there are not chances

Írok egy adagot most megint 5678 év után. Lejöttem aludni Vikiékhez, mert fönn egyedül lennék, és bevallom félek. Ha felhoz valaki egy szellemes akármicsodát én tényleg berezelek és nem bírok egyedül lenni. Szinti céklát szed, Marcsi lámúrozik, én meg hiányolom a lámúrtársam.
Jövőhéten Németországba megyek vele, már alig várom! Csütörtöktől hétfőig meg még kedden :) ja meg még utána is meg utána meg egész szünetbe:) de jó lesz végre:) Nagyon szeretem.
Kinn kurva hideg van, egy hete elájultam majdnem a buszon a melegtől. Most meg befagy az egész seggem. De azért örülök az ősznek, hogy végre felvehetem rég nem látott gönceimet és látszódik néha a leheletem, és használhatom az új esernyőmet, és felvillanyoz annak a gondolata, hogy még 3 hónap, és 3 nap, és 19 leszek. Ja és fekete a hajam/pill és még rövidebb. Rájöttem, hogy a technológia meg az anyagismeret nem a kedvencem. Tegnap rosszulesett egy egyszerű kérdés. De mostmár megnyugodtam némi esti kis idegeskedés után, és kb ezek az újdonságok, szóval kedves ismerőseim, akit még érdekel hogy mi történik szerény kis életemben, az most elolvashatja a friss dolgokat itt. Majd talán írok máskor, most enny elég.

Hát üldögélek Marcsi ágyán, és rászántam magamat, hogy írjak ide pár sort, mert jó régen tettem. Sok pótolnivaló van, de nincs kedvem leírni, a lényeg az, hogy még egy kicsit még itt üldögélek és elindulok a Bámbínóhoz, mert jön hozzám. Lilába vagyok, kölcsönloptam a Marcsi felsőjét, köszi:D.

Egyébként egész jól elvagyok itt a lányikákkal, úgy gondolom.

Az osztály.... az iskola... :D

Sok a lány, lesznek utálások, szeretések, de hát majd kialakul az osztályközösség remélem. Elég vegyes.

Liszüntujohaart

Tegnap meg ma meg szétrúgtam volna mérgemben egy loszándzselesznyi várost. Elképesztő, hogy hmmm... hány éves is vagyok? 16? Neeeeem.... 17? A-a. 18? Igen! Etaláltam! És hányra is kell hazaérnem? Este nyolcra? Kiakaszt. Nem csinálsz segget a szádból, hát bocsi, énsem, pedig hányszor megtettem miattad! Vagyis röhejes:D miattad vagy érted ettől kezdve nem sokat... Tudod miért baszom át a fejedet? Mert egyszerűen annyit sem engedsz, mint más anya a 15 éves lányának. Mit gondolsz? Pesten majd úgy ugrok ahogy füttyensz? Aha... szeretnéd. És mit gondolsz? Itthon nyáron 8ra itthon kell lennem, aztán a koleszba meg iskolaidőbe 10 ig lesz kimenő, ha csak nem kéretszkedek későbbig. És itt a varázsszó, kéretszkedni, amit te meg sem hallasz. Elég szelektív a hallásod. Ja és én is csak ember vagyok, vannak jogaim, meg lelkem, nem egy beosztottad vagyok, vagy ilyesmi... vagyis, jobban járnék ha beosztottad lennék, mert legalább pénzért csinálnék magamból full hülyét! Köszönöm, hálás vagyok.

Holnap költözés, ami jó is végre valahára, mert kevésbé kell itthon érzékelnem a szeretetteljes meleg családi otthont, meg rossz is mert a bámbínót nem fogom túl sűrűn látni:S Deh... megoldjuk;)

A nyár kurva unalmas volt, pedig ennek kellett lennie a világlegjobb nyáriszünetének, de a végefelé megcsillant a remény egy jó szünidő felé:)

Akadt egy problem. Ami igazából eddig is volt, de most borított ki. Azzal tisztában vagyok, hogy könnyen elkalandoznak a gondolataim és nincs nagy koncentrálóképességem, de hogy ennyire... meg más gond is van, amiről régebben tudtam, hogy nem túl jó ötlen így-úgy csinálni a dolgokat, de nem gondoltam, hogy tényleg beválik (vagyis hát épp ezaz, hogy nem válik be). Ezt nem biztos, hogy magamtól meg tudom oldani, szóval ide most segítségre lesz szükség. Lehet most néhol értetlen ábrázatok ültek ki az arcra, de egy ember érti, miről van szó, és még egy ember lesz, akivel megosztom.

Jaj de régen írtam már blogocskám, elhanyagoltalak :(
Na jó, a lényeg az, hogy kiszedték végre a varratokat csak az EGYIKBŐL, a másikkal, csak megint 1 hét múlva kell megszenvednem, hogy csíp, mint az atyaúristen. Most az van eldöntve, hogy mégsem vágatom le a hajamat, mert láttam egy lányt, akinek olyan haja volt amilyet szerettem volna, és mégse tetszik... énis dettó ugyanúgy néztem ki volna vele, és nem hogy még 16-nak néznek majd, mint most, hanem majd 14-nek szóval nem, és megnövesztem inkább :D

Eldöntöttem, hogy költök újfent a féltve őrzött bankóimból, mert most az elején úgysem kell majd gépet vennem... sőt, nem is biztos hogy elvállal egyik pasas sem, szóval majd meglátom. De egyszerűen muszáj, mert muszáj nekem egy kalap, meg minimum egy új "pull over", meg fülbevaló, meg még sorolhatnám, miket szeretnék, de megpróbálok egy tízezres határain belül maradni. Mondom MEGPRÓBÁLOK! Szóval ez van. Ma jön haza a haramia:S

És akkor most rodrígó í gábrielá!

Dam dam dam diridam dam dam dam!

Ha a szél ily zúgó förgetek,

És az ág ily hajló görgeteg,

És a lomb ily pajkos pörgeteg,

Akkor bizton mondható,

Hogy talán könnyen úgy adódhatik,

S miután fix hogy úgy adódhatik,

Hogy már ebből nem lesz semmi, de semmi jó.

Talán könnyen úgy adóthatik, fix,

Hogy úgy adóthatik, hogy

Már a csúnya Viharnap várható.

Gilisztagumicukoros tejles beflivel fűszerezett domboslamúrral átitatott randioszlató osztag <3

Megörjít ez a tapasz komolyan. Már lifeg és még forogni sem bírok benne. ÁÁÁÁ:@ faszomat!!
Amugy tök jó most ez az időjárásváltozás, hogy legalább nem izzadom le jobban, remélem ilyen hűvös marad délutánra is!
Bambino (L)

Gyönyörű ez a reggel, imádom! Az ember békés, mert örül a feje, még az oroszlánkirály is le lett töltve, és megy vígan, erre mivan korán reggel? Ordítozás, de mint az állat. Nem megyek ebbe bele, mert ha két szülő veszekszik és kikérdezik a csemetétől, hogy na kinek van igaza, akkor meg sem érdemes szólalnom, mert a végén én leszek a hibás. No mindegy.

Amugy meg alig bírok forogni, mert fáj meg feszül a nagy tapasztól a nyakam, olyan vagyok mint egy robot kb. De ennek ellenére tetszett a tegnap (kihagyva a részeket amikor izgultam meg ideges voltam ---> a bagolyutcasztori),és a rosé is feléledt a vázában:)

Új korszak kezdődött.

Íme az új blogtető, szerintem tökjó, olyan kis misztikus boszorkányos falu éjjel, amikor főzik a mérget háh:D Egyébként nincs semmi bajom a rózsaszínnel, csak túlzásba nem kell vinni.

Szert tettem egy új ismertségre egy fiatalember személyében, ami ugyan az ő oldaláról nem egyből barátságnak indult, de elhárítottam a barátkozás felé inkább, meeeeeeeert CSURIban vagyok:) (ez egy új szó a szótáramban). Egész jó kedvem van most, visszajött az az életkedv érzés, amikor tudok örülni valaminek. Egy dolog pedig nem, hogy megint elkezdett ugrabugrálni az állam pár nap után ismét. Amugy tiszta jó nap van ma, nem akarok gonosz lenni, de öcsém visszavonult, nem idegesít, mert le lett cseszve anyám által szóval nyugi van itthon aránylag egy időre. Az ebéd is palacsinta volt tiszta háváj. A Bambino is visszajött kazasztánból ezis is szintén boldogságos dolog jessz:) A Vé is jön velünk pestre ollyan tökjó lesz, megint osztálytársak leszünk:)

Egyébként most azon vacakolok melyik a jobb... a taktika, vagy az egyenes beszéd:S szerintem mindnek meg van a maga helye.

