Felkelt az érdeklődésem egy számomra új dolog iránt. Mindig is vonzottak az afféle mesébe illő dolgok, mint például a reinkarnáció. Igaz ez egy vallási téma, de legalább érdekel. De szerintem bemásolom mert tényleg érdekes.


Mi a reinkarnáció?

A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint.

Miért van szükség az újraszületésre?

Az újszületés mozgatóereje a vágy. Amit előző életeinkben nem oldottunk meg, az megoldásra, vagyis újra leszületésre, jóvátételre vár. Amit pedig ebben az életünkben nem tudunk megvalósítani, azt továbbvisszük magunkkal és egy új életben kell megvalósítanunk. A karmánk elől nem lehet és nem is tudunk menekülni.
Az újraszületés célja, hogy a lélek mindig változatos életsorsokon menjen keresztül, így lelkileg-szellemileg is tud fejlődni, ezért minden inkarnációban más-más földi környezetet és életsorsot kap a lélek. Lehetünk így férfiak, nők, szegények és gazdagok, leszülethetünk Amerikában, Európában vagy Ázsiában stb.

Mi történik két élet között?

A tibeti buddhisták szerint a lélek az úgynevezett bardo-ba kerül, ami köztes létet jelent. Bővebben erről a Tibeti Halottaskönyvben lehet olvasni.

Miért nem emlékszünk rá, hogy mit vállaltunk?

A lélek odafenn megválasztja magának a segítőivel azt, hogy mit szeretne a jelen életében megtapasztalni, s ezt milyen életkörülményekkel. A lélek tudata a Földre érve elhomályosul, így már nem emlékszik arra mit vállalt, s sokan csak lázadoznak ellene, holott mindent saját maga választott.
A tudatalatti emlékszik mindenre, amit korábban már megtapasztalt, de nem véletlenül borul a felejtés homálya a tudatos elmére. Ha az összes előző életének tapasztalataira emlékezne a lélek, képtelen lenne azt feldolgozni. Gondoljunk csak bele, hogy az adott élet egy-egy traumáját sem tudjuk sokszor feldolgozni, mi történne, ha több előző élet hasonló kellemetlen emléke zuhanna ránk? Nem bírnánk elviselni.

Mi történik a halál után?

A halált követően a lélek visszanézni jelen életének eseményeit, s megtudja azt is, hogy mi volt az az életfeladat, amit a leszületésekor vállalt, s hogy azt milyen mértékben teljesítette. Itt senki más nem mond ítéletet, csak a lélek saját maga. Azt tudni kell, hogy odafenn mindenki szeretettel és megértéssel fogadja a lelket.
Ha nem olyan volt az életünk, mint amilyet elterveztünk, akkor a lélek szeretné ezt jóvátenni, ezért szeretne minél több dolgot magára vállalni a törlesztés érdekében.
A lélek a segítők közreműködésével megalkotja következő inkarnációjának vázlatát, hogy hova és milyen korba szülessen, melyik szülőpárt válassza, milyen családban szülessen, milyen személyek vegyék körül, s azokkal milyen kapcsolatban legyen, s a legfőbb sorspontokat is megbeszélik.
Miután ez megtörtént, a lélek megvárja az adott időpontot és leszületik a Földön a megfelelő helyen és családban.

Hogyan segít a szenvedés és a megtapasztalás bennünket?

Az élet célja a fejlődés, szenvedés nélkül pedig nincs fejlődés. Ha elkövetünk egy hibát, akkor az mindig bizonyos következményekkel jár együtt, amelyet saját bőrünkön tapasztalunk meg. Ez a tapasztalat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt követően a hibát máskor ne kövessük el. Azonban ez nem mindig szokott így alakulni.

Mi a szabad akarat?

Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfőbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkező esetben újabb negatív karmamagokat szórunk el.

S álljon itt Buddhától egy idézet:
„Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?”

- Most mindenki benéz az igazság tüzébe és elmondja, hogy mit lát – szólt Merlin és azzal a lendülettel varázsport hajított a tűzbe egy béna indiánsikoly kíséretében.
- Húúú rejtvény! Oké, látok egy őőő… egy jónagy tiramisut fahéjjal futtatva – örült meg Szamár, és mint ahogy ismerjük elég lelkes volt most is.
- Jól van zöld szörny, adj neki!
A zöld szörny sóhajtott, majd megpróbált koncentrálni és belenézett a lángokba. Kis idő múlva egy babakocsi homályosodott ki a füstből csecsemőhang aláfestésével. Mivel a varázsló látta mindazt, amit vendégei a füstben, gyorsan elfújta, nehogy kiderüljön, mi is a valódi baja. Így füllentett hát:
- Egy szivárványszín póni!
- Remek munka! Most a fiú!
- Ez tök gáz! – puff egy pofon – Áúú!
- Nem! Ez füst! Gyerünk! Adj neki!
- Hhhh… jólvan. Egy kismadár és az apamadár ülnek a fészkükben (honnan tudja hogy apa?) – eközben Merlin egyre vadabbul püfölte a dobot - Várjunk! Az apa elrepült. Miért hagyta egyedül a kicsit? A kicsi próbál elrepülni, de nem tudja, hogyan kell! – a dob egyre gyorsabb, hangosabb, vadabb – Le fog zuhanni! - A dobpergés a csúcssebességnél elcsendesedett.
- Huh… frankón zizi vagy, nem igaz?
- Jó jó értem, rendben. Én vagyok a madár, apám elment, na és? – Shrek közelebb merészkedett a fiúhoz barátságosan.
- Nézd, Arti. Tudom milyen az, amikor nem vagy kész valamire. Még az ogrék is félnek… tudod, hébe-hóba…
- Tudom, hogy királynak akarsz... de nem megy! Nem vagyok rátermett, soha nem is leszek. Érted? Hisz még a saját apám is lemondott rólam. Amint lehetett, lepasszolt a sulinak és többé nem hallottam felőle - a fiú hangjából sugárzott a rettenetes magány.
- Az én apám sem volt az a kimondott minta apa - nyugtatgatta Shrek.
- Az enyém biztos rosszabb volt.
- Viccelsz? Az én apám ogre volt! Megpróbált megenni! De azt hiszem, kitalálhattam volna: megfürdetett barbecue-szószban és almával a számban fektetett az ágyba - Artin látszódott, hogy kezd feloldódni a szörny mellett, és nevetett.
- Na jó, ez mondjuk tényleg elég rossz volt.
- Ezt talán nehéz elhinni, mivel hogy bájos, és jóképű vagyok... de a népek régebben szörnynek tartottak. És jó sokáig hittem is nekik. De egy idő után megtanulod nem meghallani a csúfolódást. És hogy hogyj magadban!
-Tudod, te jó fej vagy - bizonyosodott meg a fiú, miközben lazán rámutatott a faággal, amivel a parazsat babrálta - Csak ordíts kicsit kevesebbet és használj több szappant!
- Kössz Arti - látta be viccelődve.
- Azért, mert borzasztó... büdi vagy.
- Jó. Értettem.
És leszállt az éj, az éjjeli állatok pedig felhangosodtak.

Hogy miért? Lássunk pár tényezőt: mondjuk a legnépszerűbb problémával nézzünk szembe, lásd globális felmelegedés. Miért? Mert vékonyodik az ózonréteg. Miért? Mert a sok hülye ember szennyezi a levegőt mindenféle baromságok gyártásával. Évről évre minden nyár egyre melegebb. Mi lesz csupán 10 év múlva? Tetőtől talpig beöltözünk valami fémhez hasonlító ezüstruhába és majd nyáron a 60°C melegben abban süledezünk. Vagy: nemtudom ez a jobbik eset, vagy a rosszabbik, hogy felváltják egymást az éjszakai és a nappali élet. Nappal alszunk, éjszaka dolgozunk. Vagy kialakítanak egy óriásnagy karantént a föld alatt, és ott lesz az élet. Ez mind az emberi hülyeségből származna. De ez csak egy agyszülemény, de lehet van némi valóságalapja. Szerintem ez egy fontos dolog. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a méhek fele kipusztult, és nem vet jó fényt ez az emberiségre nézve. Ha meghal az összes akkor tudod mi van? Még 4 éved anyukám.
A másik fontos, a divatemberek gyűlölete. Akik mindent csupán menőzésből csinálnak. Nem arra gondolok most, hogy neonszínű passzos toppocskában feszítenek a jóízlés határán kívül myvipen szánalmas feliratokkal. Ez csak mellékes és nem kell rájük figyelni, ha idegesít. Max ha röhögni akarsz. Hanem hogy már a foglalkozások terén is néhol divatot csinálnak. Vegyük példának (kigondolná) a művészeteket. Olyanok erőlködnek sokszor, akit kicsit sem konyítanak hozzá, és művésznek nevezik magukat, hogy festettek egy kék négyzetet narancssárga háttérrel meghintve. Hűha te aztán tehetséges vagy és biztosan tudod hol van a Sagrada Familia. Elveszik mástól úgy a lehetőséget, hogy a nagyobbak nem veszik komolyan azokat, akik tényleg csak ezt szeretnék. Remélem mihamarabb lecseng. De a hobbi az egészen más tészta.

Muszáj ide kommentárt fűznöm. A zenét figyeld, ne a klippet, mert szerintem borzalmas ez a nő, de a hangja az szerintem kurvajó. A nőre ráférne egy alapos szemöldökszedés, és az arcán nem látszódik, hogy érzéssel énekelne, pedig a hangjából ítélve úgy van az. Szóval, mintha a szeme csak úgy odalenne ragasztva egy képből kivágva, közbe meg jobbra ballra inogna a teste és a feje:D Mivan ha transzfesztita? Bevenném tuti. De nembaj liszön!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Szééééttttt unom az agyam, nincs semmi ma, nem tudok senkivel sem beszélgetni normálisan, mert nincs hangulatom éss ááá meghalok baszki. Ebbe a pusztult Heténybe nincs semmi, nincs senki. Esküszöm, egyszer unalmamba fogok meghalni:D jó ez vicc volt de má nemtudok mit csinálni, a hülye Bálint sem képes visszajuttatni a pólómat, mellesleg egészen nagyon kíváncsi vagyok hogy varrta be a lyukat amit ő fúrt oda...! Mert ugyanis ha szép normális állapotban van, akkor festenék rá egy májkült, hogy ne unatkkozzak már ennyire, már kínomban öcsém távirányítosautójával játszadoztam mert egyszerűen nincs-semmi-itt-hon, meg más-hol-sem mééég harminc négy nap és időm se lesz semmire, szóval valahogy egyenletesen kéne lennie a dolgoknak. És tiniműsör van a spektrumon és tök vicces, sunákat meg pöcsöket mutogatnak, a kétéves öcsém meg ott flangál 10 centire a képernyőtól:DDDD
A kedves drága tetoválós meg bekaphatja, hogy szarik a fejemre köszönőőőőőőőőm.

Kissé woodstock-i beütése volt (némi ruhában), hogy egy köralakú színpadot mindenki körülfetrengett és mindenki jól érezte magát:D Hasonlított egy swinger-klubbra kicsit a KOLESZ, ahol jövőre leszek. És mindezek ellenére a nevelőtanárunk egy igazi boszorka volt, egy mosoly sem az arcán, és nem engedett semmit, lebaszott, hogyha nem engedtük előre (a valóságban nálam ilyen nincs), ha egy ajtón kell bemenni, stb. Kórházi vaságyak voltak, matrac nélkül, és persze, hogy mindenki kinn aludt a fűben, meg ahol épp talált helyet. Szerepelt benne egy konkrét hapsi is aki épp velem foglalkozott, de nem ismerem valójában.

SZEXUÁLIS ELEMEK: az álomban nagyon sok szimbólumnak van szexuális vonatkozása. Elõfordulnak közvetlen szexuális képek, érzések is. Fõleg fiataloknál gyakoriak. Ezek lehetnek: 1. Biológiai kielégítetlenség jelei. 2. A partner valamely tulajdonságát szimbolizáló elemek. 3. Saját beállítódását mutató képek.
SZIGORÚ: saját magával szigorú, és igaza van!

Amúgy tök jól elszórakozgatok, amikor ilyen eseménydúsakat álmodok, eléggé intenzívek:D

About this blog


"Sokan kérdezik a fogalmát. Ki is az igazi nő és miért? S egyre többen kérdik... mert végképp nem értik. S a válasz, mely ott a van a szánkon nem adja meg a választ. Úgy tartják az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi ennyi csupán elég. Az igazi nő, szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens. Az igazi nő belép a terembe és minden szem rá szegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik. Legyen az egy pillanat vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé. Vannak irigyei, mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni mint amik valójában. A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki megkaparintja a lelkét az a mennyországba kerül...."

Rendszeres olvasók