Mostanába nem olyan jó ideírni... olyan fölöslegesnek érzem kicsit. Csak akkor jó mikor atom magányos vagyok és nemtudom kinek elmondani ami bennem van, de néha azé mégis jól jön. Na ez egy bevezető szöveg de akkor vágjunk bele az újabb 10 soros csipogásba... lehet több lesz nem vagyok előrelátó aranymazsoláim.
Szóval... tegnap Zs szép nagyot zuhantál le a pad háttámlájáról "kövér kislány aki mindig elesik". Este még eszembe is jutott mikor már lefeküdtem és elmosolyogtam magam :) Kár volt mégegy kávét inni az otthonba, mert még éjfél után is vergődtem mert nem tudtam elaludni, olyan hangosan zakatolt az agyam csupa nem fiúfülnek (illetve olvasó szemnek) való dolgokon. Amugy egész jó volt a tegnap délután, bár eleinte azt hittem, hogy N-ból annyi volt arra a napra, hogy odajött az otthonba egy sziasztokra, de aztán kellemes meglepetést okozott, hogy még este felhívott, hogy merre vagyok :) De sok a szóismétlés ejj...hogy...mert...
Rákaptam újabban megint a kedves Black Eyed Peasre, ami igaz teljesen eltér a gitárszólós muzsikáktól, de lehet épp ez hiányzott most.

Nem tudom eldönteni, hogy mit akarjak. Szóval még ott sem tartok, hogy tudom, mit akarok és úgy válasszak a válaszok közül. De szar basszus, sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, még a Robi is megmondta, és ha beválik amit mond, akkor vesztettem és jól kiröhög:D bár ez csak mellékes gyerekesség:) De végülis én nem fogok direkt csinálni semmit, átadom magamat a sors kezébe és majd dönt rólam. Ha nem, akkor megnyugszom, ha igen, akkor nemegészen nyugszom meg, vagy is nemtudom, mert végülis jó lesz. És ebbe a helyzetben az a pláne, hogy akárhogy jövök ki, nyertes leszek (kivéve a Robi-oldalról ugyebár:D). És lehetséges az is, hogy most tiszta butaságokat írtam le, mert félreértek valamit, bár szerintem ez félreérthetetlen dolog. Ha beválik, akkor egészen programdús időszaknak nézek elébe. Nem mertem konkrét dolgokat írni, mert nemtudom hogy ki olvassa még a rendszeres olvasókon kívül, bár Robbantás te biztos vágod, hogy miről van szó, meg az okosabbak, akiknek nem meséltem nagy részletességgel, mégis értik, szóval áhh... a rohadék unalom után most jól jön ez azt hiszem:)
És milyen kis vicces, hogy legutóbb kis 10 sorosokat írtam..

Ülök a melegbe ázva és kimerengek. A szellő dobálgatja ide-oda a hársfa száraz terméseinek kis levelét, és azon tűnődök, vajon a többi levél, ami zöld, mikor társul a kisebb barnább levélkékhez. Valószínű elkell tellnie pár hónapnak, hogy meglegyen, amikor már a hóba fagyva élem kis koleszos pesti életemet. Az utóbbi pár napban nem éreztem ezt túl sürgősnek, mert történtek kellemes dolgok.
Nézem az embereket. Vannak, akik boldogok, és vannak, akik szeretnének azok lenni. Van, aki vak, de olyan is, aki reálisan lát. Én most úgy érzem, az utóbbi kategóriában vagyok. Nincs semmi befolyásoló tényező körülöttem. Bár a nap fontos dilemmája ez a hajvágás, hogy megtegyem vagy ne? Ha megteszem, megbánom, ha nem, akkor meg unom mint az állat, de szerintem ez majd csak a fodrásszékben ülve fog kipattani, hogy hogyan tovább:D
Írni akartam, de elszállt az ihlet, mert anyám annyit szédelgett a hátam mögött, míg aztán elfelejtettem az egészet. Az államba már napok óta pattog egy idegszál, amitől a falra mászok.

