Nem szeretem a fárasztó embereket hallod? hallod? HALLODDD? hát már nemazé...egy sziát kevésbé fárasztó mondani mint itt lázadozni:D ejnye ejnye:D
Aztán felugrottunk pestre, és jöttünk is haza. Beíratkoztunk. Mostmár szuperbiztos:)

Júli 17-től valószínűleg már játszani foglyák a Harry Potter és a félvér herceget, ami az utolsó film, és ezt is tuti megnézem, mert olvastam már, de csak annyira emlékszek vissza, hogy kurvajó volt, a történet már kissé homályos:D Várommááá!

Megfontolóra veszem eme irományom után, hogy kinn legyen-e msn-en a blogom linkje. Mondjuk egy adott pontra érve biztosan leszedném. De ezt az adagot muszáj megint kiírnom magamból:D A minap nézegettem a baon.hu-n a ballagásos képeket. A bányaisat is megnéztem pont a célból, mint a kandóst. Hát csak kíváncsi vagyok már az exbakok ünneplős fejére nem?:) Az egyikről ugyan nem találtam képet, de mindegy, hiszen láttam másik képet, de a másikról viszont igen. Na és mi szúrta egyből a szememet? A bal fülében lévő kis karika alakú ezüst bigyula. Vajon miért van még a fülébe lassan 4 hónap után is? Nem igaz, hogyha birizgálja vagy tükörbe néz és látja hogy nem üres a füle akkor nem jutok róla eszébe. Ha eszébe jutok nemtudom kellemes érzést vált-e ki belőle, vagy esetleg rosszat. Meg egyébként is van neki másik fülbevalója, miért pont ez van a fülébe? Egyébként sem olyan nagy valami az a fülbevaló. Találna annál sokkal faszábbat is. Ez csak egy kis szürkés ezüst nyavalya, amit egy hülyétől kapott. Neki adtam, mert szerettem, és adni szerettem volna neki valami emlékfélét. Miért akar emlékezni? Ha nem akar emlékezni, miért van még a fülében? Miért eresztett vissza msnre, ha egyszer már le voltam nála tiltva (semmi aggodalom és kisebbségi érzés, nálam is le volt tiltva)? De ha még a póló is megvan... mármint hogy hordja...kétlem.
Rengetek megválaszolatlan kérdés röpköd a fejemben, és annál több miért, amire valószínű nem kapok választ, ez esetben ha mégis, biztos valami bunkó és közönséges fajtát, amit hogy képzeltem megkérdezni. Egyébként isten ments hogy hozzászóljak, vagy kérdezzek is bármit tőle, meg akármelyiktől is. Minek?
Felfújom az egészet.

Na megkaptam az egyik választ, mi szerint itt Magyarországon nem kell hozzá semmilyen papper. Amugy meg anyámék elmentek itthonról és rám hárult egy csomó dolog, ami nem lenne baj ha nem fájna a kibaszott hasam. Félek már, hogy mi lesz ha öcsém felébred...a bilire kell ültetni meg blabla...legalább ne legyen hisztis és ne üvöltsön egyhuzamba, mert nem vagyok most túl jó passzban. Szorít az idő is, mert szóbeli, és nincs türelmem tanulni a kibaszott infót, meg a töri is hátra van, szóval én innentől már csak imádkozni fogok, mert ha beledöglökse fog összejönni 1 hét alatt az összes cucc.

Régen láttam a kedveseimet. Most jól jönne egy kis fogyatékoskodás velük. Várom már a tanulnikéne-mentes nyári estéket, amikor bemegyünk a központba a sok hülye-ember közé, és mi is lesüllyedünk majdnem arra a szintre:D (lásd csiperó). Egyébként nemtudom, hogy hogy lesz most, mert nem úgy jön ki. Öcsém most nyáron 3 éves lesz és amikor született abban az évben volt. Aztán 1 évesen nem volt, 2 évesen volt, és most 3 évesen hogy hogy megint lesz? Tuti lesz? Jó lenne. Várom már az angolt, a bor-napokat, csiperót. Nyaralni anyámékkal valószínű nem megyek, mert megfogadtam hogy velük soha többet. De a lányokkal a Balatonra tök elmennék a szünetbe. Elvégre elmúltam 18. Már csak megbeszélés kérdése. Na mindegy... ahogy az én terveim valóra válnak...

Egy új életet indítottam mostantól. Nemtudom hová lett a régi Zsuzsi. Egyszerűen eltűnt, megszűnt létezni. Nemtudom hová tenni magam, még formálódok, mert nemigazán találtam rá magamra. Egy kis részemet már megtaláltam, ami úgy az életemnek egyszámjegyű pár százaléka. Nem döntöttem el milyen úton próbálkozok tovább az önmegvalósítás felé, de előbb-utóbb célhoz érek. Eddig azt hittem olyan maradok, amilyen ez előtt voltam, de bebizonyosodott, hogy nem az igazi. Pár dolog még a régi, amin nem igazán tudok változtatni, de ez is ízlés és életforma kérdése. Arra is kíváncsi vagyok, hogy Pesten milyen leszek és hogy fogok videlkedni. Magamat próbálom mindig adni. Persze a természetem az olyan, amilyen. Nem tudom, mi a normál, egyesek szerint nincs ilyen hogy normális. Kinek mi. Ez one. Majd kiderül. Ahogy esik, úgy puffan.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók