author:
zsuzsi
beszólás (0)
"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."
"Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük."
author:
zsuzsi
beszólás (0)
Hűű... ez is hogy bevállt! Elmentek anyámék, későn jönnek haza. Addig itt ülök, és nézek. Ábrándozok a jövőmről. Kitaláltam még egy tetkóravalót, hogy mivel akarom majd még gazdagítani a gondolatban kitalált tetovált testemet. Valamelyik japán motívum társaságában (gésa, koi ponty vagy virágzó cseresznyefaág) ott fog gitározgatni egy Slash. Ez a motívum igencsak meghatározó. Egy korszakot szimbolizál azon kívül, hogy első látásra és hallásra plátói szerelem alakult ki:D Ez tök vicces egyébként, de hát érthető végülis annak, aki ismer:D És ők is csak röhögnek ezen. Dehát ez van, ami jelentene is valamit a számomra. És igen mindig kitalálok egy új valamit, amitől úgy fogok kinézni majd mint egy igazi tetoválósnéni, és ki is nézik belőlem legalább. Tehát már két gondolat megvan, és még lesz egy jó pár, amit ha lesz pénzem, miután megvettem a tetoválógépet, és amint megtanultam tetoválni (ebből lenne pénzem ha lenne:D), végrehajtattatok valami szupertehettséggel.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉsssss ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem hiszem el pont most írt vissza a tetkóshapsi akit nagyon nagyra értékelek, (http://www.tattoodesade.com/), hogy nyár végén jön haza és lenne valamennyi ideje rám JESSSSZZZZ!!!
Szóval most újra örül a fejem, bár ki tudja, meddig.
author:
zsuzsi
beszólás (0)
Még van a nyaramból 45 nap. Ebből kb. egy vagy másfél hét lesz a paprikaszedés Marcsiéknál. Mégsem az utolsó pillanatba kell hazajönni. Előtte fodrász, hogy új fejet adjon nekem. 45 nap = másfél hónap. De lesznek még tevékenységek. Például e hónap hátralévő napjaiban foggalmamsincs mit fogok csinálni, ez majd ilyen hirtelen döntés lesz, lesz-e valami. Az augusztus ennél ugyan sűrűbb, mert 1-én amstel (remélem) aztán megint egy rakat unatkozás, 11-e az egy egyéni szocproblem, azután elvileg Kunadacson dolgozok, 20-ára szintén egy bulit kell beiktatni, utána megint paprikaszedés, készülődés pestre (hurrávégre), újfej, és aztán libertééé!!!
Jah és ma van anyámék 19. házassági évfordulója, és jólenne ha este elmennének itthonról kicsit "romantikázni", hátha egy kis nyugalom is lenne ha az öcséméket felvágnám aludni.... hmmm :)
De az eszem állandóan a majdani pesti életemen jár, hogy majd milyen izgalmas lesz és unalom-mentes. Ahogy majd kikelünk az ágyból, megreggelizünk, elindulunk az iskolába. És nem egyedül, nem anyucival és apucival, hanem a lányokkal, akiket idő közben nagyon megszerettem. Itthonhagyom az összes fájdalmamat, és magammal viszem a vidámságot. Teljesen új életet kezdek. Egyszerűen most hogy már nagyon közeleg az idő, nem tudok másra gondolni, csak erre. Nem is tudom mi lenne, ha nem így lenne. És lesz olyan, hogy hétvégén haza sem jövök...
author:
zsuzsi
beszólás (0)
Gyűlölöm, ha valaki nem becsüli a művészetet és leszólja. Áhhh.... úgyis lényegtelen, a művészek lusták, nem dolgoznak, link alakok, máshoz nem értenek, csak a rajzoláshoz, nem tanulnak semmit, mert ők úgyis azzal fognak foglalkozni, a többi ember meg güzül, tanul. Leszarom a kultúrát, csak a buzi szájbervilág van, meg a rohadt hájtek ami mindent megold az emberi munka meg a tehettség helyett nemigaz??
author:
zsuzsi
beszólás (0)
Most felidéztem a kistinikoromat. Fúúú bazdmeg:D Letagadom teljes mértékig. Ahogyan most visszagondolok a legelejére. Amikor még kis nyomi hetedikes voltam, és amikor alig vártam, hogy megjöjjön a menstruációm. Amikor még mások után kullogtam, mint az amerikai filmekben a lúzerek a menőlányok példáját követve sikertelenül. Amikor már kosaras melltartót akartam hordani naggyon. Amikor még mindent helyettem csináltak és amikor még nem érdekeltek a fiúk és én sem érdekeltem őket abszolút. Mert fiús voltam. Kis gezemice (najó mostsem vagyok sokkal vastagabb), ráadásul rövidhajú. Mint egy kisfiú tisssztára! Szerintem ne képzelj el. Sehogyse:D Végülis ennek is így kellett történnie, mint sokminden másnak. És vége is lett ennek az időszaknak, mint ahogy semmi sem tart örökké... szép is lenne. Amikor kicsit hosszabb lett a hajam, kis színes pillangós dedócsipeszeket tettem a hajamba de úgy, hogy feszített. Jajj de gáz volt istenem:D Dehát mindenkinek olyan volt. Nem tehettem mást én sem:D De amint középiskolás lettem, éreztem, hogy kezdek rálelni magamra. És ahol most tartok, nemtudom ez a végleges-e, sokszor elgondolkozok rajta. Próbáltam elkanyarodni más irányba, de nem ment, mert ittragadtam. Persze továbbra is vannak elképzeléseim, a jövővel kapcsolatba, ami idővel majd elválik.