HURRIKÁN: anyagi bizonytalanság, elsöprő, romboló gondolatok.

TŰZVÉSZ: felduzzadó indulatai pusztítással fenyegetnek, és a kiégett tájból nehezen sarjad új élet. Ha nem lehet tűzoltó, kovács, legalább forró érzelmeihez keressen tűzálló partnert.

SÍRÁS: megkönnyebbülés, egy teher lassan távozik. A nevetés még kissé odébb van, de jönni fog, ha környezete megértő. Öröm fogja megtölteni a lelkét.

TESTVÉR: igény a segítségre, a feltétel nélküli szeretetre, gyakran a jelennel való elégedetlenséggel társul. A segítséget valószínűleg meg is kapja, de a szeretetnek manapság ára van.

Nem szoktam általában ilyen akció- és eseménydúsat álmodni, de főleg nem egy éjjel kettőt is. Tombolt egy hurrikán, de azt nem tudom, hogy épp a Katrina hurrikán mit keresett erre mifelénk, no de mindegy. Hatalmas nagy fekete égigérő forgószél pusztított mindenfele, majd a végén mindent lángogban magába szippantott az ég. És kihalt a táj. A házak tető nélkül maradtak, csak álltak a csupasz fekete falak.

A másik álom pedig sírással végződött. Idióta bújócskás játék. Egy száraz napon történt, amikor a szabad ég alá kitettek pár tágas függönyös öltözőt, olyan katonás volt az egész, koszos, mocskos. Ha az egyikbe bementél, elhúztad a függönyt, majd kijöttél, máshol találtad magad, de hasonló környezetben, ahonnan érkeztél. Én a 3 éves öcsémet hurcoltam mindenhova és üldözött minket egy gonosz srác, aki ha valakit elkap, jól elveri. Na és a végére kiderült, hogy nem is az én öcsém volt, hanem az övé, és vissza akarta szerezni, én pedig nem akartam hogy elvegyék tőlem, mert tudtam, hogy bántani fogják. El is vették, anyám jött és együtt sírtunk. Na hát ennyi.

I aspettare per il cappellaio...

Lüktet a jobb kezemen a hüvelyk és a mutatóujjam bögye, mert végre értelmesre sikeredett dolgot sikerült véghezvinnem. Hű micsoda mondat lett ebből. Na szóval a méretemre varrtam a fekete mellényemet, ami mellesleg durvább anyagból van mint egy póló mondjuk, és ahh alig vártam, hogy kész legyek. Döfködtem minden egyes öltésnél a tűt és tök nehezen ment bele. De annyira fasza így írni, hogy egy 3 éves ugrál a fejed tetején, meg rúg, karmol, ráhúz egy takarót a fejedre, a lábával berúgja ezt a fiókot, fővágom a kiságyba!! Meg hogy mindig akkor jön ide valaki mellém, mögém, elém (alám nem:D), amikor írom a blogomat és ezer év mire megírok egyet mert állandóan ÁHH... így nem lehet meglenni, egyszer gondolok egyet és kitálalok mindent, minden kis mocskos részlettel együtt, mert már unom, hogy állandóan titkolózni kell előttük...

De ez hálistennek megszűnik pont 3 hét múlva, majd csak hetente egyszer kell titkolóznom. Mellesleg sikerült megint negatívat írnom, de hát ez kell, hogy ne máson töltsem ki. És mellesleg egy ezresről nem is lehet nyom nélkül leszedni a hologrammot, ez hülyeség. Meg mire jó, ha valakinek minél több ismeretlenismerőse van myvipen? Tökjó, hogy engem is a részévé akarnak tenni páran:D egy kis ismeretlen emóspózerkisfiú, aztán akit már utálok, az a britnihercegnő, meg-két pózerkiscsaj ejjmár....

Várom a kalapost...

És most eszek. Köszönöm. Zsuzsannát hallották. Kitöröltem a BEP vidiót és ezt hallgatod kedves reader:

Hát ilyen nincs... elbasztam egy ruhának szánt sálat és túl nagy kivágást vágtam!!!!!!! Elég lett az egészből, nem is folytatom, majd talán holnap, mire sikerül ezt a fatális dolgot kihevernem. Azt hiszem ki is találtam hogy hozom helyre, és szerintem úgy 10 perc múlva indulok is vissza varrni, csak leugrottam mi a helyzet itt a szájberföldön. Várom a jövőhetet, édesanyukám remélem elenged szombaton, de amúgy rájöttem, nem is az az utolsó szombat, hanem összesen még 3 lesz szóval nem lesz katasztrófa, de ajánlom, hogy elmenjek.
Amúgy ez a kalapos legény nemtudom honnan veszi, hogy utálom...:D Pedig éppen az ellenkezője. Gondolhattam volna, hogy az utolsó 3 hétben történni fog ilyesmi, csak nem hittem el. Na erről nem írok többet, mert nem lesz neki izgalmas.

Ez a bejegyzés most olyan, hogy visszatértem rá, és írok még hozzá, szóval összedobtam egy Amy Winehouse-t kb 1 óra alatt, na jó kicsit több, ahogyan azt már korábban elhatároztam, hogy szaporítsam a portfólióm anyagát. Jó lenne ha nem csak a saját magam szórakoztatására rajzolnék, hanem valami haszna is lenne mostmár. De ez majd csak a jövő hónapban derül ki.

Mostanába nem olyan jó ideírni... olyan fölöslegesnek érzem kicsit. Csak akkor jó mikor atom magányos vagyok és nemtudom kinek elmondani ami bennem van, de néha azé mégis jól jön. Na ez egy bevezető szöveg de akkor vágjunk bele az újabb 10 soros csipogásba... lehet több lesz nem vagyok előrelátó aranymazsoláim.

Szóval... tegnap Zs szép nagyot zuhantál le a pad háttámlájáról "kövér kislány aki mindig elesik". Este még eszembe is jutott mikor már lefeküdtem és elmosolyogtam magam :) Kár volt mégegy kávét inni az otthonba, mert még éjfél után is vergődtem mert nem tudtam elaludni, olyan hangosan zakatolt az agyam csupa nem fiúfülnek (illetve olvasó szemnek) való dolgokon. Amugy egész jó volt a tegnap délután, bár eleinte azt hittem, hogy N-ból annyi volt arra a napra, hogy odajött az otthonba egy sziasztokra, de aztán kellemes meglepetést okozott, hogy még este felhívott, hogy merre vagyok :) De sok a szóismétlés ejj...hogy...mert...

Rákaptam újabban megint a kedves Black Eyed Peasre, ami igaz teljesen eltér a gitárszólós muzsikáktól, de lehet épp ez hiányzott most.

Nem tudom eldönteni, hogy mit akarjak. Szóval még ott sem tartok, hogy tudom, mit akarok és úgy válasszak a válaszok közül. De szar basszus, sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, még a Robi is megmondta, és ha beválik amit mond, akkor vesztettem és jól kiröhög:D bár ez csak mellékes gyerekesség:) De végülis én nem fogok direkt csinálni semmit, átadom magamat a sors kezébe és majd dönt rólam. Ha nem, akkor megnyugszom, ha igen, akkor nemegészen nyugszom meg, vagy is nemtudom, mert végülis jó lesz. És ebbe a helyzetben az a pláne, hogy akárhogy jövök ki, nyertes leszek (kivéve a Robi-oldalról ugyebár:D). És lehetséges az is, hogy most tiszta butaságokat írtam le, mert félreértek valamit, bár szerintem ez félreérthetetlen dolog. Ha beválik, akkor egészen programdús időszaknak nézek elébe. Nem mertem konkrét dolgokat írni, mert nemtudom hogy ki olvassa még a rendszeres olvasókon kívül, bár Robbantás te biztos vágod, hogy miről van szó, meg az okosabbak, akiknek nem meséltem nagy részletességgel, mégis értik, szóval áhh... a rohadék unalom után most jól jön ez azt hiszem:)

És milyen kis vicces, hogy legutóbb kis 10 sorosokat írtam..

Ülök a melegbe ázva és kimerengek. A szellő dobálgatja ide-oda a hársfa száraz terméseinek kis levelét, és azon tűnődök, vajon a többi levél, ami zöld, mikor társul a kisebb barnább levélkékhez. Valószínű elkell tellnie pár hónapnak, hogy meglegyen, amikor már a hóba fagyva élem kis koleszos pesti életemet. Az utóbbi pár napban nem éreztem ezt túl sürgősnek, mert történtek kellemes dolgok.

Nézem az embereket. Vannak, akik boldogok, és vannak, akik szeretnének azok lenni. Van, aki vak, de olyan is, aki reálisan lát. Én most úgy érzem, az utóbbi kategóriában vagyok. Nincs semmi befolyásoló tényező körülöttem. Bár a nap fontos dilemmája ez a hajvágás, hogy megtegyem vagy ne? Ha megteszem, megbánom, ha nem, akkor meg unom mint az állat, de szerintem ez majd csak a fodrásszékben ülve fog kipattani, hogy hogyan tovább:D

Írni akartam, de elszállt az ihlet, mert anyám annyit szédelgett a hátam mögött, míg aztán elfelejtettem az egészet. Az államba már napok óta pattog egy idegszál, amitől a falra mászok.

Már megint totál elegem van baszki. Még neki áll feljebb amikor már másfél hónapja ígérgeti a retkes bankettos képeket, ahányszor írom bazdmeg mindig írja, majd hooolnaaaap, a legjobb esetben majd még ebbe a hónapba, ahhoz képest, hogy augusztus van... jah és totál hülyének néz a kis majom, mert ha tud valahol internetezni, csak elbírja vinni a retkes fényképezőgépet és felpakolja, majd elküldi e-mailbe, már nem azért, nem kerül semmibe, játsza itt az elfoglaltat és totális mértékben ráér... tudod mit? inkább dugasd magad agyon, az aztán a jó móka! Nem akartam ezt leírni, de igazából nagyon leszarom, ha nincs időd, akkor valószínű ezt sem fogod elolvasni te kis ringyó, aki büszke arra, hogy minden hétvégén, mindig mással kavargat attól függetlenül, hogy van-e barátja. Mindenkit megcsalsz, nem szégyen ez egy kicsit?! Legalább találkozz néha össze a fogkefével meg a fogkrémmel...

Emellett a drága öcsikémet is összevissza pofoznám, mert annyira kibaszott okosnak érzi magát, közbe sarkig kinyitja és bevág a nap a szobájába, nembaj, kiizzadja az idiótaságot... "eszem-faszom megáll". Apám ordít szokás szerint, már fel sem tűnik, csak amikor nincs itthon.

Elég vegyes volt a szombat este. Most érzemmagam úgy, hogy képes vagyok bármilyen gondolatomat kifejteni. Annyira fáradt voltam tegnap egész nap, hogy az hihetetlen. A pia nem csúszott, aminek örültem:D mert legalább nem voltam halálomon másnap, csak a szemhéjaimat éreztem 500 tonnásnak. Nagyon meleg volt mindenkiről szakadt a zizzadtság és egy csomószor ki kellett menni a levegőre, mert ájuldoztunk. De esküszöm jó volt a buli, most jutottam el erre a szintre, hogy így végösszességben tetszen. Sikerült kizökkentenie valakinek az eddigi "keserűségből" szóval ez elég lesz egy kis időre azt hiszem:D A vége igen gáz volt, mármint az a pár ember, aki mintha színházban érezte volna magát, de hát ez van. De szeretem amúgy azt a dídzsébácsit, az aránylag jó zenéket rak össze... Elkellene menni még legalább egyszer vagy kétszer nyáron... És még 25 nap van hátra a nyárból, kíváncsi leszek mi sül ki abből az image-váltásból, amit elképzeltem magamnak.