Már megint totál elegem van baszki. Még neki áll feljebb amikor már másfél hónapja ígérgeti a retkes bankettos képeket, ahányszor írom bazdmeg mindig írja, majd hooolnaaaap, a legjobb esetben majd még ebbe a hónapba, ahhoz képest, hogy augusztus van... jah és totál hülyének néz a kis majom, mert ha tud valahol internetezni, csak elbírja vinni a retkes fényképezőgépet és felpakolja, majd elküldi e-mailbe, már nem azért, nem kerül semmibe, játsza itt az elfoglaltat és totális mértékben ráér... tudod mit? inkább dugasd magad agyon, az aztán a jó móka! Nem akartam ezt leírni, de igazából nagyon leszarom, ha nincs időd, akkor valószínű ezt sem fogod elolvasni te kis ringyó, aki büszke arra, hogy minden hétvégén, mindig mással kavargat attól függetlenül, hogy van-e barátja. Mindenkit megcsalsz, nem szégyen ez egy kicsit?! Legalább találkozz néha össze a fogkefével meg a fogkrémmel...
Emellett a drága öcsikémet is összevissza pofoznám, mert annyira kibaszott okosnak érzi magát, közbe sarkig kinyitja és bevág a nap a szobájába, nembaj, kiizzadja az idiótaságot... "eszem-faszom megáll". Apám ordít szokás szerint, már fel sem tűnik, csak amikor nincs itthon.

Elég vegyes volt a szombat este. Most érzemmagam úgy, hogy képes vagyok bármilyen gondolatomat kifejteni. Annyira fáradt voltam tegnap egész nap, hogy az hihetetlen. A pia nem csúszott, aminek örültem:D mert legalább nem voltam halálomon másnap, csak a szemhéjaimat éreztem 500 tonnásnak. Nagyon meleg volt mindenkiről szakadt a zizzadtság és egy csomószor ki kellett menni a levegőre, mert ájuldoztunk. De esküszöm jó volt a buli, most jutottam el erre a szintre, hogy így végösszességben tetszen. Sikerült kizökkentenie valakinek az eddigi "keserűségből" szóval ez elég lesz egy kis időre azt hiszem:D A vége igen gáz volt, mármint az a pár ember, aki mintha színházban érezte volna magát, de hát ez van. De szeretem amúgy azt a dídzsébácsit, az aránylag jó zenéket rak össze... Elkellene menni még legalább egyszer vagy kétszer nyáron... És még 25 nap van hátra a nyárból, kíváncsi leszek mi sül ki abből az image-váltásból, amit elképzeltem magamnak.

Hétfőn állatkertben voltam. Igaz reggel hirtelen döntés volt, hogy megy az egész család majdnem, de végülis eljutottunk. A nagyobbik öcsém itthon maradt, aminek örültem, mert legalább nem táncolt az idegeiman egész nap. Úgy részletében nem bűvölt el nagyon semmi. Velem van a baj, hogy mostanába nem nyűgöz le semmi, úgy érzem, robbant közönyös minden, ami máskor a világ legjobb dolga. Na mindegy. Egy hullámvölgy ez csak. Kellemes volt, mármint, az állatkert. Előjött belőlem a még egyáltalán nem eltűnt gyermek. Az állatok, amelyeknek nincs örökbefogadójuk, eléggé kis alultápláltak voltak, például a tigris vagy az oroszlán. Ezeknek ilyen izomkolosszusoknak kellene lenniük. Tehát örültem, hogy támogathattam a belépő árával az állatkertet legalább:s De az elefántok azok aranyosak voltak:) De itt egy vidió ami épppp témába vág. Liszön N' Váccs!

Végre megnéztem a Harry Pottert legújabb részét... de az igazat megvallva jobbra számítottam. Voltak benne vicces részek, de voltak unalmasak is amikor csak sóhajtoztam és próbáltam eltalálni a legmegfelelőbb legkényelmesebb pozíciót a székben. A történetben szereplő szerelmi szálak voltak a legmulatságosabbak, a legvége, amikor Dumbledore meghal, az pedig kicsit szívbemarkoló volt, már úgy a filmhez képest. De magát a Roxfort hangulatát azt imádom!
És nem egyedül mentem! Két nagyon kedves lánnyal, akivel soha nem voltam még nagyon sehol, egyszer-kétszer összefutottam velük és kellemeset csalódtam bennük így személyesen:) Kicsit tartottam délután, hogy mi lesz, de jó volt:)
A pólóm meg nem ér annyit hogy ennyit rinyáljak érte, hordja egészséggel addig amíg véletlen össze nem futunk és véletlen ott nem lesz nála a pólóm, egyszóval nemnagyon érdekel mostmár.
Ma pedig véééégre valahára amstelozunk és jessssz szalagavatón voltam utoljára.

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók